A francia európai parlamenti választásokra készülve Marine Le Pen pártja jelentősen vezet Emmanuel Macronék előtt. A tét azonban hosszabb távon sokkal inkább az, hogy az alkotmányos korlátok miatt többé már nem induló Macron (harmadik ciklusa lenne) meg tudja-e akadályozni, hogy Le Penből elnök legyen.
Fotó: AFP
Egy szélsőjobboldali elnök hatalmas kudarc lenne Macron számára, szinte teljes politikai krédóját zárójelbe tenné, hiszen hatalomra jutása a 2017-es választásokon azzal kezdődött, hogy félresöpörte a hagyományos bal- és jobboldali pártokat, és az ország politikai tájképét Le Pennel folytatott párharcra formálta át.
Le Pen győzelmének megakadályozása Macron számára presztízskérdés,
politikai öröksége múlik ezen. Nem véletlen, hogy fél szemmel már 2027-re tekint, s erős gesztusokat tesz a jobboldal felé, hogy jó előre kifogja a szelet riválisa vitorláiból. A Bloomberg értesülései szerint tanácsadói sürgetik is, hogy szigorítson a bevándorlási szabályokon és növelje a szélsőjobb felé sodródó középosztály jövedelmi helyzetét.
Lényegében azt sugallta, hogy Le Pen az egyetlen lehetséges alternatíva vele szemben – ami borzalmas üzenet
– kommentálta a helyzetet Marta Lorimer, a London School of Economics and Political Science Európai Intézetének munkatársa, akinek a szélsőjobboldal a kutatási területe.
Fordulat és hátszél
A szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen lánya – aki 2022-ben második lett az elnökválasztási versenyben – enyhített a párt retorikáján, elhagyta kommunikációjából az olyan radikális elképzeléseket, mint például az euróövezetből való kilépés.
Ugyanakkor továbbra is erősen szorgalmazza, hogy az EU szuverén nemzetek szövetsége legyen, ne pedig Európai Egyesült Államok. Le Pen határozottan tagadja Macron vádját, hogy megszakítaná a kapcsolatokat Németországgal, és kilépne az EU-ból.
A francia jobboldal erős európai hátszelet is kaphat: Giorgia Meloni bevándorlásellenes platformja megnyerte a 2022-es olaszországi választásokat, az Alternatíva Németországért (AfD) az elmúlt évtizedben sikeresen betonozta be magát a hagyományos német pártok közé, Hollandiában pedig Geert Wilders folytat kormányalakítási tárgyalásokat. Wilders egyébként immár négy hónapja képtelen bármilyen működőképes koalíciót kialakítani. Portugáliában vasárnap a szélsőjobboldali Chega párt az országos választásokon elért erős szereplésével megnégyszerezte parlamenti mandátumainak számát.
A Nemzeti Tömörülés alapítója már három sikertelen kísérletet tett arra, hogy elnök legyen, támogatottsága folyamatosan emelkedett, mind közelebb víve őt céljához. A 2022-es voksoláskor a második fordulóban 41,5 százalékot szerzett, pártja rekordot jelentő, 89 mandátumhoz jutott a törvényhozásban – ezzel megfosztotta Macront a kormányképes többségtől.
Mindez erős fordulatot jelez, mivel jelentősen csökkent az őt elutasító szavazók aránya. A második forduló megnyeréséhez elegendő szavazatot szerezni nagy feladat, s várhatóan 2027-ben is az lesz egy olyan országban, amelyben megszokott, hogy a szavazók a centrista pártokhoz húznak, s amelyben a hagyományos centrista pártok összefognak a szélsőségek ellen. A 2022-es vereség óta azonban továbbra is vonzza a támogatókat. Ennek hátterében sikeres káderpolitikája áll.
A párt új üdvöskéje a mindössze 28 éves, 2022 novemberében megválasztott pártelnök, Jordan Bardella, akiről Le Pen leendő miniszterelnökeként beszél.
Emellett gondosan ügyelt arra is, hogy népszerű ügyeket támogasson, mint például a 2023-as nyugdíjreform elleni országos tiltakozó akciók, vagy a közelmúltban egész Európán, így Franciaországon is végigsöprő gazdatüntetések. Igyekszik kihasználni a lakosság makacs miatti elégedetlenségét.
Stratégia és taktika
A francia elnök támadta őt Ukrajna miatt, mondván, hogy Le Pen Putyin orosz elnök oldalára állna. Válaszul a béke védelmezőjeként tüntette fel magát, és
ügyesen kihasználta Macron nagyotmondását, amely szerint Európa csapatokat küldhetne az ukrán háborúba.
Hangsúlyozta, hogy Macron ezzel elszigeteli Franciaországot a nemzetközi színtéren, miután szövetségesei, köztük Németország és az Egyesült Államok kategorikusan kizártak egy ilyen forgatókönyvet. Arra is törekedett, hogy elhatárolódjon mozgalmának antiszemita-gyanús múltjától, és határozottan megerősítette Izrael támogatását a Hamász október 7-i támadásait követően.
Macronnak, akit politikai ellenfelei gyakran „a gazdagok elnökeként” emlegetnek, nincs egyértelmű utódja a saját képére kialakított pártjában. Így egyelőre csak találgatások vannak arról, hogy ki lenne a legalkalmasabb induló Le Pen ellen 2027-ben.
A nevek között szerepel Macron korábbi miniszterelnöke, Édouard Philippe, aki jelenleg Le Havre polgármestere, a roppant fiatal jelenlegi miniszterelnök Gabriel Attal, de
még Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke is felvetődött – nem is alaptalanul.
Egy januári televíziós interjúban arra a kérdésre, hogy Macron kabinetátalakításának részeként visszatérne-e a francia kormányba, Lagarde azt mondta, megtiszteltetés lenne számára, ha ismét hazáját szolgálhatná, de elkötelezte magát az EKB mellett, ahol 2027-ben lejár a megbízatása.
Az Ipsos hétfőn közzétett felmérése 13 százalékpontos különbséget mutat Le Penék javára Macronékkal szemben. Ha ez beigazolódik, az szeizmikus változást jelentene 2019-hez képest, amikor Macron koalíciója kevesebb mint egy százalékponttal maradt le.
Fotó: Anadolu via AFP
Kedvezőbb gazdasági helyzet
Ugyanakkor Macron javára írandó, hogy a francia gazdasági növekedés gyorsabb, mint a német, az olasz vagy a brit, a pedig 2022 végén rövid időre 40 éves mélypontra, 7,1 százalékra esett vissza.
Párizs a Brexit utáni európai központot kereső bankok menedékhelyévé vált,
és az ország megszilárdította globális dominanciáját a luxuscikkek terén, mivel az ágazat legnagyobb vállalatai közül négy is Párizst választotta otthonául.
Sok választópolgár mégis nehezen látja, hogy a kormány vállalkozásbarát megközelítése hogyan javítja az életüket. 2023-ban Macron kísérlete, hogy a emelésével növelje a foglalkoztatottak számát, hónapokig tartó tiltakozásokat váltott ki, ami tartósan rontotta a népszerűségi mutatóit.
Politikai elemzők szerint Macron azért teheti meg, hogy továbbra is erőlteti népszerűtlen reformjait, mert Le Pen egyelőre adós a világos és határozott gazdaságpolitikai programmal. A rutinos szélsőjobbos politikus azonban nem véletlenül cselekszik így; megnehezíti Macronnak, hogy fogást találjon rajta.
