Ódor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank (NBS) magyar nemzetiségű alelnöke a múlt héten az egyik kereskedelmi televízióban azt mondta, hogy a hatos szám jegyében telik majd ez az esztendő a szlovák gazdaságban. A szakember 6 százalékos GDP-bővülést prognosztizál, és örvendetes a béremelések 6 százalékra jósolt üteme is, ellenben az a várakozások szerint az első három hónapban közel két évtizedes csúcsra ér északi szomszédunkban. Ugyanakkor a jegybankalelnök a második negyedévtől már mérséklődő pénzromlással számol, így alakulhat ki 2022 végére a 6 százalék körüli ráta.
Lassúbb volt a talpra állás
Az összképhez hozzátartozik, hogy a járvány okozta recesszióból való kilábalás üteme lomhább az előzetesen reméltnél. A szlovák gazdaság teljesítménye 2021 harmadik negyedében még nem érte el a 2019-es kibocsátási szintet. Tavaly a második negyedév dinamikus növekedését követően július–szeptemberben megtört a lendület. Az előző esztendőhöz képest mindössze 1,3 százalékos volt a bővülés, miközben a magyar gazdaság ugyanebben az időszakban 6,1, a lengyel 5,3, a cseh pedig 2,8 százalékkal gyarapodott. (Ennél frissebb adatok még nincsenek.)
Elemzők szerint 2022 gyorsuló növekedésében nagy szerep jut a járványügyi korlátozások feloldása után megugró lakossági fogyasztásnak is. Igaz, a magas inflációs szint miatt érdemi reálbér-emelkedésre aligha számíthatnak a szlovákiai munkavállalók. Az uniós csatlakozás óta nem látott drágulás negatív következményeit egyelőre gyakorlatilag tétlenül szemléli a 2020 márciusa óta hivatalban lévő négypárti koalíciós kabinet. Különösen szembeötlő, hogy míg decemberben az infláció északi szomszédunk jegybankja szerint 5,8 százalékra nőtt, a nyugdíjasok az idén az előző évhez képest csak 1,3 százalékkal nagyobb juttatásokat kapnak.
Perlekedő pártvezetők
Pozsony pénzügyi és gazdasági politikájának az irányvonalát a kormány két erős embere, Igor Matovič pénzügyminiszter (2020 márciusától egy éven át kormányfő volt), valamint a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártot elnöklő Richard Sulík, a gazdasági tárca vezetője határozza meg. Kettejük rivalizálása vezetett ahhoz a koalíciós válsághoz is, amely miatt Matovič tavaly tavasszal távozni kényszerült a miniszterelnöki posztról. A legerősebb kormánypárt, a konzervatív szavazókat megszólító Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnökeként helyet cserélt a kormányban Eduard Heger korábbi pénzügyminiszterrel.
A Sulík és Matovič közötti viták azonban azóta is folynak, beszűkítve a kabinet cselekvőképességét, egyidejűleg nagyban hozzájárulva a kormány iránti bizalom fokozódó csökkenéséhez.
Szlovákia a koronavírus-járvány első hullámát a régió többi országához hasonlóan szigorú intézkedésekkel sikeresen fékezte meg, ám ez látványos gazdasági visszaeséshez vezetett. Már az első hullám idején nyilvánvalóvá vált, hogy Sulík nagyobb lélegzetet hagyott volna a gazdaságnak, korábban feloldva a karanténrendelkezések zömét. A második hullám 2020 őszén és 2021 tavaszán már jóval nagyobb veszteségeket okozott emberéletekben, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a belső vitáktól megtépázott Matovič-kabinet csak nehezen szánta rá magát a gazdaságot gúzsba kötő korlátozásokra.
A húzd meg, ereszd meg játék a Matovič által erőltetett országos anti-gén-tesztelésben, továbbá a nehezen induló oltási kampányban is megmutatkozott. A miniszterelnök bukásához vezető koalíciós válságot az európai gyógyszerhatóság által nem engedélyezett orosz vakcinák behozatala robbantotta ki, ugyanis a kormány liberális miniszterei élesen ellenezték ezt. Minden bizonnyal a nyilvánosság előtt zajló polémiák is hozzájárultak ahhoz, hogy északi szomszédunk uniós összevetésben máig a sereghajtók között van az átoltottság tekintetében. A gyengébb vakcinázási hajlandóság miatt a tavaly őszi harmadik járványhullám idején is szigorú karanténszabályok életbeléptetésére kényszerült a kabinet, ami a növekvő gazdasági károk mellett jelentős népszerűségvesztéshez vezetett.
Igor Matovič pénzügyminiszterként az oltási kampány felgyorsítására a szakértők és a közvélemény által egyaránt több ponton vitatott intézkedéseket vezetett be. Ilyen volt a vakcinalottó, amelyről utólag kijelenthető: nem érte el a kívánt hatást. Nagyobb eredménnyel kecsegtet az időskorúaknak juttatott oltási bónusz, a harmadik dózis felvétele után járó 300 euró, ami valóban serkenti az oltakozási hajlandóságot a legveszélyeztetettebb korosztályok körében.
Nem terveznek több lezárást
A régió több más államában tapasztalthoz hasonlóan január végén Szlovákiában is kiugróan emelkedtek az esetszámok az omikron-variáns megjelenése után. A Heger-kormány az újabb pandémiahullám kezelésében kitüntetett szempontnak ezúttal már az ország működőképességének a megőrzését tartja. Ezt szolgálja a karanténidőszak tízről öt napra csökkentése, valamint az az elhatározás, hogy járványügyi lezárásokat már nem fognak bevezetni.
Bár az omikron a nyugat-európai eseményeket látva kevésbé teszi próbára az egészségügyi ellátórendszert, az alacsony szintű szlovákiai átoltottság (a hét elején alig 50 százaléknyi volt a kétszer és 27 százalékos a háromszor beoltottak aránya) rövid távon komoly kockázatot jelent, ami felülírhatja a kabinet elképzeléseit. Ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolhatja a gazdaságot az utóbbi hetekben egyre élesedő orosz–ukrán konfliktus. Ha el is kerüljük a tényleges háborút, az elhúzódó krízis, Ukrajna lehetséges destabilizálódása súlyosan kihathat Szlovákia, egyáltalán a kelet-közép-európai térség energiabiztonságára.
Hosszú távú kapcsolatok
A szlovák gazdaság rövid távú kilátásait illetően ugyanakkor meglehetősen optimista képet mutat a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) januárban közszemlére tett országtükre.
Az idei és a jövő esztendőre a nemzetközi intézmény öt százalék körüli bővülést vár északi szomszédunkban, továbbá azt jósolja, hogy az infláció 2023-ra kétszázalékosra mérséklődik.
Várakozásai szerint a következő években csökken a költségvetési hiány és a GDP-arányos államadósság mértéke is.
Az OECD jelentése a szlovák gazdaság hosszú távú növekedési kilátásait illetően a legnagyobb rizikót a kvalifikált munkaerő elvándorlásában és az elöregedő társadalomban látja (az aktív korú népesség gyorsuló csökkenése a tavalyi adataiból is kirajzolódik).
Az utóbbi két év a stratégiai távlatok helyett a tűzoltásról szólt. A pandémia lecsengése után azonban a szlovák gazdaságpolitika alakítóinak mindenképpen válaszokat kell találniuk az OECD által felvetett kihívásokra. Már csak az a kérdés, milyen eszközökkel érhető el a demográfiai fordulat és a versenyképes jövedelmek biztosítása.
A teljes cikk elolvasható a Figyelő oldalán.
