Jobb félni, mint megijedni? – A bankrendszer tőkehelyzetének erősítését szolgáló legújabb nemzetközi gyakorlatok

A geopolitikai és makrogazdasági kockázatokra, az elmúlt évek kiemelkedő banki jövedelmezőségére és a bankok erős tőkehelyzetére is tekintettel az EGT-országokban egyre gyakoribbá vált az anticiklikus tőkepuffer-követelmény hitelezési túlfűtöttségtől kevésbé függő, úgynevezett pozitív neutrális alkalmazása. Cikkünkben ennek a megoldásnak a nemzetközi gyakorlatát vizsgáljuk.

A makroprudenciális tőkepufferek, azon belül az anticiklikus tőkepuffer szerepe

Az ún. makroprudenciális tőkepuffereket a 2008–09-es világgazdasági válság után a bankrendszer sokkellenálló képességének megerősítésére vezették be a világ számos országában. Ezek a tőkekövetelmények a minimum szabályozói (felügyeleti vagy mikroprudenciális) tőkeelvárások felett írják elő, és a megsértésük nélkül teszik lehetővé a stresszidőszakban realizálódó veszteségek elnyelését. Ezzel támogatják a hitelezési aktivitás válságidőszaki fenntartását és áttételesen a válság reálgazdasági költségeinek minimalizálását. 

Az ezen előírások egyik alapkövét jelentő anticiklikus tőkepuffer (Countercyclical Capital Buffer, CCyB) célja a pénzügyi közvetítőrendszer hitelezési ciklusokon átívelő sokkellenálló képességének növelése, vagy más megközelítésben a pénzügyi rendszer prociklikusságának ellensúlyozása. Ennek megfelelően eredeti koncepciója szerint a CCyB-t a túlzott hitelezéssel jellemezhető időszakokban, a ciklikus pénzügyi rendszerkockázatok felépülése esetén írják elő a hatóságok, míg egy pénzügyi válság kezdetén vagy pedig egy lefelé tartó ciklus esetén teljes mértékben vagy fokozatosan csökkentik azt. 

A CCyB megképzése túlfűtött időszakokban a szabad tőkepufferek mérséklése, illetve a banki forrásköltségek növelése útján visszafoghatja a hitelkínálatot, mintegy „hűtve” a hitelpiacokat. A „jó időkben” megképzett tőketöbblet pedig egy pénzügyi válságban felhasználható az esetlegesen realizálódó hitelezési veszteség fedezésére. Ezzel a hitelintézeteknek több mozgástere marad a hitelezés fenntartására anélkül, hogy a működéshez szükséges minimum szabályozói tőkekövetelmények sérülnének. 

Az EGT-országokban ugyanakkor egyre elterjedtebbé válik a CCyB úgynevezett pozitív neutrális (Positive Neutral Rate of CCyB, PNR CCyB) alkalmazása is. Ekkor a „normális kockázati környezetben”, azaz a hitelezés túlfűtöttségére utaló bizonyítékok nélküli időszakokban is pozitív CCyB-rátát határoznak meg a hatóságok, amennyiben a banki tőkehelyzet és jövedelmezőség ezt lehetővé teszi. A PNR CCyB alkalmazása a koronavírus-járvány utáni időszaktól kezdődően került egyre inkább előtérbe, miután a legtöbb tagállamban a járványt megelőző tartósan kedvező időszak ellenére sem épült fel nagyobb volumenű feloldható CCyB-követelmény, ami érdemben korlátozta a makroprudenciális hatóságok válságkezelési mozgásterét. A PNR CCyB alkalmazásnak és a megelőző jellegű tőkepuffer-felépítésnek továbbá az aktuálisan magas kamatkörnyezet és azzal összefüggésben kimagasló banki jövedelmezőség újabb lendületet adtak.

2024 májusáig huszonegy EGT-országban jelentettek már be effektív CCyB-rátát. Ebből tizenegy országban alkalmaznak pozitív neutrális jellegű komponenst is alkalmazó keretrendszert. Mindössze kilenc EGT országban (közöttük a régióban egyedüli Lengyelországban) a CCyB-követelmény továbbra is nulla százalék. 

A PNR CCyB-ráta túlfűtött hitelezés hiányában nem elsősorban a pénzügyi rendszer általános működését jellemző ciklikus rendszerkockázatokat célozza, hanem bármilyen keresleti vagy kínálati sokkhatás makroprudenciális ellensúlyozását segíti. A PNR CCyB-ráta célja tehát az, hogy a koronavírus-járványhoz vagy az orosz–ukrán háborúhoz hasonló, vagyis előre nem látható, a pénzügyi rendszeren kívülről induló sokkhatások esetén is megfelelő mértékű feloldható tőkepufferek álljanak a hatóságok rendelkezésre. 

A PNR CCyB-megközelítést is alkalmazó országok érvelése szerint a módszer a tisztán ciklikus pénzügyi rendszerkockázatoktól függő CCyB-módszertanhoz képest több szempontból is előnyös. A PNR CCyB mérsékli az általános kockázati indikátorként alkalmazott hitel/GDP mutatóból, illetve az ebből származtatott egyéb indikátorok központi szerepéből, valamint a ciklikus kockázatok mérési bizonytalanságából eredő késői policy beavatkozás kockázatát (inaction bias), és támogatja a korai pufferfelépítést. A módszer növeli a rendelkezésre álló, válsághelyzetben a hatóságok által feloldható makroprudenciális tőkepufferek arányát, és a pénzügyi ciklus helyzetétől függetlenül erősíti a banki sokkellenálló képességét, ezzel növelve a makroprudenciális eszköztár válságkezelési mozgásterét és hatékonyságát. Az aktuálisan pozitív neutrális vagy tartalmában ahhoz hasonló úgynevezett korai felépítési (early-build-up) CCyB-keretrendszert alkalmazó EGT-országok általában 0,5 és 2,5 százalék közötti, régiónkban azonban leggyakrabban 1 százalékos PNR-rátákat állapítottak meg.

Az elmúlt időszak nemzetközi szabályozói lépései és a szupranacionális szervezetek iránymutatásai egyértelműen a banki tőkepuffer-előírások erősítése irányába mutatnak. Ennek a makrogazdasági bizonytalanság mellett alapot ad a bankrendszerek általánosan jellemző, aktuálisan magas jövedelmezősége is. A szabályozók mellett a hitelintézetek érdeke is, hogy a mostani időszakban a profitokból keletkező tőke egy jövőbeli esetleges válsághelyzetben minél nagyobb mértékben segítse elnyelni az esetleges veszteségeket, elegendő teret hagyva a gyors reálgazdasági kilábalás hitelezéssel való támogatására.