Zelenszkij ukrán elnök szerint az óév utolsó és az új év első napjaiban mintegy 170 rakétát és drónt indítottak ukrán célpontok ellen az oroszországi támadók, és szinte a teljes palettát felvonultatták. Azt már elemzők teszik hozzá, hogy az Ukrajnát támadó drónok között vannak „vaktöltények” is, azaz olyanok, amelyekben nincs robbanóanyag. Ezek célja az ukrán légvédelem lekötése, megzavarása, kimerítése.
Noha Moszkva azt mondja, hogy az ukránok légvédelme gyengült, Valerij Zaluzsnij ukrán katonai főparancsnok szerint példátlan siker, hogy az orosz légi- és kozmikus erők gépeiről indított valamennyi – ukrán források szerint tíz – Kinzsal aeroballisztikus rakétát semlegesítette az ukrán légvédelem. Ezt a fegyverfajtát az oroszok hiperszonikus, manőverező és gyakorlatilag kivédhetetlen rakétákként emlegetik. Oroszország másik két hiperszonikus „csodaeszköze” a Cirkon, a hajók és szárazföldi célok ellen egyaránt indítható cirkálórakéta, és az Avantgárd nevű, nehezebb, a legfelső légrétegek és a kozmosz határán pattogó és manőverező, interkontinentális ballisztikus rakétával indított – emiatt is roppant drága – űrsikló bevetésére az ukrajnai háborúban eddig nem került sor. A kétkedők szerint ezek a fegyverek még kísérleti stádiumban vannak, nem érettek a harci bevetésre.
Még nem világosak az új oroszországi légi offenzíva céljai, kontúrjai.
A szilveszteri-új évi támadássorozatra hosszabb, viszonylag alacsony szintű oroszországi légi tevékenység után került sor. Ez magyarázható a téli időszak, a hidegek, a sár „klasszikus” hadviselést korlátozó szerepével, a harci cselekedetek áttolódásával a drónok, a rakéták világába. Vagy a Moszkva által korábban elindított, a kritikus téli időben felerősített légi kampányról van szó, hogy a közművek, az energiaszolgáltató egységek elleni támadásokkal növeljék a lakosság szenvedését, fokozzák a „háborús fáradtságot”, a mindinkább értelmetlennek látszó hadműveletekkel, az újabb félmillió embert érintő behívási parancsokkal szembeni ellenállást.
Új elemnek tekinthető, hogy a kifutó ukrán lőszerkészletek, gránátok kreálta helyzet miatt erősödik az oroszországi szárazföldi erők nyomása a délkelet-ukrajnai, csaknem 1200 kilométeres arcvonal számos pontján. Három földrajzi területen ez a nyomás kiváltképpen erős, és moszkvai források szerint kismértékű oroszországi területnyerésben is jelentkezik. Északon a Harkiv körüli frontszakaszokon, középen a Donyeck térségében, a Marijinka–Avgyijivka–Bahmut vonal mentén, délnyugatabbra pedig a Krinki–Herszon egyenesnél érződik a katonai nyomás fokozódása.
Nem tudni, hogy a Krinkinél a Dnyeper folyó oroszországiak által ellenőrzött bal partjára átdobott, néhány tucatnyi ukrán tengerészgyalogos képes-e a zsebkendőnyi területet megtartani megfelelő légi fölény és tüzérségi támogatás, nehézfegyverek, harckocsik nélkül. Katonailag a vállalkozás kilátástalan, egy ilyen hídfőállás kiépítése hatalmas erőket kötne le, amelyekhez nem elegendő néhány harminclábas (körülbelül tízméteres), amerikai gyártmányú, legfeljebb nehézgéppuskával felszerelt, gumi-szilárdvázú rohamcsónak és pár tucatnyi elszánt, derekasan verekedő ukrán katona.
Nem marad el a válasz
Közben a nyugati, amerikai hadiipari vállalatok hatalmas pénzekkel és erőfeszítéssel kísérleteznek az új kihívások, mindenekelőtt a drónhadviselés legyőzésére.
Ezek a programok jóval túlmutatnak az ukrajnai konfliktuson, hiszen az elkövetkezendő évtizedek oroszországi és kínai hadiipari fejlesztéseinek igyekeznek keresztbetenni. Az Anduril vállalat Roadrunner (Gyalogkakukk) nevű, jó embermagasságú, két sugárhajtású minimotorral működő, néhány százezer dollárba kerülő, akár többször is felhasználható eszközt fejlesztett ki, amelynek ukrajnai „éles helyzetben” való kipróbálását elemzők sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják. Az eszköz a nagyobb drónok, akár repülőgépek ellen is bevethető. A mintegy két méter magas, függőlegesen indított Gyalogkakukk kicsit otromba. Úgy néz ki, mint egy az ötvenes évek képregényeiben elképzelt holdrakéta makettje, nagy robbanófejjel, széles stabilizáló szárnyakkal.
Palmer Luckey, az Anduril alapítója szerint az ukrán harctéren széles körben alkalmazott iráni-orosz drónok (Shahed 131/136, orosz nevén Gerany-2) ellen is hatékony lehet az új eszköz. Luckey azonban figyelmeztet, a Gerany-2-ek jelenthetik árban-értékben a célpontok alsó határát, mert a Gyalogkakukk túl drága mulatság a kis, pár száz dolláros drónok leküzdésére.
És egy szokatlan jelenség,
a 2017 óta a legerősebb napkitörés is veszélyezteti az amerikai távközlési-katonai hírszerzési műholdrendszertől erősen függő ukrán hadsereg eredményességét.
A szokatlanul erős napkitörés, amellett, hogy északi fényjelenségeket gerjeszt, befolyásolja az elektromágneses spektrumban működő műszerek (kiváltképpen a föld légköre által nem védett, a világűrben keringő műholdak berendezései) működését, a drót nélküli távközlést. Ez a jelenség politikai helyzettől függetlenül kihat mind az oroszországi, mind az amerikai (és a kínai) rakétákra, űrberendezésekre.
A napkitörés kockázataira a Colorado állambeli Boulder egyetemén működő amerikai napkitörés-fizikus, dr. Ryan French is figyelmeztet. Az utolsó, dokumentált és nyilvánosságra hozott ilyen esemény az oroszországi invázió kezdetén, 2022 februárjában történt, amikor az SpaceX vállalkozása által üzemeltetett és frissen felbocsátott 49 műhold a napkitörés hatására visszasodródott pályájáról, és elégett a föld légkörében.
