Amikor a híres osztrák államférfi, Metternich herceg tudomást szerzett arról, hogy nem kevésbé kiváló francia ellenlábasa, Talleyrand elhunyt, megkérdezte a körülötte lévőket: vajon mi lehet ezzel a célja? A történetnek van egy másik verziója is, e szerint Talleyrand kérdezte meg a tanácsadóit ugyanezekkel a szavakkal, amikor hírét vette Napóleon halálának. Mostani történetünk szempontjából ez mindegy, a lényeg: amikor nagy stratégák váratlan dolgokat cselekednek, az őket megérteni igyekvők hajlamosak a legnyilvánvalóbb tények mögött is valami hátsó szándékot sejteni. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor Kuroda Harihuko, a japán központi bank elnöke bejelentette, hogy a duplájára, plusz-mínusz 50 bázispontra szélesítik ki az irányadó 10 éves államkötvény hozamingadozásának célsávját.
Önmagában nem is ez sokkolta a piacokat, sokkal inkább az, hogy a Bank of Japan (BoJ) hosszú évek, évtizedek óta kínosan ügyel arra, nehogy valami váratlan dologgal lepje meg a befektetőket. Így volt ez a jövő áprilisban posztjáról leköszönő, 78 éves Kuroda bankelnöki regnálása idején is. Így teljesen érthető, ha a piacok azóta is a metternichi kérdésen rágódnak: mi volt ezzel a célja?
A világ meghatározó jegybankjai a kamatemelési ciklusuk kellős közepén vannak, a BoJ viszont továbbra is önti a likviditást a piacokra kötvényvásárlásai révén. A BoJ inflációs célja – hasonlóan a fejlett világ jegybankjainak többségéhez – 2 százalék. A megcélzott 10 éves kötvényhozam pedig 0 százalék, így az értelemszerűen negatív reálkamat költekezésre ösztönzi az elöregedő japán lakosságot.
A hozamcél körüli sáv kiszélesítése egyfajta monetáris szigorításnak felel meg
– emelkedtek a hozamok, így a negatív reálkamat is csökkent –, és amikor Kurodáék erről döntöttek, valószínűleg már ismerhették a novemberi inflációs adatokat. Az évtizedek óta a deflációval küzdő japánokat sokként érte az inflációs hullám, Kurodának egyszer nyilvánosan bocsánatot is kellett kérnie, amiért azt nyilatkozta, hogy a lakosság majd megszokja a fogyasztói árak átmeneti megugrását.
A novemberi 3,8 százalékos azonban már 40 éves csúcs, utoljára a 80-as évek elején, az olajárrobbanás időszakában tapasztalhattak ott ilyet. A fiatalabb generációk azonban értetlenül állnak a jelenség előtt. A BoJ komoly dilemma előtt áll: vagy engedi továbbra is az inflációkövető bér- és áremeléseket, vagy szembesülni kénytelen azzal, hogy a következő év első felére várható globális recessziós fenyegetés igencsak megnehezíti a monetáris szigort. A jegybankok klasszikus réme, a stagfláció fenyegeti a japán gazdaságot. Az árak emelkednek, a gazdaság viszont pang.
Ezen a ponton visszatérhetünk a kiinduló kérdéshez: mindezzel mi volt a célja Kurodának? A válasz viszonylag egyszerű: megkönnyíteni utódja dolgát, egy olyan hozamszintet kialakítani, amelyet a későbbiekben könnyebb lesz tartani. A BoJ októberi üléséről közzétett jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy a döntéshozók már akkor foglalkoztak a kérdéssel, hogy milyen piaci hatásai lehetnének annak, ha a jegybank felhagyna ultralaza monetáris politikájával, mennyire készültek fel erre a piacok. A száguldó infláció (örülnénk mi egy ilyen „száguldó” inflációnak – a szerk.) közepette Kuroda tett egy váratlan, de mégiscsak óvatos lépést ebbe az irányba. Neki már könnyű, áprilisban távozik, viszont a magas infláció, úgy tűnik, politikai áldozatokat is követel.
Kisida Fumio japán miniszterelnök a Kyodo hírügynökség értesülései szerint személycserékre kényszerül kormányában, muszáj valamit tennie zuhanó népszerűsége ellen.
A miniszterelnök kabinetje teljes átalakítását tervezte, miután egyre több kapcsolatra derült fény a kormányzó liberális demokraták prominens tagjai, valamint többek által szektának tartott egyház, a dél-koreai alapítású Egyesítő Egyház (A Szentlélek Társasága a Világ Kereszténységének Egyesítéséért) között. A Mun Szonmjong által 1954-ben alapított gyülekezetet különösen az Egyesült Államokban kritizálják élesen, főleg politikai tevékenységéért. Kisida szeptemberben és októberben már három miniszterét volt kénytelen meneszteni egy ezzel kapcsolatban kitört botrány miatt. Néhány politikai elemző szerint a kabinet átalakítása kapóra is jön a kormányfőnek – eltereli egy kissé a közélet figyelmét a gazdasági bajokról.
