A megegyezést elsősorban Berlin, és Párizs csörtéje gátolta meg. Konfliktusuk lényege, hogy Franciaország zöldenergia-forrásként ismertette volna el atomerőműveit, eurómilliárdos kiadásoktól mentesítve magát, mivel nem kellene pluszban költenie szélkerekekre és napelemparkokra. Németország ezt a javaslatot elutasította. Ebba Busch svéd energiaügyi miniszter szerint a kudarc azt jelenti, hogy a tárgyalások miniszteri helyett nagyköveti szinten folytatódnak, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy még ebben a hónapban megszületik az egyezség.
Lehet közösen gondolkodni, de ezt minden tagállamnak akarnia kell
– foglalta össze álláspontját a Bloombergnek.
A megegyezés késése kedvezőtlen fordulat a jövő évi európai parlamenti választások előtt. Busch szerint a megállapodás elérése kulcsfontosságú lenne az energiabiztonság szempontjából is. Claude Turmes luxemburgi energiaügyi miniszter szerint a mostani elképzelés ratifikálása tisztességtelen előnyökhöz juttatta volna a francia nukleáris ágazatot. Hangsúlyozta: „Ez olyan, mintha az EDF (a francia energiaszolgáltató) kapna egy 120 milliárd eurós csekket – nyilván torzulna a piac.”
Miért kellene támogatni a szénerőműveket?
Az energiapiaci reform nemcsak a franciaországi atomerőművek zöldmegítélésén ment el. A szénerőművek támogatása, jövője is vitatott pont.
Az eredeti előterjesztés szerint a „zöldátmenet” során a lengyel szénerőművek támogatást kaptak volna, ám sok tagállam szerint ez ellentmond a blokk zöldcéljainak.
A tervezet ellentmond a 2030-ra vonatkozó zöldcéljainknak, gátat kell szabni a túlzott támogatásnak
– összegezte véleményét a holland energiaügyi miniszter, Rob Jetten.
Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa szerint olyan irányelv elfogadására van szükség, amely fejlesztésekre ösztönöz a megújuló energiaforrások terén, és végső soron a fogyasztói árak csökkenéséhez vezet.
Az egész egyeztetés fő célja, hogy a blokk elkerülje a tavalyi energiaválságot, és ne jöjjenek vissza a múlt évi, rekordmagas gázárak.
A véleménykülönbségeket jól mutatja, hogy az egyébként az energiarendszer zöldítése iránt elkötelezett svéd elnökség is megengedné Lengyelországnak, hogy „életben tarthassa” szénerőműveit, ugyanis az Ukrajnával határos fekvése miatt fokozottan ki van téve az áramkimaradás veszélyének, így a rendszerben „biztosítékokat” kell hagyni. A javaslat értelmében az ország, amely energiájának 70 százalékát szénből nyeri, egészen 2028-ig kapna támogatást.
Sok tagállam, köztük Ausztria, Belgium, Németország és Luxemburg is tiltakozik, mondván, ez a lépés lassítja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.
Kompromisszumos megoldás születhet
Tény, hogy a csaknem 38 milliós Lengyelország viszonylag jelentős iparával az európai rangsorban nagy kibocsátónak számít. Az EU is megosztott a kérdésben, néhány tagállam szerint ideiglenesen el kell engedni a szigort a szén-dioxid-kibocsátási határértékeknél, és az ellátásbiztonságot kell előtérbe helyezni.
Tudósok szerint a szén az egyik legszennyezőbb tüzelőanyag, felhasználásának már ebben az évtizedben mindenképpen csökkennie kellene, hogy el lehessen kerülni a globális éghajlatváltozás legrosszabb hatásait.
Egy másik elképzelés szerint a döntést nemzeti hatáskörbe adnák. Az is elképzelhető, hogy egyes áramtermelő erőművek bevételeit a központi költségvetésekbe csatornáznák be, ha az áramárak ugrásszerűen megemelkednének – ezt támogatná például Görögország vagy éppen Spanyolország. Az látszik, hogy messze nincs egyetértés az energiapiac jövőjét tekintve a tagországok között. Az biztos, hogy
sürgős lenne a megegyezés, ugyanis a legtöbb szakértő arra figyelmeztet, hogy az EU nem jutott túl az energiaválságon,
csupán az időjárásnak és a hirtelen felpörgő LNG-behozatalnak köszönhetően időt nyert a felkészüléshez.
