Szenzáció: áttörés a mélytengeri sótalanításban – jöhet a bőségesebb édesvízellátás

Az emberiség édesvíz iránti igénye évről évre nő, miközben a készletek sok térségben kimerülőben vannak, a szakértők szerint pedig egy globális vízválság felé tartunk. A tengervíz sótalanítása évtizedek óta tűnik megoldásnak, ám az eljárás legnagyobb akadálya az energiaigényessége volt – egészen mostanáig. Egy új, a mélytengeri vízrétegekben működő technológia ugyanis forradalmasíthatja az egész iparágat: akár 40 százalékkal kevesebb energiával képes emberi fogyasztásra alkalmas vizet előállítani – írta az Origo.

Az áttörést az jelenti, hogy a sótalanító egységeket nem a part mentén építik fel, ahonnan hatalmas szivattyúkkal kellene a vizet mozgatni, hanem magát az üzemet helyezik az óceán fenekére, 400-500 méteres mélységbe. Itt a természetes víznyomás elvégzi a szűrési munka nagy részét: a víz egy speciális membránon keresztül, külső energia bevitele nélkül préselődik át, és már tisztított formában jut vissza a felszínre.

Régi megoldás a globális vízválságra

A technológia nem új keletű: már az 1960-as években kísérleteztek vele, de az akkori műszaki háttér nem tette lehetővé a gyakorlati alkalmazást. Ma viszont az olaj- és gáziparból átvett mélytengeri robottechnológiák, valamint a korszerű szűrőberendezések lehetővé tették, hogy újra napirendre kerüljön. Három cég – a norvég Flocean, a holland Waterise és az amerikai OceanWell – jelenleg is dolgozik a mélyvízi sótalanító rendszerek kereskedelmi alkalmazásán.

A legelőrehaladottabb projekt a Flocean nevéhez fűződik: a cég tavaly novemberben telepítette első működő egységét Norvégiában, Mongstad közelében, 500 méter mélyen. A kísérleti rendszer sikerrel zárult – gyakorlatilag azonnal fogyasztható vizet képes felszínre hozni –, így a norvég hatóságok zöld utat adtak a kereskedelmi indulásnak is. 

A technológia további előnyei közé tartozik, hogy jóval kisebb ökológiai lábnyommal működik: nem igényel nagy zajjal járó ipari szivattyúkat, nem bocsát ki veszélyes sóoldatot a környezetbe, ráadásul a mélytengeri elhelyezés védelmet nyújt a külső fizikai behatásokkal szemben is.

A sótalanítás ma már nemcsak a lakossági vízellátást érinti, hanem az agrárium és az ipar is egyre inkább rá van utalva. Miközben a világon egyre több sótalanított vizet használnak fel, az iparág energiaigénye is növekszik – holott maga az energiaszektor is vízigényes. A mélytengeri technológia azonban végre megtörheti ezt az ördögi kört, és új távlatokat nyithat meg a vízgazdálkodásban világszerte.

Ha a most induló norvég projekt sikeres lesz, az nemcsak a technológia megbízhatóságát igazolja, hanem lendületet adhat a globális terjeszkedésnek is – különösen azokon a helyeken, ahol a vízhiány évről évre súlyosabb problémákat okoz.