Fenntartható támogatást ígért az USA Kijevnek – de mit is jelent ez pontosan?

Ukrajna kapcsán a minap először hangzott el egy felelős amerikai diplomata szájából a megfogalmazás: Kijev „fenntartható” támogatására van szükség, és ennek kiszámításakor figyelembe kell venni a költségtényezőket is. (Itt a „fenntartható” szó nyilván a szállítások ütemének mérséklését jelentheti.) Michael Carpenter, az EBESZ-nél akkreditált amerikai nagykövet bejelentette: „A Pentagon az ukránok tudomására hozza, hogy mi az a fenntartható támogatás, amit nyújtani tudunk.” Jelezte, Washingtonban tudják, hogy ez a hozzáállás nem mindenkinek fog tetszeni az ukrán fővárosban, hiszen azokra a katonai felszerelésre, fegyverrendszerekre vonatkozik, amelyek az USA rendelkezésére állnak, továbbá érinti a lőszerutánpótlást és a fegyverrendszerek kicserélését is.

Politikai megfontolások is fékezik a támogatás korlátlan bővítését. Az USA és Nyugat-Európa egyaránt nemet mondott az ukrán kérésekre, hogy adjanak nekik hosszabb hatótávolságú rakétákat. Mint a Politico nemzetbiztonsági hírlevele kiemeli: különösképpen a Biden-adminisztráció óvatos, el akarja kerülni Putyin provokálását.

A Pentagon, akárcsak a nyugat-európai védelmi, külügyminisztériumok döntő többsége, kénytelen szembenézni a készletek leapadásának a kockázatával. Mindeközben Ukrajna és a egyes vezetői a Kijevnek szóló fegyver- és lőszerszállítások tempójának a fokozását követelik. Európa és az USA hadianyag- és lőszergyárai teljes terheléssel dolgoznak, hogy az igényeket ki tudják elégíteni. A The New York Times (NYT) hírlevele megjegyzi, hogy a „költségfaktor” egyre nagyobb szerepet kap a háborúban, egyre fontosabb az ellenség anyagi forrásainak elapasztása. 

Olcsó drónok, drága légvédelem

Ez pontosan követhető Moszkva megváltozott taktikájában is, amely az olcsó, egyszer használatos „öngyilkos” drónok tömeges alkalmazásában is jelentkezik. Ezek egyre nagyobb hányadát az ukrajnai légvédelem már képes megsemmisíteni. Ámde milyen áron? – kérdik elemzők. 

Egy IRIS-T szupermodern légvédelmi rakéta ára, amelyet az ukránok a megsemmisítésére kilőnek: félmillió dollár. Ha pedig a még drágább NASAMS lég- és rakétavédelmi rendszert vetik be a Sahidok ellen, annak egyetlen kilőtt rakétája 1,2 millió dollárba kerül.

Moszkva a Sahidok tömeges bevetésével akarja kivéreztetni a roppant korszerű, sokelemű – de a nyugati szállításoknak teljes mértékben kiszolgáltatott – ukrán légvédelmet, hogy aztán, amikor a mindinkább kifogyó, korszerű oroszországi cirkáló rakétákat bevetik, az ukránoknak ne maradjanak bevethető, korszerű légvédelmi rakétáik. A New York-i lap szerint szeptember óta az oroszok 600 drónt indítottak az ukrán állások, infrastruktúra-célpontok ellen.

Kijev, amely segélyként kapja a korszerű nyugati fegyvereket, kevésbé érzi ezen ügyletek gazdasági súlyát, mint azok a nyugati kormányokban ülő tisztviselők, akiknek a fegyverszállítások fokozása az egyik feladata. A nyugati államoknak emellett figyelniük kell saját hadi kiadásaik növelésére is. A NATO-ban erősödnek a hangok, hogy a tagállamok eddigi, a 2 százalékára vonatkozó katonai kiadásai ne irányszámok, hanem a kötelező minimumok legyenek, sőt emeljék fel ezt az éves küszöböt a GDP 2,5 vagy akár 3 százalékára.

Bikaerős katonaság?

Németországban, amely Európa meghatározó gazdasági hatalma, mind nagyobb hullámokat ver a fegyverszállítások fokozására, a fegyverkezés növelésére, a katonai kiadások bővítésére irányuló nyomás. „Bikaerős katonaállamot” (Militaerbulle) hoznának létre, legalábbis ezzel riogatják a német közvéleményt. Persze, Németország, a Bundeswehr szorongatott helyzetét tekintve inkább csak „bikaborjúról” beszélhetünk – jegyzi meg a Spiegel. 

Mindez azt jelenti, hogy több oldalról nő a nyomás a nyugati kormányokra, hogy a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzetben (infláció, az amerikai–kínai szembenállás fokozódása, a gazdasági visszaesés veszélye) fokozzák egyfelől Ukrajna katonai-gazdasági támogatását, másfelől – forrásokat elvonva a gazdaságfejlesztés területeitől – növeljék a védelemre fordított büdzséjüket.