Hogy reménnyel csatlakozhasson európai államok közösségéhez, az EU-hoz, Ukrajnának be kell vezetnie az európai jogrendszert (és nemcsak színlelni a bevezetést!) – figyelmeztet a nehézségekre a kijevi kormánypárti Dzerkalo Tizsdnya (DT) hetilap online cikke. A kérdés másik, nem kevésbé fontos része – amely vonatkozhat a nem könnyű magyar–ukrán kapcsolatokra is –, hogy minden egyes EU-tagországgal tisztába kell tenni a viszonyt, hiszen Ukrajna EU-tagsága ezen múlhat.
Ez a folyamat, mutat rá a DT cikkírója, Andríj Veszelovszkíj nagykövet, a Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézete igazgatójának tanácsadója, több évig is eltarthat. Szokatlan őszinteséggel írja: az EU-ban minden tagállam egyenlő, de a témától függően egyesek „egyenlőbbek” másoknál. Az Ukrajnával szomszédos térségben élő 12 tagállam – köztük Magyarország – szava akár döntő is lehet. Ahogy múlik az idő, úgy buknak ki az érdekellentétek Kijev és a szomszédai között – lásd az elsősorban Varsót, Pozsonyt, Budapestet és Szófiát érintő ukrán gabonakivitel-, élelmiszerexport problémáját.
Tavaly nyáron Kijevet megelőlegezett bizalommal tagjelölti státusszal ruházta fel az unió. Fél év alatt hét követelménynek kellett (volna) eleget tenniük az ukránoknak. Ezek talán legnehezebbike a korrupció elleni hatásos fellépés.
A fél év bőven eltelt, a hét követelmény teljesítése azonban még a nagyon távoli és bizonytalan jövőben látszik.
Sokasodnak a kritikák Zelenszkij elnök teljesítménye kapcsán. Ha ezzel a hét kritériummal meglennének, akkor jöhetne a neheze, a 35 pontos, hat nagyobb csoportba szedett acquis communautaire, az EU-jogrendszer jogi hátterének elfogadása, megvalósítása.
Katonák és politikusok
Ukrajna Európa felé tartó útjának talán legnehezebb állomása, de mindenképp kiinduló pontja lehet a háború kimenetele. Amíg így vagy úgy le nem zárul az ukránok terület-visszafoglaló harca Oroszország ellen, addig nem lehet szó az EU-csatlakozás érdemi kérdéseiről. A háború kimenetele – ezt minden katonai vezető tudja – erősen kétséges. Van, aki ez irányú kételyeinek hangot ad (köztük jó néhány amerikai tábornok, elismert katonai-biztonságpolitikai szakértő). Mindenesetre némelykor meglehetősen
éles a saját szempontjaik szerint mérlegelő politikusok és a katonák közti nézetkülönbség.
A politikusok jelentős csoportja nem fogad el más megoldást, mint Ukrajna teljes katonai győzelmét, valamennyi megszállt terület, beleértve a Krím félszigetet is, visszaszerzését. Hogy a teljes katonai győzelmen mit értenek, az más kérdés. Az utóbbi időben e téren magyarázatok sokasága látott napvilágot.
Esélylatolgatások
Ami a harcok kimenetelét illeti, az esélyek nem biztatók Ukrajna számára. A legfontosabb szempontok a következők.
1. A nyugati hadianyag, lőszerutánpótlás eddigi üteme egyre nehezebben tartható fenn, miközben Kijevben a jelenleginél is több hadieszközt, nagyobb szállítási ütemet diktálnának a Nyugatnak. Érdemi nyugati légierőpótlásra 2024 második felénél korábban nemigen számíthatnak.
2. A harcok jellege változik. Oroszország védekezésre kényszerülhet. A védő ilyen esetben előnybe kerül, a tankönyvi hüvelykujjszabály szerint
a támadónak háromszoros erőt kell felvonultatnia a védővel szemben a siker reményében.
Ha a nyugati sajtóban is felbukkanó, mintegy kétszázezres ukrán támadóerőről beszélünk, akkor elvben 65-70 ezer orosz katona biztosíthatna ugyanakkora ellenerőt. Ennél Oroszország – a katonák számát illetően – mintegy ötször nagyobb erőt összpontosít. Vélhetően erre az előnyre támaszkodva intéznek kis volumenű támadásokat Moszkva és szövetségesei, kevés eredményt felmutatva, de jelentős ukrán katonai erőt lekötve, felőrölve.
3. Főként Luhanszk és Donyeck megyében a helyi oroszországi dominanciájú milíciák, a reguláris oroszországi csapatok jól tagolt, védvonalakat, „belőtt” tüzérségi pontok láncolatát építették ki a 2014–2022 közti „se nem béke, se nem háború” időszakban. Ekkor vesztették érvényüket a minszki megállapodások.
4. Ha a feltételezett, tavaszra-nyárra tolódó ukrán katonai offenzíva megkezdődik, a négy elfoglalt és alkotmányosan is Oroszországba bekebelezett megye (terület), Luhanszk, Donyeck, Zaporozsje és Herszon plusz a Krím félsziget hatalmas logisztikai előnyt jelent az orosz erőknek, hiszen valamennyi a szárazföldön és/vagy a tengeren határos Oroszországgal. Ez azt jelenti, hogy
az oroszok az ukrán–orosz határtól 100–170 kilométeres, viszonylag jól kiépített úthálózaton vagy vasúton szállíthatnak utánpótlást, míg Ukrajnának a lengyel határtól több mint ezer kilométeres, nagy részben állandó orosz támadás alatt álló utánpótlási vonalai vannak.
Továbbá Kelet-, Délkelet-Ukrajna felett állandó az orosz légi fölény. Ezen az akár több száz nyugati gyártmányú, az ukrán légierőbe a jövőben, legkevesebb egy-másfél esztendő múlva integrált harci gép sem képes változtatni.
