Úgy látszik, a globális erőátrendeződés legalább két kulcsszereplője, Kína és az Egyesült Államok eldöntötték: a könnyen konfrontációba torkolló katonai erődemonstráció helyett (mellett?) megpróbálnak szót érteni. A korábbi „nem beszélünk egymással” szájcipzárt mindkét oldalon nagy erőkkel nyitják fel – írja a Politico. A hallgatást a környezetvédelemtől a gazdasági gátakig csaknem mindenről folyó, különböző szintű tárgyalások, konzultációk törik meg. Kivétel: a katonai együttműködés, ahol továbbra is süket csend honol.
Fotó: Xinhua via AFP
Joe Biden és Hszi Csin-ping San Franciscóban a küszöbönálló, november közepén kezdődő APEC ázsiai-csendes óceáni gazdasági együttműködési (szabadkereskedelmi) szervezet rendezvénysorozata keretében személyes találkozót tervez. A San Franciscó-i Chinatown kereskedői, vendéglátósai már nagyban készülnek a várható látogatói rohamra, a városi rendőrség pedig a beharangozott, Hszi-ellenes tüntetésre.
Fotó: robertharding via AFP
Noha az USA-ban hagyományosan a belpolitikai, gazdasági kérdések döntik el az elnökválasztást, az Ukrajnával és Izrael/Gázai övezettel járó súlyos költségvetési következmények miatt az Egyesült Államokban felértékelődik a külpolitika, súlya megnő az amerikai választópolgárok döntésében. Biden és a demokrata párt szénája nem áll jól, az amerikai vezetés nyilván elsősorban hatalompolitikai és elnökválasztási érdekektől vezettetve indította el az újabb mosolydiplomáciai szakaszt Kínával.
Bidennek eredmény kell
Joe Bidennek és kiváltképpen a demokrata pártnak eredményekre, sikerekre lenne szüksége. A „Bidenomics”, Joe Biden gazdaságpolitikája meglehetősen vegyes eredményeket produkál. Az egyes tagállamok, gazdasági régiók egyenetlen képet festenek. Ez rejtőzhet a kínai nyomulás mögött is. Peking „szubnemzeti” kapcsolatfelvételt, erősödést szorgalmaz USA-tagállamokkal, -régiókkal. Ami mögött amerikai sejtések szerint gazdasági nyomulás, az érdekellentétek kihasználása, az amerikai vidék életébe való mélyebb behatolás áll, amit eddig a washingtoni restrikciók akadályoztak. Peking kihasználhatja a mindenütt gyökeret vert kínai közösségeket is az USA-val kapcsolatos – nem mindig világos – céljai elérésére. A 2020-as amerikai népszámláláskor több mint 4,2 millió kínait regisztráltak az USA-ban.
Fotó: Xinhua via AFP
Ukrajna magára marad?
Valerij Klocsok, a Basnya think-tank vezetője arról spekulál, hogy a kínai–amerikai közeledés felélénkítheti a két gazdasági óriás kereskedelmét, így Oroszországnak kevesebb lehetősége marad a világpiacon. Ugyanakkor tény, hogy az amerikai külpolitikai elkötelezettséghalmazban a krónikus Tajvan–Kína-témakör mellett a megjelent Gázai övezet válsága csökkenti Kijev súlyát. Hírek szerint Ukrajnának szánt 155 mm-es gránátszállítmányokat irányítottak át Izraelbe. Ukrán vezető politikusok, katonák nem boldogok attól, hogy Amerika igyekszik kihúzni magát a Kijev-támogató nyugati csoport vezető pozíciójából, átrakva azt elsősorban az EU vállára.
A közelmúlt: 2022 februárja, az oroszországi invázió kezdete óta kiváltképpen megerősödött az irányzat, és
Ukrajna vált az Egyesült Államok katonai segítségnyújtásának messze a legnagyobb kedvezményezettjévé.
Ilyen helyzet a második világháború utáni Marshall-segély korszaka óta nem volt. És tekintettel az Ukrajnát katonailag támogató országcsoportban elfoglalt vezető pozíciójára (az USA egymaga több katonai támogatást ad-adott a Zelenszkij-vezetésnek, mint az összes többi segélyező állam együttvéve), Amerika szerepét, ha Washington csendben csökkenti támogatását, egyetlen állam(csoport), még a realizált tekintetében az USA-val összevethető EU sem képes átvenni.
Európa gazdasági és energiaellátási gondjai mellett elkötelezi magát Ukrajna további támogatása mellett – és nagy ütemben fegyverkezik.
Már nem a GDP 2 százaléka a norma, az inkább az alsó határ.
Lengyelország már a GDP 4-5 százalékát fordítja fegyverkezésre, a hazai hadiipar felfuttatására. Az USA-val együtt az európai NATO-szövetségesek is támogatják az amerikai álláspontot, amely az európai hagyományos fegyverzetkorlátozási egyezmény (CFE) felfüggesztését határozta el.
Fotó: AFP
Ez Ukrajna szempontjából a legrosszabbkor jön. Mint Valerij Zaluzsnij tábornok, katonai főparancsnok elismerte, az elfoglalt területek visszavételét célzó, idén nyáron indított ukrán ellentámadás néhány hónap alatt kifulladt, a kijevi csapatok 17 kilométeres, jelentéktelen méretű területek felett szerezték vissza az ellenőrzést.
Állóháború alakult ki, amelyben a többrétegű védelmet kiépített oroszországi haderő előnyben van,
amiért Kijevben az elégtelen nyugati fegyverszállításokat okolják. Moszkva csapatai többszörösen jobb pozíciót teremtettek maguknak 2023 őszén. Emberben-hadianyagban mért tartalékaik sokkal nagyobbak, utánpótlási vonalaik rövidebbek. Oroszország a csapatai ellátását támogató új vasútvonalat épít Donyeck megyében, az Azovi-tenger partján lévő Mariupolig. Egyszerűbb a dolguk az építőknek, mert az ukrán és orosz – széles – vasúti nyomtáv megegyezik, szemben az Ukrajna és nyugati szomszédai közti vasúti kapcsolatot nehezítő nyomtávkülönbséggel.
Lőszergondok
Moszkva autoriter alapon igazgatott, centralizált hadiipara lekörözni látszik a Nyugat piaci alapú kapacitását – legalábbis az ukrajnai háborúban kulcsszerepű 152/155 mm-es, 125 mm-es (harckocsilöveg) 122 mm-es tüzérségi lőszerek, gránátok, lőpor gyártásában. A NATO hadiipari tervezését láthatóan váratlanul érte a csöves/rakéta nehéztüzérség központi szerepe a délkelet-ukrajnai harcokban, a jóval több mint ezer kilométeres fronton. Most igyekeznek korrigálni, felfuttatni a korábban elhanyagolt lőszergyártást.
