Több, mint barátság – de valódi-e Moszkva és Peking nagy összeborulása Ukrajna kapcsán?

Bár barátok, stratégiai partnerek, ráadásul a két elnök, Vlagyimir Putyin, illetve Hszi Csin-ping szoros kapcsolatban is áll egymással, de a vetélkedés Oroszország és Kína között – beleértve a két légierőt is – mégis folytatódik. Ennek pedig jelentős kihatása van az ukrajnai háborúra is, melyben az oroszországi légi fölény egyre erősödik. Utóbbi hadereje ugyanis idén kora ősszel újabb Szu–57-es, ötödik generációs, két hajtóműves gépeket, továbbá Szu–35S-es, többcélú vadászgépeket kapott. Ezzel 21 darab Szu–57-es és 120 darab Szu–35S-es gépük lehet hadrendbe állítva.

Oroszország vs Kína: barátok, partnerek, de közben ellenfelek is

Hírek szerint az oroszországi Űr- és Légierő (VKSz) legkorszerűbb taktikai repülőgépeivel elsősorban a nyugati frontot, Ukrajnát, Fehéroroszországot erősítik, de egy részük ott marad nem messze a gyártótól, az Amur menti Komszomolszkban lévő, Jurij Gagarinról elnevezett (AnAAZ) repülőgépüzemtől, hogy a távol-keleti frontvonalat erősítse. 

Hogy hol húzódik ez a front? Ennek a meghatározása politikailag meglehetően kényes feladat, és még kényesebbé válik, ha az amerikai elnökválasztás eredményét, Donald Trump győzelmét figyelembe vesszük. A (szoros kormányfelügyelet alatt működő) kínai szociális média Trump-pártisága sok mindent elárul, noha hivatalosan a Diaojütai, a Peking hatalmát jelképező palotaegyüttes igyekezett szigorúan semleges maradni a két amerikai elnökjelölt vetélkedésében. Nem könnyű tehát a válasz, miután a kérdés továbbra is ott lebeg: az orosz légierő szupergépei vajon a nagy stratégiai szövetséges, Kína felé biztosítják az oroszországi Távol-Keletet, vagy az ukrajnai konfliktusba beleszaladó Dél-Korea, esetleg Japán sakkban tartása a Szu–35-ösök és a Szu–57-esek ottani állomásoztatásának az oka?

Japán kül- és katonapolitikája ugyanis az utóbbi időben erősen tolódik jobbra. Feladják fokozatosan a korábban sziklaszilárdnak kikiáltott alapokat, a hadsereg mesterséges alulfejletten tartását, a katonai blokkokba való tartozás elutasítását. Tokió közeledik 

• a fokozatosan globálissá váló NATO-hoz, 
• az ANZUS-hoz (Ausztrália, Új-Zéland, USA katonai szövetséghez), valamint
• az Öt Ujjhoz (Five Fingers – az USA-vezette angolszász ANZUS+Nagy-Britannia és Kanada blokkhoz). 

A japán vezetés érti, hogy könnyen belesodródhat a Tajvan körüli kínai–amerikai szembenállásba, ami – akárcsak az ukrajnai konfliktus – akár nukleáris világháborúvá is dagadhat. És az egész így távolról sem csak Tajvanról szól. Többek között azért, mert ott van Peking, és annak kifejezett szándéka, hogy kizárólagosan az ő ellenőrzése alá tartozik a Dél-kínai tenger, a Paracel- és Spratly-szigetek, továbbá a sok száz korallzátony. Ha ezekhez hozzáadjuk a Dél-kínai tengeren való szabad hajózás (áruszállítás) jogát, a FONOP-ot (Freedom of Navigation), a Kína–Japán–Dél-Korea közötti feszültségforrást a Diaojü (Szenkaku) szigetcsoport körüli tulajdoni vita miatt, akkor összetettebb képet kaphatunk a helyzet súlyosságáról. 

A Kurili-szigetlánc – annak négy legdélebbi szigete – a Moszkva és Tokió közötti feszültség oka, a békeszerződés megkötésének fő akadálya. 

Figyelemre méltó ugyanakkor az oroszországi repülőgépipar szervezete is. Jól tükrözi ugyanis korunk fő ellentmondását, a kelet-nyugati erőviszonyok eltolódását, a globális Dél és a nyugati, angolszász államok vezette államcsoport közötti erőviszony-változást. Míg az Egyesült Államokban általában nagyvállalati szinten integrálják a hadiipari, és a hozzájuk közelálló civil, vagy kettős rendeltetésű berendezéseket gyártó vállalatokat (például ilyen a Boeing vagy a General Motors), Oroszországban ez a legfelső állami szinteken működő szervezet dolga. Amelyet úgy hívnak angolul, hogy Rostec (Rosztyeh). Utóbbi összefogja Oroszország csúcstechnológiai ágazatait, a katonaiakat és a polgáriakat is. A Rosztyeh vezetője, Szergej Csemezov az oroszországi hatalmi (politikai-gazdasági-katonai-nemzetbiztonsági) hierarchia legfontosabb tíz vezetője közé tartozik. 

A Rosztyeh és tagszervezeteinek jelentősége a mai világban – amikor a Nyugat szankcióözönnel bünteti az ukrajnai támadóháborút folytató Oroszországot – tovább növekszik. Gyakorlatilag kulcsszerepet tölt be abban a gyökeres átalakulásban, melynek célja az önellátásra való áttérés, a Nyugattól való gazdasági, technológiai, pénzügyi függőség felszámolása.

Az OAK, az Egyesített Repülőgépipari Vállalat, amelybe a távol-keleti, Amur menti repülőgépgyár is beletartozik, szerves része a Rosztyehnek. És az OAK alkotja több más csúcsszervezettel – például az ODK-val – a szárazföldi nehézfegyverzetet gyártó céggel a Rosztyeh hadiipari részlegének a gerincét.

Akárhogy is nézzük, Kína és az Egyesült Államok ebben hasonlít egymásra

Kína, pontosabban a shenyangi repülőgépgyár viszont előrukkolt a J–35A ötödik generációs, többcélú vadászbombázóval, amit az oroszországi, szentpétervári Klimov tervezőiroda RD-93-as dupla hajtóműve motorizál. (A kínai gyártmányú, hasonló teljesítményű motort most fejlesztik ki). És szenzációs, hogy a Szu–57-es – amelyet a kínai katonai bloggerek rendszeresen kigúnyolnak a géptörzs állítólagos kezdetleges kidolgozása miatt – két példányban is jelen lesz a kínai katonai repülés legnagyobb seregszemléjén Zhuhaiban. Az egyik példány a várakozások szerint műrepül, a másik, statikus-bemutatós példányt azonban közelről is megtekinthetik a látogatók.

Zhuhaiban, a dél-kínai Makaóval gyakorlatilag egybeépült város Jinwan repülőterén tartandó seregszemlén a várakozások szerint bemutatják a kínai gyártmányú, érdekes típusjelet, J–35-öt kapott új, ötödik generációs többcélú vadászgépet. A típusjel azért figyelemre méltó, mert a J–35-öst együtt emlegetik az amerikai F–35-össel. És Zhuhai szokatlanul hosszú, 4120 méteres kifutópályáján a világ legnagyobb szállítógépei, így az egyik Szu–57-est hozó, az oroszországi légierő An–124-es gépei is landolni tudnak. Azaz 

Azt nem tudni, hogy a drágább, a három kínai repülőgép-hordozóra le-felszálló J–35-öst, vagy az olcsóbb, a normál szárazföldi használatra tervezett J–35A-t mutatják be. Akárhogy is, Kína az Egyesült Államok mellett a második ország a világon, amely két különböző típusú ötödik generációs vadászgépet fejlesztett ki.