Az orosz földgáz Európa felé több útvonalon érkezett, mielőtt Moszkva az Ukrajnával szembeni invázió mellett döntött, ám azóta sem a Jamal vezetéken, sem az időközben felrobbantott Északi Áramlaton nem érkezik. Paradox módon az egyik utolsó, még működő útvonal Ukrajnán vezet keresztül, mivel a Gazpromnak ötéves tranzitszerződése van az országot átszelő vezeték használatára, amely 2024 végén lejár.
German Galuscsenko ukrán energiaügyi miniszter szerint aligha lesz lehetőség a szerződés meghosszabbítására, így Európa elveszítheti a gázimportjának közel 5 százalékát. Az ukrán politikus a Financial Timesnak elmondta, nem igazán lát lehetőséget a szerződés kétoldalú tárgyalásokon való meghosszabbítására, és arról is beszélt, hogy a szállítások leállására készülnek.
Ez főként Ausztriát és Szlovákiát érintené érzékenyen, hiszen az előbbi az importjának a felét, az utóbbi pedig a 95 százalékát szerzi be a vezetéken keresztül az ICIS tanácsadó cég szerint. Ugyanakkor az ukrán miniszter elmondta, hogy az EU viszonylag felkészült a szállítások újabb csökkenésére, hiszen a közelmúltban több hasonlót is át kellett vészelnie, amelyre a felhasználás csökkenésével és az alternatív beszerzési források növelésével válaszolt. Azonban ez az első hivatalos elismerése annak, hogy a szerződés meghosszabbítására valószínűleg nem kerül sor.
Galuscsenko felvetette, hogy az uniós politikusok megpróbálhatják újratárgyalni a 2019-ben megkötött szerződést, elvégre azt a legutóbbi alkalommal is csak Brüsszel közbelépésével sikerült megújítani. Ekkor a Gazprom 2020-ban 65 milliárd, 2021 és 2024 között pedig 40 milliárd köbméter földgáz szállítását vállalta a vezetéken keresztül, mintegy 7 milliárd dollárnyi tranzitdíjért cserébe.
Ám jelenleg Oroszország csak mintegy évi 12 milliárd köbmétert szállít a vezetéken keresztül, és a Gazprom az Északi Áramlat technikai hiba miatti leállása, valamint a vezeték felrobbanása közötti időszakban sem vette igénybe a leszerződött kapacitást, hogy például a németek felé fennálló szerződését teljesítse. Ez nem is meglepő, hiszen Oroszország az előidézésével igyekezett az Ukrajna felé fennálló uniós támogatást gyengíteni.
Amennyiben az Ukrajnán keresztül futó Testvériség vezetéken is leállnak a szállítások, úgy az utolsó orosz vezeték, amelyen keresztül földgáz érkezik Európába a Török Áramlat maradhat, amely jelenleg az uniós kevesebb mint 3 százalékát fedezi. A Török Áramlat kapacitása 31,5 milliárd köbméter évente, ám ennek a fele a török felhasználást biztosítja, míg a maradék jelentős részét is felhasználják, így az a vezeték a jelenlegi 12 milliárd köbméteres, Ukrajnán keresztül futó volument sem tudná pótolni.
Az ukrán vezeték esetleges leállása miatt Robert Habeck német gazdasági miniszter is megkongatta a vészharangot, mondván, ebben az esetben hazájának segítséget kellene nyújtania a bajba jutott államoknak, ami a német ipar korlátozásával járhat.
Ugyanakkor technikailag a Gazprom a tranzitszerződés lejártával is folytathatja a szállításokat az ukrán vezetékkezelő által kiírt tendereken lefoglalt kapacitások által. Ezeket az aukciókat az ukrán hálózatüzemeltetőnek kötelező kiírnia az európai szabályok értelmében. Az OMV-nek pedig évi 6 milliárd köbméterről szóló, 2040-ben lejáró szerződése van a Gazprommal, igaz, közben Ausztria azt is vállalta, hogy 2027-re megszabadul az orosz gázfüggőségtől.
Az ukrán vezetéken érkező szállítások pótlása sem ígérkezik könnyűnek, ugyanis jelentős lekötetlen LNG-kapacitások csak 2025-től lesznek elérhetők, amikor Katarban és az Egyesült Államokban kezdik meg működésüket különböző nagy volumenű projektek. Korábban Mihail Galuzsin orosz külügyminiszter-helyettes arról beszélt, hogy a szerződés meghosszabbításának elmulasztása csapást mérne az EU-ra, míg Ukrajna a döntéssel lábon lőné magát a tranzitdíj elvesztésével.
