Új-Delhire koncentrál a globális diplomácia, itt rendezik ugyanis meg a héten a G-20-ak, azaz a 20 legfejlettebb ország vezetőinek találkozóját. Az alapvetően rendszeres eszmecsere-sorozat mostani állomásának különlegessége, hogy
sem a kínai vezető Hszi-Csin ping, sem az orosz elnök, Vlagyimir Putyin nem vesz részt a találkozón. Így aztán szabad a pálya az idős amerikai elnök szerint, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államoktól távolodó országok vezetőinek udvaroljon.
A lehetőség jó pillanatban jön Bidennek: az utóbbi időben az Egyesült Államok veszített diplomáciai jelentőségéből, elég csak az OPEC-en belüli feszültségekre, vagy éppen az afrikai országokat elhanyagoló külpolitikára gondolni. A sort folytatni is lehet, ugyanis éppen a fogadó ország – India – sem tette le a voksát az Egyesült Államok mellett, és Kína ellen.
Biden vélhetően a Világbank és más fejlesztési bankok hatókörének kiterjesztése mellett érvel majd, azaz így juttatná forrásokhoz fejlődő térségeket, szemben Kína államilag támogatott hitelezésével. Bizonyosan szorgalmazni fogja a szegény országok adósságának elengedését, egyúttal új infrastruktúra-fejlesztési projektek finanszírozását is bejelentheti. India után az idős elnök Vietnámba látogat, hogy olyan kereskedelmi egyezményeket jelentsen be, amellyel elmélyítik a kapcsolatokat az ország technológiai szektorával. Ez a finanszírozás kiemelt jelentőségű lehet a Fehér Ház szerint egyrészt elősegítheti a jó viszonyt a két ország között, másrészt ellensúlyozza a kínai és orosz közeledést Vietnam felé, aminek nő a stratégiai jelentősége.
Egyfajta verseny alakul ki, az indo-csendes-óceáni térségben. De az Egyesült Államok nagyon jól áll a küzdelemben
– hangsúlyozta Jake Sullivan, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.
Már az amerikai importadatokon is látszik a szakítás Kínával
|
A Biden-rizikó
Bármennyire is eltökélt a részvételt illetően Joe Biden, az újdelhi utazása körül is vannak kétségek. Felesége hét eleji Covid-tesztje pozitív lett, és ha az elnök is elkapja a fertőzést, le kell mondania az utat. Szerdán ugyanakkor azt mondta, tesztje negatív.
Az amerikai elnök eredményei attól is függnek, hogy a többi ország vezetői mennyire tekintik releváns, meghatározó találkozónak a G20-csúcsot. Annyi bizonyos, hogy az ukrajnai háború sokszor éket ver a multilaterális együttműködésekbe, és a vezető hatalmak (Oroszország, Kína, és az Egyesült Államok) folyamatos, szerteágazó nyomásgyakorlása sem segíti elő az együttműködést.
Putyini jelzés
Az, hogy Putyin nagyjából a G20 csúccsal egy időben találkozik Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel akár jelzésértékű is lehet, ami a globális politikai elitnek bizonyítja: nem támogatja Phenjan teljes elszigetelését.
Az is előfordulhat, – ami szintén nem a G20-ak erejét bizonyítanák – hogy az ukrajnai konfliktus miatti megosztottság következtében – közös nyilatkozat kiadása nélkül zárják a csúcsot.
A törésvonalakat erősíti Kína is. Ugyanis a szuperhatalom egyre jobban befolyásolja az energiapiacokat, miután a világ három legnagyobb olajhatalmát, Szaúd-Arábiát, Iránt, és az Arab Emirátusokat meghívta a BRICS-találkozóra. A cél nyilvánvaló: a G20-ak alternatívájává fejleszteni a BRICS-együttműködést, a középpontban Kínával.
Wendy Cutler, az Asia Society Policy Institute alelnöke szerint Hszi távolmaradása is a G20-ak erejének csökkenésére utal. A széthúzás olyan erős, hogy valóban megkérdőjeleződik az értelmes eredmények elérése.
Hszi gondjai
Az újabb nemzetközi szövetségi rendszer kiépítésén túl otthon is komoly problémákkal szembesül a kínai elnök.
A kommunista pártnak egyelőre nem sikerült igazi választ adnia a gazdasági kihívásokra. Az építőipar gondjai közismertek, de a fiatalok egyre növekvő munkanélkülisége is aggasztó probléma. Biden a múlt héten „ketyegő időzített bombának” nevezte Kínát. Ebből a megnevezésből következik Biden fő üzenete: abban bízik, hogy az amerikai gazdaság viszonylagos stabilitása szempillantás alatt „megnyerő partnerré” avanzsálja a többi ország vezetőjének szemében. Persze ehhez az is kell(ene), hogy a partner kiszámítható legyen: Donald Trump esetleges visszatérése vélhetően azonnal aláásná a mostani politikai elit ígéreteit.
Elnöki kampánycélok
Ugyan hivatalos találkozót nem tartanak, de informális eszmecserére bizonyosan sor kerül Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceggel. Ha már az OPEC keretein belül nem sikerült
ismét nekirugaszkodhatnak az olajtermelés témájának. Biden számára ugyanis kulcsfontosságú lenne, hogy az elnökválasztás előtt növekedjen az olajtermelés, így csökkenjen az üzemanyag ára a tengerentúlon (és globálisan is).
De az összes eredmény közül Bidenek a legfontosabb az lenne, hogy erősödni tudjon, támogatókat nyerjen, mielőtt találkozik Hszi-vel. Amerikai tisztviselők ugyanis arról beszélnek, hogy novemberben a kínai elnök San Franciscóba látogathat, az APEC éves csúcstalálkozójára. Ott pedig bizonyosan kezet fognának az amerikai elnökkel és nagyon nem mindegy, hogy melyikőjük jobbja kerül a másik keze fölé, azaz melyik szuperhatalom vezetője dominál majd a személyes találkozón.
