Vannak még "lőporos hordók" Szlovákián kívül is
A szerdai Fico-merénylethez hasonlót nem tapasztalt Európa az elmúlt több mint 20 évben. 2003-ban Zoran Dindic szerb miniszterelnököt gyilkolták meg, aki elindította Szerbia európai uniós integrációját, együttműködött a hágai törvényszékkel a délszláv háborús bűnösök felkutatásában, és Szerbiát is föderatív államként képzelte el, aminek Koszovó, Montenegró, és Bosznia lettek volna a tagjai.
Elképzeléseiért az életével fizetett, de a feszültség azóta sem csökkent a Balkánon.
Aleksander Vucic hivatalban lévő szerb elnök alapvetően oroszbarát politikát folytat, ugyanakkor a Jugoszlávia szétesésével előjövő etnikai és területi kérdések ismét felerősödtek.
A Fico elleni merénylet után egy férfi megfenyegette a szerb elnököt, hogy ő lesz a következő |
Szlovénia helyzete egyértelmű, Horvátország sincs a feszültség gócpontjában, Montenegró függetlenségét sem sokan kérdőjelezik mára meg, ugyanakkor
Koszovót mind a mai napig a szerb közvélemény Szerbia részének tartja.
Tény, hogy a terület jogállása vitatott, ugyanis a helyi albán lakosság egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét, és alapított államot 2008-ban. A tartomány egyoldalú függetlensége egyes értelmezések szerint sérti az ENSZ BT 1244-es határozatát, amely 1999-ben elismerte az akkori Jugoszlávia – amelynek a mai Szerbia a jogutódja – területi egységét. Így tehát Szerbia és fő támogatója, Oroszország nem ismerik el a területet önálló államnak, míg az EU tagországok, köztük Magyarország is elismerik Koszovót.
A vitatott helyzet rendszeresen vezet tüntetés és erőszakhullámhoz. Decemberben a koszovói szerbek határátkelőhelyeket zártak le, mert a koszovói szerb rendőrség letartóztatott több koszovói szerb rendőrt. Emellett szóba került Nagy-Albánia létrehozása is, amelynek értelmében Koszovó nagy része egyesülne Albániával, egy országba „tömörítve” az összes albánt, ám ez is heves reakciókat váltott ki.
A helyzet tehát pattanásig feszült, semmilyen esély sincs arra, hogy az indulatok csituljanak.
Bosznia-Hercegovina, egy csipetnyi Szerbiával
Kevesebben tudják, de Bosznia-Hercegovina valójában dualista állam, 1995-ben a délszláv válságot lezáró daytoni egyezményben önálló entitásként ismerték el a Boszniai Szerb Köztársaságot, amelynek központja Banja Luka. Bizonyos mértékig ezzel bele is kódolták a rendszerbe a szűnni nem tudó feszültséget:
Milorad Dodik boszniai szerbek szeparatista vezetője néhány hónappal ezelőtt közölte, hogy addig folytatja Bosznia-Hercegovina gyengítését, amíg az szét nem esik.
Szavaiból könnyedén lehet következtetni arra, hogy ezen a területen akár újabb merényletek is előfordulhatnak.
Balhé sokfelé
Látni kell, hogy nemcsak a volt Jugoszlávia és a Balkán területe lőporos hordó ma Európa térképén – az ugyanakkor vitathatatlan, hogy itt már elő is készítették gyújtóst.
A geopolitikai válságok mindennapossá válásával, a fegyverszállításokról, és a katonai műveletekről szóló hírek közlésével a társadalomban a félelem, a feszültség, és az elkeseredés egyre nő. Ebben a helyzetben pedig könnyebben meghúzhatják a ravaszt egyes radikális elemek, az indok pedig triviális
Nem vagyok megelégedve a kormány politikájával
– ezen rendkívül egyszerű összefüggéssel indokolta tettét a lévai 71 éves baloldali költő, miután rálőtt Robert Fico szlovák miniszterelnökre.
Persze ha ez a kis elégedetlenség is elég, akkor nehezen lehet elképzelni, hogy mit okozhatnak határviták, etnikai különbségek – mint ahogy ez Szerbia-környékén mind a mai napig jelen van.
A politikai megosztottság azonban Szlovákia északi szomszédjánál, a 38 milliós Lengyelországban is éket verhet a társadalomba.
Ugyan itt a feszültség nem összemérhető a Balkánon tapasztalttal, de tény, hogy a lengyel társadalmat is megosztja az ukrán-kérdés. Nemrég – sok európai országhoz hasonlóan – a gazdák tiltakozáshullámot szerveztek, hogy az ukrán dömpingáru importjának tiltását érjék el, emellett a tradicionálisan konzervatív, vallásos Lengyelországban az inkább háború-, és Európa-párti Donald Tusk került hatalomra. A konzervatív oldal azóta rendszeresen tiltakozik, ugyanis Tusk teljes támogatásáról biztosította Ukrajnát, ami a lengyelek jó részének nem tetszik.
Nyugaton a helyzet megváltozott?
A nyugati országokat nyilván semmiképpen sem lehet potenciális válsággócnak nevezni, de vezető politikusok háborúpárti nyilatkozatai bizonyosan felérnek az oroszlán bajszának húzogatásával. A jóléti társadalmak nem akarnak háborút, sok vesztenivalójuk van, és megszokták több generáció óta a kényelmet.
Ugyanakkor a háborúpárt-retorika, a migránshullám kapcsán megjelenő erőszak, a geopolitikai konfliktusok miatti félelem közepette könnyebben elképzelhetők radikális cselekmények – így akár egy merénylet is –, mint évtizedekkel ezelőtt.
