A kínai gazdasági tevékenységre vonatkozó júliusi adatok – köztük a kiskereskedelmi forgalom, az ipari termelés és a beruházások mértéke – messze elmaradtak a várakozásoktól, a lassuló növekedéssel kapcsolatos aggodalmak pedig egyre csak nőnek, hiába ígérgeti a kormány a talpra állást – írta a Reuters.

Decline,In,Stock,Exchange,On,The,Graph,Of,The,Chinese
Fotó: Rzoze19

Az aktivitási adatok a második negyedév eleje óta maradnak el az előrejelzésektől, a kínai gazdaság pedig egyre közelebb araszol a válságponthoz. Ám Kína bukását már korábban is megjósolták – tévesen. Lehet, hogy most sem lesz másképp?

A 2008-as globális pénzügyi válság és a 2015-ös tőkekiáramlási pánik idején is kongtak a vészharangok a lassuló növekedés miatt. Kína azonban ezekből a helyzetekből gyorsan kilábalt, elsősorban a beruházások fellendítésével és az ingatlanpiaci spekuláció ösztönzésével.

Kína azonban eladósodott, az infrastruktúrába és az ingatlanokba történő beruházásai elérték a csúcspontjukat , az pedig a világgazdasággal összhangban lelassult, így a kormánynak már csak egyetlen keresleti forrása van, amivel babrálhat: a háztartások fogyasztása.

Szemfényvesztés Kína extrém gazdasági növekedése

A Wall Street felvette a rózsaszín szemüveget, de a valóság csúnya meglepetéseket tartogat.

Az, hogy Kína talpra áll-e, nagyban függ attól, hogy sikerül-e meggyőzni a háztartásokat, hogy többet költsenek és kevesebbet takarítsanak meg, és hogy ezt olyan mértékben teszik-e, amivel a fogyasztói kereslet ellensúlyozni tudja a gazdaság más területein tapasztalható gyengeségeket.

A nyugati fogyasztókkal ellentétben azonban a kínaiak a koronavírus-járvány idején nagyrészt magukra voltak utalva, a zéró-Covid-politika feloldása utáni költekezési őrület, amellyel a gazdaság gyorsan újraindulhatott volna, teljesen elmaradt. Ráadásul a kínai háztartások fogyasztása a százalékában a koronavírus megjelenése előtt is az egyik legalacsonyabb volt a világon, és a kormány ezt rövid idő alatt nem tudja megfordítani.

A fogyasztás és a beruházások közötti egyenlőtlenség most mélyebb, mint Japánban a kilencvenes években, amikor az ország gazdasága a stagnálás „elvesztett évtizedébe” csúszott bele.

A közgazdászok a gyenge belföldi keresletet okolják a magánszektor visszafogott beruházási kedvéért és azért, hogy Kína júliusban deflációba csúszott. Ha ez fennmarad, a gazdaság behúzza a féket, és az adósságproblémák is tovább mélyülnek.

Kínai fiatalok munkanélküliségi rátája
 

A júliusi aktivitási adatok alapján a legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy Kína komoly költségvetési ösztönzők nélkül meg sem tudja közelíteni az év elején kitűzött 5 százalékos növekedés célját. Sok más nagy gazdasághoz képest ez a növekedés kiemelkedő lenne, ám Kínában – amely évente a GDP-jének nagyjából 40 százalékát fekteti be – így is kiábrándító eredmény, amitől jelenleg is messze elmaradnak.

Az önkormányzati adósságok magas szintje mellett azonban valószínűtlen, hogy a kormány nagy költségvetési ösztönzőket alkalmazna.

Egyes elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a befektetőknek hozzá kell szokniuk a jóval alacsonyabb növekedéshez, és akár még a Japánéhoz hasonló stagnálás is kilátásban van. Sok fogyasztó és kisvállalkozás azonban már most is olyan mély gazdasági fájdalmat érezhet, mint egy idején, mivel a fiatalok 21 százalékot meghaladó munkanélküliségi rátája hatalmas nyomást jelent.

S bár a kínai jegybank keddi kamatcsökkentése nagy meglepetést okozott, azonban a mértéke nem elég nagy ahhoz, hogy érdemi változást eredményezzen. A hatóságok inkább csak jelezni akarják a piacnak, hogy készen állnak a gazdaság ösztönzésére.

A jelentősebb csökkentések azonban a jüan leértékelődésének és a tőkekiáramlásnak a kockázatát hordozzák magukban, amit a politikai döntéshozók mindenképp el akarnak kerülni.

Kínában olyan intézkedésekre van szükség a trendek megfordításához, amelyek növelnék a háztartások fogyasztását – a Kínai Kommunista Párt vezetőségének legutóbbi ülésén nem jeleztek ilyen lépéseket, de a közgazdászok a decemberi kulcsfontosságú pártkonferenciára várják a mélyrehatóbb strukturális reformokat.

A kormánynak azonban egyre kisebb a mozgástere, és kérdéses, hogy egyáltalán képes lesz-e a gazdasági visszaesés megállítására.

Kína gazdasága lassul – de miért baj ez nekünk?

Félő, hogy a japán útra lép a Mennyei Birodalom – elöregedő társadalom, defláció, pangó fenyeget.