Globális verseny folyik a zöldátálláshoz szükséges alapanyagokért, és Latin-Amerika az eddigieknél nagyobb szerepet akar játszani. A kontinens országai, például Chile, Brazília és Argentína, rendelkeznek a világ egyik legnagyobb tartalékával az érintett ásványkincsekből, így a fehér aranynak is nevezett lítiumból, de ezt ma Kínába exportálják feldolgozásra, ahonnan készterméket vásárolnak vissza.

Lítiumbánya Brazíliában. Fotó: AFP

Az is szorosabb együttműködést szeretne a régióval, hogy kielégíthesse növekvő lítiumszükségleteit, a hét eleji brüsszeli csúcson azonban a részt vevő latin-amerikai vezetők világossá tették, hogy nem elégednek meg többé a kitermelői státusszal.

„Nem akarunk lítiumot eladni Európának… Lítiumos akkumulátorokkal felszerelt autókat akarunk eladni” – erősítette meg Gustavo Martínez Pandiani argentin külügyi államtitkár. „Ez lehetővé teszi számunkra, hogy fejlesszük a saját iparágainkat, a vállalataink hozzáadott értékkel exportáljanak. Ilyenfajta együttműködést akarunk kialakítani” – idézte a politikust a Politico.

A lap emlékeztetett, hogy a régió országai az elmúlt időszakban elkezdtek nagyobb ellenőrzést gyakorolni az ásványkincseik és az ellátási lánc felett: Bolívia az év elején közös latin-amerikai lítiumpolitika kialakítását javasolta, Chile pedig bejelentette, hogy az ágazat államosítását tervezi.

EU-CELAC Summit in Belgium
Az EU tudja, hogy az együttműködésnek kölcsönösen előnyösnek kell lennie a latin-amerikai országokkal.
Fotó: AFP

A térség államai ezért az EU-val való együttműködés alapvető feltételéül szabják meg, hogy az ásványkincseket odahaza dolgozzák fel, kialakítva ezzel egy nagy értékű ellátási láncot, amelynek ők a haszonélvezői. A csúcson alá is írtak Chilével egy új partneri megállapodást a „fenntartható nyersanyagértékláncok integrálása érdekében, többek között közös projektfejlesztés révén”.

Ez volt az első alkalom, hogy egyértelműen meghatároztunk egy mechanizmust, amely kiemeli Latin-Amerikát a kitermelői szerepkörből

– emelte ki a csúcstalálkozó után Alberto Fernández argentin elnök.

Az EU fontos szerepet szán a zöldátállásban az Argentínát, Chilét és Bolíviát átfogó „lítiumháromszögnek”, ahol a világ ismert készleteinek mintegy fele található. A blokk lítiumszükségletének jelenleg a 78 százalékát Chile biztosítja, és szakértők szerint az európai ellátás szempontjából nem okoz fenyegetést, hogy az érintett országok nagyobb ellenőrzést akarnak a saját vagyonuk felett.

Latin-Amerika nem elégszik meg a bányászati szerepkörrel.
Fotó: AFP

Nincs feltétlenül konfliktus abban, hogy Európa ki akarja építeni saját finomítókapacitását, miközben támogatja az olyan partnerrégiókat, mint Latin-Amerika, hogy ugyanezt tegyék

– állítja Chris Heron, az Eurometaux ipari lobbi szóvivője, aki azzal érvel, hogy az ásványok iránti kereslet „olyan nagy, hogy a két félnek együtt kell működnie”.

Az EU 2035-től betiltja a robbanómotorokat, így a következő években várhatóan nagyszámú elektromos autó jelenik meg az európai utakon, vagyis az egekbe szökik a lítiumion-akkumulátorok iránti kereslet. A leuveni egyetem tanulmánya szerint a lítium iránti igény a 35-szörösére ugrik 2050-re.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a globális lítiumtermelés megháromszorozódott 2015 óta, 2021-re elérte az évi százezer tonnát. Előrejelzések szerint a növekedés továbbra is exponenciális lesz, és gyorsan emelkednek majd az árak is.

Production at the Porsche plant in Leipzig
Az elektromos autók terjedése miatt nő az igény az akkumulátorok iránt.
Fotó: AFP

Abban azonban a szakértők kételkednek, hogy a latin-amerikai országok képesek lesznek gyorsan létrehozni a saját akkumulátorgyártási kapacitásukat. Michael Schmidt, az ásványkincsekkel foglalkozó német szövetségi ügynökség (Deutsche Rohstoffagentur – DERA) kutatója úgy véli, hogy míg Argentína, Brazília vagy Mexikó megfelelő helyzetben van ehhez, mások, például Chile vagy Bolívia eleinte komoly nehézségekkel néznek majd szembe. A siker szerinte „bizonyos fokig attól függ, van-e már az adott országnak autóipara, kialakult helyi ellátási lánca, hazai felvevőpiaca vagy hozzáférése más piacokhoz”.

Szakértők egyetértenek abban, hogy az EU-nak elsősorban arra kell összpontosítania, hogy együttműködjön a régióval a lítium kibányászásában és piacra juttatásában. 

Elméletben nem nehéz biztosítani a megfelelő mennyiségű lítiumot, mert van elegendő belőle a föld alatt, a gyakorlatban azonban tíz év kell ahhoz, hogy a felfedezéstől eljussanak a kitermelésig.

Az EU azzal is tisztában van, hogy az együttműködésnek kölcsönösen előnyösnek kell lennie, másképp nem tudja „elcsábítani” a latin-amerikai országokat Kínától, amelynek már kiépített kapcsolatai vannak a régióban. A CATL által vezetett CBC kínai konzorcium például 1,4 milliárd dollárért fog lítiumot bányászni Bolíviában egy friss megállapodás szerint. A lítiumláz az amerikai autógyártókat sem kerüli el. A lítiumtermelő amerikai Livent és a dél-amerikai székhelyű Allkem már korábban megállapodott, hogy egy globális bányászati vállalatot hoznak létre, és ebbe befektetőként is beszállnak az autógyártók.

E-autók? Ugyan – mondják a brazilok –, nekünk van cukornádunk

Van egy hatalmas ország és gazdaság, amely eddig szinte teljesen kimaradt a világon végigsöprő elektromosautó-lázból. A brazilokat hidegen hagyják az e-autók, és még félgőzzel sem készülnek az új korszakra, hiszen a természet és a földművelés bőséggel ellátja őket a vegyes meghajtású járművekhez szükséges etanollal.