A szárnyaló költségek, a növekvő bürokrácia, az olcsó importtermékek, kényszerű zöldítés – hosszan lehetne sorolni a gazdák sérelmeit, akik nem restek hangzatos kifejezésekkel leírni helyzetüket:
Aki nyomorúságot vet, haragot arat
– áll a Párizsban tiltakozók egyik plakátján.
De nemcsak Európában, hanem az egész világon politikai csatatérré vált a gazdák helyzete, ugyanis Donald Trump éppúgy próbálja meglovagolni a helyzetet, mint a felemelkedőben lévő európai radikális jobboldal. Sok európai országban, így Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és Romániában is voltak tüntetések – írja a Bloomberg. A magyar gazdák az olcsó áru miatt vonultak Záhonyba, míg lengyel társaik is az ukrán gabonaimport ellen léptek fel. Németországban a múlt hónapban egy hétre lezárták az autópályákat, hogy megakadályozzák a dízel üzemanyagok támogatásának csökkentését.
Fotó: Sebastian Christoph Gollnow/DPA/Northfoto
India és az USA is forrong
Nem csak Európára jellemzőek a tüntetések. Az Egyesült Államokban a gazdálkodók arra panaszkodnak, hogy a nagy cégek letörik az árakat. Indiában országos sztrájk és blokád fenyeget, Narendra Modi miniszterelnök készpénzzel és támogatásokkal próbálja enyhíteni a helyzetet.
Meg lehet élni mobiltelefon és elektromos autók nélkül, de a farmerek által termelt élelmiszer nélkülözhetetlen, így oda kell rájuk figyelni
– összegezte a helyzetet Chris Hegadorn, a párizsi Sciences Po globális élelmiszer-politikai adjunktusa. Ezt minden bizonnyal a politikai vezetők is tudják. Az elmúlt hetekben a gazdák értek el eredményeket, megváltozott Brüsszel gondolkodása az erőltetett zöldítésről, és visszaléptek az eddig tervezett ütemű károsanyagkibocsátás-csökkentéstől.
Nem Európa az egyetlen, ahol nem bírtak az agrárszektorral. Új-Zélandon a gazdálkodóbarát Nemzeti Párt új kormánya azt javasolta, hogy 2030-ig halasszák el a világ első mezőgazdasági kibocsátási adóját. A nitrogénszennyezés visszaszorítására irányuló tervek Hollandiában bénító tiltakozásokhoz vezettek, mielőtt a jobboldali Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders meglepetésszerű választási győzelmet aratott. De még Brazíliában is azon dolgoznak a gazdák, hogy megakadályozzák Lula da Silva elnök környezetvédelmi programját.
Papírforma vs gyakorlat
Elvben a mezőgazdaság hozzájárulása a globális gazdasághoz csekély a szolgáltatásokhoz és az iparhoz képest. A mezőgazdaság a bruttó hazai termék kevesebb mint 2 százalékát adja az EU-ban, az Egyesült Államokban pedig mindössze 1 százalékát, a magas jövedelmű országokban átlagosan az alkalmazottak 3 százaléka dolgozik a szektorban.
A számok alapján tehát periferiális ágazatról lenne szó, ám a szektor által megtermelt élelmiszer nélkülözhetetlen, így stratégiai ágazattá emeli a mezőgazdaság egészét.
Az egyre növekvő népesség számára kritikus fontosságú a megfizethető élelmiszer biztosítása, miközben az éghajlatváltozás sújtja a termést és az exportútvonalakat geopolitikai konfliktusok vágják el.
Trump barátai
Nem véletlen, hogy a tejtermelés fellegvárában, Wisconsinban tartják a republikánusok nemzeti kongresszusát, ahol hivatalosan is döntenek az elnökjelöltről.
Nyolc évvel ezelőtt, egyébként Wisconsin támogatásával sikerült Trumpnak nyerni,
így ő volt az első elnökjelölt 1984 óta, aki megszerezte a közép-nyugati államot.
Senki sem beszélt ennyit a gazdálkodók helyzetéről, mint Trump
– vélik a helyi farmerek, akik nyugtalanok, mert a piacon zuhan a termékeik ára. A Biden-adminisztráció tett ugyan erőfeszítéseket a gazdák helyzetének megerősítésére, de ennél többre van szükség, a farmerek azt szeretnék elérni, hogy a vállalati tulajdonban lévő gazdaságok ne bővüljenek tovább – főleg ne az ő rovásukra.
Európában sokszor csilingel a kassza
Alan Matthews, a dublini Trinity College európai agrárpolitikával foglalkozó professzora szerint paradox módon az elmúlt években a gazdálkodók sorra rekordéveket zártak, a blokk 2014 óta 2,5 milliárd eurót költött a gazdálkodók támogatására. Ennél nagyságrenddel nagyobb összeget, az egész EU közös költségvetését kitevő 270 milliárd eurót különítettek el a 2023–27-es időszakra. Ugyanakkor egyes gazdák attól tartanak, hogy a zöldátállás visszafogja majd az elérhető hozamokat és a bevételeiket is.
Az euroszkeptikus pártok ezt próbálják megragadni. Simon Hix, a firenzei Európai Egyetemi Intézet összehasonlító politikával foglalkozó professzora szerint
a mezőgazdasági termelők nézeteltérésbe kerültek a nacionalista pártokkal a migráció miatt, ugyanis szükségük van a munkaerőre, de ezt az ellentétet el is simította a zöld politikával szembeni közös ellenállás.
Hix társszerzője annak az Európai Tanácsnak szánt jelentésnek, amely azt jósolja, hogy a júniusi európai parlamenti választásokon valószínűleg az EU-ellenes populisták kerülhetnek a közvélemény-kutatások élére kilenc tagállamban. Franciaországban például Le Pen igyekszik közeledni a gazdákhoz.
Louis Aliot, a Nemzeti Tömörülés első alelnöke és a dél-franciaországi Perpignan város polgármestere fel is kereste a gazdákat, és támogatásukról biztosította őket.
Az EU-választásra készülő politikus azt szeretné, ha a francia mezőgazdaság egy részét megvédenék a versenytől.
Folyamatosan demagógiával vádoltak az elmúlt évtizedekben, pedig csak a problémákat világítottuk meg, és ma már látszik, hogy igazunk volt
– hangsúlyozta.
Gabriel Attal francia miniszterelnök kormánya januárban a gazdálkodók megsegítéséről döntött. Utalnak pénzt, és szigorúbban ellenőrzik majd a külföldről érkező termékeket. Ugyanakkor továbbra is szkeptikus Amaury Babault, az ifjúsági gazdálkodói szakszervezet elnöke. Úgy véli, hogy a problémák a szavazások után is napirenden maradnak.
A politikai pártok most, a választások előtt megpróbálják kisajátítani mozgalmunkat, míg egyébként nem vagyunk fontosak nekik. Pedig a lakosság egészének sokkal inkább a gazdákra van szüksége, mintsem a politikusokra
– összegzett szomorúan.
