A norvég kormány az északi-sarkköri olaj- és gázkutatási projektek felpörgetésére próbálja rábírni az energiaipari vállalatokat, sutba dobva a klímavédelmet azért, hogy megerősítse a pozícióját Európa legnagyobb gázszállítójaként, lépést tartson az energiaexportja iránti növekvő kereslettel.
Fotó: Carina Johansen / Bloomberg via Getty Images
Oslo azzal érvel, hogy csak igyekszik fenntartani Európa energiabiztonságát azzal, hogy újabb források után kutat a Barents-tengerben. „Minden követ meg kell mozgatni” újabb mezők után, mondta sajtójelentések szerint Terje Aasland energetikai miniszter, amikor áprilisban a térségben járt. Aasland odáig ment, hogy ezt a politikát
az olaj- és gázipar „társadalmi felelősségének” nevezte, mondván, hogy a még fel nem tárt erőforrások segíthetnek fenntartani az ország jövőbeli termelési szintjét.
Az Equinor olaj- és gázipari óriás, valamint az ország egyik legnagyobb feltáró és kitermelő vállalata, a Vår Energi is megerősítette a CNBC-nek, hogy a tárcavezető felszólította őket az északi-sarkköri munka fokozására. Az energetikai tárca szóvivője szerint az üzenet csupán annyi volt, hogy a cégek „kutassák fel az összes olaj- és gázforrást az engedélyezett területeken, a Barents-tengert is beleértve.
Fotó: Carina Johansen / Bloomberg via Getty Images
Az olajat ás a gázt a viszonylag sekély víz alatt rejlő kontinentális talapzatból nyerik ki már több mint ötven éve, bár a becslések szerint Norvégia feltáratlan szénhidrogénkészleteinek közel kétharmada a Barents-tenger mélyén található. Kiaknázása eddig nem különösebben vonzotta a cégeket a magas költségek és a viszonylag korlátozott exportpiacok miatt. Utóbbi az ukrajnai háború miatt alaposan megváltozott, ezért is jelentették be az év elején illetékesek, hogy rekordszámú olaj- és gázkutatási blokkot kívánnak felajánlani az energetikai cégeknek az Északi-sarkvidéken.
A környezetvédő szervezetek szerint ez a politika „kínos”, „rendkívül meggondolatlan” és „beint a párizsi klímaegyezménynek”.
A fosszilis energiahordozók kitermelése az Északi-sarkon olyan, mint olajat önteni a tűzre
– fogalmazott Frode Pleym, a Greenpeace Norway vezetője.
Szerinte Norvégiának és az olajipari vállalatoknak abba kellene hagyniuk az ukrajnai háború adta lehetőség „cinikus kihasználását”. „Norvégia agresszív és mohó olajpolitikája nemcsak Oslo Európa legnagyobb energiabeszállítójaként betöltött pozícióját konszolidálja, hanem az egész kontinenst a fosszilis energiától való jövőbeni függőségbe zárja. Az olaj és a gáz alternatívája nem több olaj és gáz, hanem a nagyobb energiahatékonyság és a megújuló energia” – hangsúlyozta.
Fotó: Shutterstock
Truls Gulowsem, a Friends of Earth Norway vezetője szerint
az ukrajnai háború bár csak azért sem indokolja az északi-sarki kitermelést, mert másfél évtizedbe telik, mire eljutnak a feltárástól az olaj és a gáz felszínre hozataláig.
Ragnhild Waagaard, a WWF-Norway klíma és energetikai szakértője megérti, hogy a kormányok válaszolni akarnak az energiaválságra, és a magas árak gondot jelentenek sok ember számára, de erre szerinte sem a fosszilis energia a válasz.
„Az országoknak gyorsan növelniük kell a megújuló energiaforrások felhasználását és az energiahatékonyságot, valamint csökkenteni az energia iránti keresletet. A mostani döntéseink és a kormányok reagálása a kialakuló energiaválságra meghatározza, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem” – figyelmeztetett.
Az Equinor egyik szóvivője válaszolt a környezetvédők aggodalmaira. Elismerte, hogy keresnek és valószínűleg találnak is újabb mezőket a Barents-tengeren, de hozzátette, hogy a cégnek „sok tapasztalata van a zord környezetben végzett offshore műveletek terén, és mindig betartja a biztonság, a védelem és a fenntarthatóság magas szintű követelményeit”.
Jól ismerjük a Barents-régiót, és a hatóságokkal együttműködve fenntartható módon tervezzük és hajtjuk végre a műveleteinket, hogy azok a lehető legkisebb környezeti hatással járjanak
– fogalmazott.
Fotó: Shutterstock
A gázinfrastruktúrát üzemeltető Gassco április közepén megjelentetett tanulmánya szerint érdemes lenne felülvizsgálni egy gázvezeték építésének lehetőségét a Barents-tenger alatt, a Vår Energi szóvivője pedig azzal érvelt, hogy a térség gond nélkül lehet kitermelési központ, mivel a természeti és időjárási körülmények ott is hasonlók a partok mentihez, ahol jelenleg a kitermelés folyik.
Szerinte ez utóbbi miatt nem szabad a Barents-tengert a sarkvidék más térségeihez hasonlítani, ahol a körülmények sokkal zordabbak. A környezetvédőket azonban nem hatja meg az érvelés, szerintük ugyanis egy esetleges olajszivárgás katasztrófát jelentene a gazdag, de különösen sebezhető ökoszisztéma és tengeri élővilág számára.
