Valamikor a régi szép időkben, ha egy jegybank mondott valamit, azt komolyan is vették a piacok. A központi bankok igyekeztek is konzekvensek maradni, a kommunikációjukon keresztül irányítani a befektetőket. Mára ebből alig maradt valami, a piacok elvesztették a bizalmukat a monetáris hatóságokban.
Vegyük például a Fed esetét. Az amerikai jegybank 25 bázisponttal emelte legutóbb az irányadó kamatát, a jelenlegi 4,75 százalékos szint 2007 óta a legmagasabb. Jerome Powell, a Fed elnöke szerdai sajtótájékoztatóján hangsúlyozta is, hogy nem lehet hátradőlni, a kamatszint az idén nem csökken. Ehhez képest az amerikai egyik legfontosabb irányadó indexe, az S&P 500 öt hónapos csúcson áll, holott a magas kamatszint általában kedvezőtlen környezetet teremt a részvénypiacoknak, hiszen drágul a kevesebbet fogyaszt a lakosság, megtorpan a vállalatok beruházási kedve, csökkennek a profitok.
A részvénypiacok arra számítanak, hogy hamarosan elérkezik a Fed fordulata, és elindulhatnak lefelé a kamatok.
A kötvénypiacok szintén kamatcsökkentést áraznak az év végére, a gazdasági fellendülés végére számítanak.
Az óceán innenső partján az Európai Központi Bank csütörtökön vaskos 50 bázisponttal emelt, és már előre beígérte, hogy márciusban ugyanekkora mértékben szigorít az elleni küzdelem jegyében. A részvénypiacok azonban mintha meg se hallották volna Christine Lagarde infláció melletti elkötelezettségét bizonygató mondatait. Az európai tőzsdék alakulását követő egyik legnagyobb merítésű részvényindex,
a Stoxx 600 április óta nem látott csúcsra szökött fel, a 10 éves német államkötvény hozama 23 bázisponttal esett,
ami csaknem egy éve nem látott mértékű csökkenés. Még az olasz állampapírok hozama is esett, ez volt a legnagyobb napi hozamcsökkenés 2020 óta, amikor az EKB meghirdette a koronavírus-járvány hatásait kivédeni hivatott kötvényvásárlási programját.
A piacok azt mondják: mondhatsz, amit akarsz, mi tudjuk, hogy hamarosan változik a széljárás
– utalt a jegybanki kommunikáció hatástalanságára Salman Ahmed, a Fidelity International makrogazdaságért és eszközallokációért felelős globális vezetője. Szóval mondhatnak bármit a jegybankárok, nem tudják megingatni a piac hitét abban, hogy tetőzött az infláció, és ez hamarosan fordulatra kényszeríti a központi bankokat.
A kereskedők arra számítanak, hogy a Fed az év végéig legalább kétszer csökkenti az irányadó kamatát, hogy visszarántsa a szélén imbolygó amerikai gazdaságot a mélybe zuhanástól. Az EKB-val kapcsolatban pedig arra számítanak, hogy a kamatcsúcs 3,25 százalék környékén lehet – korábban 3,4 százalék volt a várakozás.
Mindezt annak ellenére, hogy Powell szerdán tőle szokatlan egyértelműséggel jelentette ki: nem látok az idén lehetőséget a kamatvágásra. Lagarde pedig közölte: egyelőre nem végeztünk, bőven van még mit tennünk (az inflációcsökkentés érdekében). A pénzromlás valóban elindult lefelé, az Egyesült Államokban a 40 éves csúcsról 6,5 százalékra lassult, az által sújtott eurózónában pedig 8,5 százalékra szelídült. A 10 éves amerikai államkötvények hozama az idén nagyjából 50 bázisponttal, 3,5 százalék környékére mérséklődött a tavalyi majdnem 250 bázispontos rali után.
A jegybankárokkal szembeni bizalmatlanság részben abból fakad, hogy a pandémia idején, a zérókamat-politika, a gigantikus, likviditásnövelést célzó kötvényvásárlási programok végrehajtásakor azt kommunikálták, hogy mindennek nem lesz inflációs hatása. Később, amikor már felütötte fejét a pénzromlás, a Fed és az EKB is azt hangsúlyozta, hogy az csak átmeneti lesz. Nem lett az, 40 éves csúcsra szaladtak fel a fogyasztói árindexek, így kénytelenek voltak nekiállni a kamatemeléseknek.
Kiestek korábbi szerepükből, nem ők vezették a piacokat,
hanem azok – például az infláció miatt beinduló hozamemelkedések révén – kényszerítették őket a monetáris szigorra.
De higgyük el egy pillanatra, hogy Washingtonban és Frankfurtban sem hülyék böngészik az Excel-táblák adatait. Nyilván látják ők is, hogy csökken az infláció, az óvatosság azonban indokolt, mégpedig például Kína miatt. A zéró-Covid-politika feladása után először lefagyott, majd kilőtt a kínai gazdaság. A felpattanás sokkal gyorsabb és erősebb lehet, mint ahogy az a járvány során és után a nyugati féltekén történt. Ez azt jelenti, hogy
újra beindul a világ legnagyobb volumenű alapanyag- és energiahordozó-felvásárlási gépezete.
Az ipari fémek árfolyamán ez már látszik, Kína a kulcsfontosságú alapanyagokból készleteket halmoz fel, számít a termelés felfutására. És ha beindul a kínai belső kereslet, annak globális szinten is jelentős inflációs hatásai lehetnek. Lehet, hogy mégis érdemes komolyan venni a Fed és az EKB figyelmeztetéseit.
