A spanyol gazdaság viszonylag jól teljesített a pandémia alatt és utána is, ez azonban valószínűleg nem lesz elég ahhoz, hogy a szocialista kormányfő, Pedro Sánchez megőrizhesse pozícióját a vasárnapi választáson.
A spanyol háztartások reáljövedelme Európában a legnagyobbat zuhanók között volt az elszabadulása idején, s ennek hatását nem felejtik el a választók.
A gazdaság jól teljesít, de ha megnézzük a részleteket, a kép korántsem rózsás
– kommentálta a helyzetet a Bloombergnek Manuel Hidalgo, egy madridi gazdaságkutató elemzője. Lehet, hogy jobb a mint a kontinens más országaiban, és a munkahelyek száma is nő, viszont ha a családok nem jönnek ki a jövedelmükből a hó végén, a politikát fogják hibáztatni – tette hozzá. Ennek jelei már a május végén tartott helyhatósági választásokon is látszottak: a szocialisták egész országrészeket vesztettek el az Alberto Núnez Feijóo által vezetett Néppárttal és a szélsőjobboldali Voxszal szemben.
Az eurózóna negyedik legnagyobb gazdasága sikeresebben verte le az inflációt, mint a közös valutaövezet többi állama, olyannyira, hogy a ráta júniusban 2 százalék, az Európai Központi Bank (EKB) inflációs célja alá csökkent, több mint két év óta először.
Az élelmiszerárak inflációja viszont továbbra is 10 százalék körüli, ami súlyosan érinti a háztartásokat.
A Bloomberg által számolt Paella Index szerint a spanyol nemzeti étel összetevőinek ára júniusban az előző év azonos időszakához képest 14,5 százalékkal emelkedett; különösen fájó az olívaolaj 31 százalékos drágulása.
A spanyol négyszer olyan gyorsan nő, mint az EU-átlag, ám még mindig jócskán elmarad a pandémia előtti szinttől. Az egy főre jutó GDP 2019 és 2022 között mindössze 2,4 százalékkal emelkedett, ennél egyedül Izland teljesített rosszabbul a kontinensen.
A háztartások rendelkezésre álló jövedelme ugyancsak 2,4 százalékkal marad el a pandémia előtti állapottól. A medián bér hat egymást követő negyedév óta emelkedik, de nem tart lépést az inflációval, s a fizetések vásárlóereje az 1990-es évek közepén mért szintre esett vissza – áll az Adecco elemzésében.
Se hús, se hal
A csökkenő reáljövedelem a fogyasztás visszaeséséhez vezetett. A hús- és a halkészítmények fogyasztása 7, illetve 12 százalékkal esett vissza áprilisban az egy évvel korábbihoz képest. A háztartások fogyasztása tavaly szeptember és idén március között 6 százalékkal zuhant a 12 hónappal korábbi szinthez képest. Az Eurostat adatai szerint
a fogyasztás az EU-átlag 85 százaléka körül stagnál 2020 óta,
ami nagyjából a lengyel és az észt szintnek felel meg. Vagyis elég nagy a lemaradás a fejlettebb államokhoz képest. A pandémia idején felhalmozott megtakarításokat és a fogyasztási kedvet tovább apasztották az EKB kamatemelései. A spanyol jelzáloghitelek 70 százaléka változó kamatozású. A Fitch Ratings számításai szerint ezek havi törlesztőrészlete az egy háztartásra jutó átlagjövedelem 40 százalékát viszi el, várhatóan még 2024-ben is. Tavaly a ráta 30-35 százalék volt.
A kötvénypiac eközben meglepően jól teljesít, a Morgan Stanley, a Barclays és a Citigroup elmúlt időszakban készült elemzései egyaránt felhívják a figyelmet erre – szerintük olcsók a spanyol papírok,
a választási kockázattal kapcsolatos félelmek véleményük szerint túlzók.
Pedro Sanchez öt évvel ezelőtt vette át a hatalmat, s a szocialista kormányzás alatt jobban szenvedtek a spanyol nagyvállalatok, mint európai szektortársaik.
A madridi tőzsdeindex, az IBEX 35 kosarában szereplő vállalatok egy részvényre jutó nyeresége (EPS) jócskán elmarad az olasz vagy a francia mutatóktól. Ennek hátterében főleg az áll, hogy a spanyol indexben nagy súllyal szerepelnek a pénzintézetek és a szolgáltatók, márpedig mindkét ágazatnak súlyos érvágást okozott a tavaly bevezetett rendkívüli
Választási matekA július 23-án esedékes választás előtt a spanyol törvények értelmében az utolsó közvélemény-kutatásokat e hét keddig lehetett publikálni. Ezek szerint a Néppárt vezet a szocialisták előtt, viszont valószínűleg szüksége lesz a szélsőjobboldali Vox párt támogatására a kormányalakításhoz. A konzervatívok az előrejelzések szerint 131–151 helyet szerezhetnek meg a törvényhozás 350 tagú alsóházában, nem lesz meg a többséghez szükséges 176 helyük. Néhány közvélemény-kutató felhívja a figyelmet arra, hogy előállhat olyan helyzet is, hogy még a Vox-képviselőkkel együtt sem tudnak kormánytöbbséget biztosítani. A Sánchez által vezetett Spanyol Szocialista Munkáspárt 98–115, átlagosan 108 székhez juthat. A koalíciós esélyek nagyban függenek attól, hogy ki fut be a harmadik helyre, hány olyan regionális párt színeiben induló képviselő nyer, aki az elmúlt négy évben a kisebbségben kormányzó Sánchezt támogatta. A hétfőn közzétett adatok szerint a Vox fej fej mellett halad a baloldal, Sumar koalícióval, amelynek a Podemos, a jelenlegi kisebbik koalíciós partner is tagja. A felmérések szerint a Sumar 25–39 képviselői helyre esélyes. Feijóo egyelőre nem nyilatkozott a Voxszal kötendő koalícióról, annak ellenére, hogy a május 28-án tartott helyhatósági választásokon több településen is összefogtak, és legyőzték a kormánykoalíció jelöltjeit. Nagyon úgy néz ki, hogy Sánchez eltaktikázta magát, amikor május 29-én előrehozott választásokat írt ki. Arra számított ugyanis, hogy számára előnytelen kampányra kényszeríti a Néppártot, kényelmetlen koalíciós megállapodásokat kell kötniük a Voxszal. |
Uniós kérdőjelek
Spanyolország jelenleg az EU soros elnöke, így a hét végi választásnak uniós szempontból is nagy a jelentősége. A szocialisták és a konzervatívok a főbb kérdésekben egyetértenek – a kampányban nem is nagyon foglalkoztak uniós dolgokkal –, viszont nagy kérdés, hogy ha a Vox kormányra kerül, milyen alkukra kényszerül a jobboldal. Egy konzervatív győzelem közelebb viheti Spanyolországot Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Olaszországhoz is, megerősödhet az EU-ban a jobboldal befolyása.
