Az orosz hadsereg utolsó ukrajnai sikere, Avgyijivka elfoglalása hátterében egy régi-új fegyver, a siklóbomba áll, legalábbis részben. A szovjet időkből megmaradt, fél tonna robbanóanyagot szállító bombák szárnyakat és navigációs rendszereket kaptak, ami némi pontosságot is lehetővé tesz.
Az eredmény egy bőségesen rendelkezésre álló, spórolás nélkül használható fegyver, amely különösen a városi harcokban hatékony, és amely lehetővé teszi, hogy az orosz légierő a frontvonaltól távol nyisson tüzet. Az eszközök ellen pedig védekezni sem egyszerű, legalábbis addig biztosan nem, amíg meg nem érkeznek Ukrajnába azok az F-16-osok, melyeket különböző európai országok ajánlottak fel. Ez azonban még akár hónapokig is tarthat, noha az ukrán pilóták már gőzerővel tanulják a vadászgépek vezetését.
Fotó: AFP
A siklóbombákat csak tavaly kezdte el használni az Ukrajnában harcoló orosz hadsereg, hogy kikerülje az ukrán légvédelmet, és a fegyverek kegyetlenül hatékonynak bizonyultak. Noha az ukránok is kaptak amerikai JDAM siklóbombákat, melyek pontosabbak orosz társaiknál, azokból jóval kevesebb áll Kijev rendelkezésére, mint amekkora posztszovjet készlettel az orosz haderő rendelkezik.
Az orosz légicsapások december közepén szaporodtak meg Konrad Muzyka, a lengyelországi hadi tanácsadó, a Rochan igazgatója szerint, és azok többségét siklóbombával hajtották végre. Január óta pedig nem ritka az sem, hogy napi 100 ilyen bombát indítanak útnak, de Avgyijivka eleste előtt négy nappal közel 160 siklóbombát is bevetettek az oroszok.
A jelentős készletek miatt ezek a bombák jóformán semmibe sem kerülnek – hiszen maga a bomba kész van, csak némi átalakítást igényel – és annak is kicsi az esélye, hogy egyhamar kifogynak belőlük az oroszok.
Azt az ukrán kormány által üzemeltetett Nemzeti Stratégia Tanulmányok Intézetének elemzője, Miola Bjelieszkov is elismeri, hogy a bombák egyre nagyobb problémát jelentenek, ugyanis a vasszerekezetük megnehezíti azok lelövését, ráadásul a legtöbb modern légvédelmi rendszert főként rakéták elleni védekezésre tervezték – mutat rá a Washington Post írása.
A közel 200 kilométeres hatótávolságú AIM 120 levegő-levegő rakéták hordozására képes F-16-osok jelenthetik a megoldást, kérdés persze, hogy mikortól. Ugyanakkor azt távolról sem lehet állítani, hogy az ukrán légvédelem lazsálna az utóbbi napokban, így
Kijev szerint csak februárban 15 ellenséges gépet tudtak megsemmisíteni, köztük 10 SZu-34-es vadászbombázót, 2 Szu-35-ös vadászgépet és egy különösen értékes és ritka légi felderítőgépet, egy A-50-est.
Elemzők ugyanakkor óvatosságra intenek az ukránok állításaival kapcsolatban, hiszen a nagy távolságból nem 100 százalék, hogy valóban találat és nem valami manőver miatt tűnik el a radar képernyőjéről az ellenséges repülő. A légicsapások száma nem csökkent az elmúlt időben, ugyanakkor az A-50-es lelövését a brit hírszerzés megerősítette.
A légicsapások nagy számának fenntartása a veszteségek ellenére ugyanakkor az Institute for the Study of War elemzése szerint azt is jelentheti, hogy az orosz parancsnokok úgy érzik, a légicsapások eredményei megérik az elvesztett repülők árát.
