Egyfajta kijózanodás hatja át a nyugati média- és elemzővilágot. Számos szervezet rájöhetett, hogy a közvélemény túlzott befolyásolása a kívánttal ellentétes hatást gyakorol. Nemrég nyugati médiumok, elsődlegesen a hamburgi Der Spiegel és a The Washington Post (WaPo) összeálltak, hogy a végére járjanak az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat 1–2. tenger alatti gázvezetékköteg három csöve felrobbantása körüli közvélemény-manipulációknak. A kulcs Németország volt – derítette ki a vizsgálat, amelynek kiindulópontja a holland hírszerzés figyelmeztetése, amely hónapokkal a 2022 szeptemberében végrehajtott robbantás előtt jutott el a nyugati szolgálatokhoz.
Találtak egy ukrán titkosszolgálati ezredest, Roman Cservinszkijt, akit okkal gyanúsítanak a robbantássorozat gyakorlati irányításával. De azt sem zárják ki, hogy Cservinszkij nyakába akarják varrni az egészet, mondván, az ukrán politikai-nemzetbiztonsági vezetés, Zelenszkij elnökkel együtt, mit sem tudott az egészről. Viszont bemártották Valerij Zaluzsnijt, az ukrán hadsereg főparancsnokát.
Cservinszkij egy másik ügy miatt vizsgálati fogságban van.
Ha rábizonyítják a vádakat, a Der Spiegel szerint akár 12 év börtönt is kaphat. Azzal gyanúsítják, hogy hatáskörét túllépve elbaltázott egy oroszországi pilótát ukrán oldalra átcsábító titkosszolgálati műveletet. Nem egyeztetett feletteseivel, ráadásul az oroszok túljártak az eszén. Színleg belementek a hadirepülő gépével együtt való átállásába, ám amikor megtudták, pontosan melyik ukrán katonai repülőtéren várja az ukrán fogadóbizottság az áruló pilótát, akkor az átadás idején a katonai objektumra csapást mértek, amelynek több áldozata is volt ukrán részről.
Egyszerű meló?
Technikailag az Északi Áramlat csöveinek a felrobbantása nem lehetett különösebben bonyolult. Egy hatfős ukrán irányítású nemzetközi különítmény Németországban, a keleti részen, Rostockban kibérelte az Andromeda nevű motoros vitorláshajót. Vélhetően felszerelték a szükséges eszközökkel, megfelelő, akár száz kilogrammot is meghaladó, megfelelően vízzáró, nyomásálló minikonténerekben távirányítású vagy időzítővel ellátott gyutacsokkal felszerelt robbanóanyaggal. Valószínűbb az időzített szerkezet, mint a távirányított robbantás, mert a víz alatt rádióhullámokkal roppant bonyolult a jelküldés, esetünkben a robbantási parancs.
Ezt minden tengeralattjárós tudja, és korábban, 2014 előtt Ukrajna is rendelkezett a Fekete-tengeren cirkáló tengeralattjáróval. Azaz a víz alatti, 80-90 méter mélyen végrehajtandó robbantás technológiai részleteit, a töltetek aktivizálását ismerhették az Andromeda katonai búvárait kísérő szakemberek. Maguknak a katonai búvároknak, a szükséges, hőtároló vastagabb neoprén ruhában, Nitrox oxigén-nitrogénkeverékkel megtöltött palackjaikkal
nem jelenthetett különösebb gondot a feladat végrehajtása: elhelyezni a tölteteket és az időzítőt (vagy távirányítót) tartalmazó konténereket a csővezetékeken.
Helymeghatározási problémák
Nagyobb kihívást jelenthetett a csövek pontos helyzetének meghatározása. A sekély, átlagosan 55 méter mély Balti-tengerben abban a mélységben a látási viszonyok rosszak, maximum másfél-két és fél méterre láthattak a búvárok. Emiatt mindenképpen a régiót jól ismerő profi szervezetek támogatására lehetett szükség, akik megadhatták a csövek elhelyezkedésének roppant pontos, centiméterekre stimmelő koordinátáit. Hogy kik segíthettek a búvároknak, Cservinszkij ezredes kommandójának, még nem tudni. A vizsgálat szerint Ukrajna irányító szerepe bizonyított a művelethez köthető cégnevek, e-mailek, a telefonok helyzete, más, nyilvánosságra nem hozott dokumentumok révén. A környező országok, mindenekelőtt Németország, Dánia, Svédország, Lengyelország különleges szolgálatai kerülhettek a képbe – esetleg a csővezetéket lefektető vállalat illetékes szakemberei is gyanúba keverhetők.
A vállalkozás nem volt teljesen veszélytelen – már csak a Balti-tenger fenekén az üledékben rejtőző sok tízezer, talán sok százezer tonnányi fel nem robbant második világháborús hadieszközök, bombák, gránátok, torpedók miatt sem. Igaz, annak idején a vezeték fektetésének körzetét ellenőrizték aknák és fel nem robbant, azonosítatlan hadi eszközök után kutatva. De az áramlatok közben odasodorhattak máshonnan a vízközben lebegő tengeri aknákat.
Ki mozgatta a szálakat?
Máig kérdéses, hogy melyik ország mozgatta a szálakat. A kezdeti időszakban a nyugati többség Moszkva kezét látta az ügyben, később felmerült, majd elenyészett a lengyel szál gyanúja. A Spiegel és a WaPo vizsgálódásának kiindulópontja: kinek használt, kinek ártott. Ukrajnának egyértelműen használt, hiszen Kijev kezdettől fogva ellenezte az Északi Áramlat csővezetékek megépítését, amelyek – mivel elkerülték Ukrajnát – megfosztották a Nyugat-Európába szállított oroszországi gáz ellenőrzésétől és milliárd dolláros nagyságú tranzitdíjaktól.
Amit a nyugatiak, a Der Spiegel és a The Washington Post oknyomozó újságírói feltártak, az egyértelműen kedvezőtlen Ukrajnának, a Zelenszkij-vezetésnek, mert
tovább rombolja az amúgy is megtépázott ukrán mítoszt.
Márpedig ez nagyon rosszkor jön a kijevi vezetésnek, amely kénytelen szembenézni az orosz megszállók kiűzésére indított ellentámadás kudarcával, álló- (felőrlő) háborúvá alakulásával – mindenekelőtt a nyugati, amerikai katonai-pénzügyi segítség leapadásának veszélyével.
