Siralmas a levegőminőség a nagyvárosokban – így tehetnénk élhetővé lakhelyünket

Egyre többen szenvednek a rossz levegőtől. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a légszennyezés évente 4,2 millió ember idő előtti halálát okozza világszerte, és a városi levegőszennyezés csaknem fele a városi közlekedésből származik. Mivel a járművek használata nélkülözhetetlen a városok működtetéséhez és életképességéhez, így a megfelelő szakpolitikák nélkül a közlekedés továbbra is jelentős mértékben hozzájárul a káros anyagok kibocsátásához.

A Világgazdasági Fórum (WEC) friss tanulmánya szerint azonban a tisztább levegő elérhető közelségben van, erre a jó példát azok a városok szolgáltatják, amelyek a világ számos pontján innovatív mobilitási stratégiákat alkalmaznak. A jó gyakorlatok azt mutatják, hogy a jól megválasztott és végrehajtott stratégia egyszerre képes átalakítani az emberek és az áruk mozgását, csökkenteni a kibocsátást, védeni a közegészséget és élhetőbbé varázsolni a városokat. A WEC négy olyan megoldást is javasolt, amellyel egy város élhetőbbé válhatna lakói számára.

Alacsony kibocsátású zónák kialakítása a jobb levegőért

Több városnál is működőképesnek bizonyult az, hogy kijelöltek úgynevezett alacsony kibocsátású zónákat, ahol csak a bizonyos kritériumoknak megfelelő járművel lehet közlekedni. Ezekben a zónákban korlátozzák, vagy akár meg is tiltják a nagy szennyezőanyag-kibocsátású járművek közlekedését. Legyakrabban ezeket a városközpontokban alakítják ki, de arra is van példa, hogy egy-egy külvárosi, lakóövezetes városrészt jelölnek ki ilyen zónának, például Bécsben az Aspern Seestadt kerület esetében.

A légszennyezésre gyakorolt pozitív hatás ezekben a zónákban egyértelmű. Az Egyesült Királyságban a londoni ultraalacsony kibocsátású zóna (ULEZ), amely

• a világ legnagyobb ilyen jellegű övezete,
• 27 százalékkal csökkentette a nitrogén-dioxid-kibocsátást
• és 31 százalékkal a szálló por mennyiségét.

Az angliai Bradford városa azt is kimutatta, hogy az alacsony kibocsátású zóna kialakítása a becslések szerint éves szinten 30 ezer fontot takarított meg az egészségügyi szolgálatnak.

Az alacsony kibocsátású zónák általában a tömegközlekedés, a kerékpárosok és a gyalogosok számára korlátlanul használhatók, illetve gyakran az elektromos meghajtású járművek is behajthatnak.

Elektromos járművek elterjedése

Az elektromos autókat ugyanis szintén a kevésbé légszennyező közlekedési eszközök közé sorolják. Emiatt egyre több város törekszik arra, hogy városi flottáját, buszait, taxijait elektromos járművek alkossák. Ehhez azonban a megfelelő töltő-infrastruktúra kiépítése elengedhetetlen.

Az új-zélandi Wellingtonban a város nagy forgalmú Golden Mile sztrádáján az elektromos buszok aránya 2022 és 2023 között 5 százalékról 50 százalék fölé emelkedett. Ennek következtében a szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékos és a nitrogén-dioxid-kibocsátás 29 százalékos csökkenését érték el. Ez nagyban javította a levegőminőséget Wellington egyik legforgalmasabb részén, és még a zajszennyezést is mérsékelte.

Habár az elektromos járművek beszerzése és a töltő-infrastruktúra kiépítése miatt a kezdeti költségei magasak lehetnek az adott városnak, az alacsonyabb üzemanyag- és karbantartási költségek hosszú távon olcsóbbá teszik az elektromos flottákat.

Kerékpáros infrastruktúra fejlesztése

A tapasztalatok szerint a kerékpáros infrastruktúra kiépítése és a biciklizés ösztönzése is hozzájárulhat a levegőminőség javításához. Erre jó példa Párizs, amely a 2024-es olimpiarendezéshez kapcsolódóan számos fejlesztést végrehajtott, és ezzel is összefüggésben jó néhány kerékpársávval bővítette városképét. A francia fővárosban 2022 és 2023 között a kerékpárutak használata megduplázódott a csúcsidőben, és a kerékpárosok száma ma már meghaladja az autókét a város több pontján.

Párizs klímastratégiájának más elemeivel együtt a kerékpározás hozzájárult ahhoz, hogy 2005 óta városszerte 50 százalékkal csökkent a nitrogén-dioxid-szennyezés, és 55 százalékkal a szálló por koncentrációja.

A siker annak köszönhető, hogy a védett kerékpársávok miatt a bringások jól együtt tudnak élni a gépjárműforgalommal, a kerékpársávok biztonságot és kiszámíthatóságot adnak a kerékpárosok számára, miközben a többi közlekedési eszköz számára is zavartalan a haladás.

Szervezettebb és fenntarthatóbb áruszállítás

A hagyományos áruszállítás még napjainkban is nagymértékben támaszkodik a dízelüzemű teherautókra, amelyek akár naponta többször is bejárják a távoli raktáraktól a városközpontokat, ezzel is növelve a károsanyag-kibocsátást, a zajszennyezést és a dugókat. Ezt elkerülendő egyes városok már úgynevezett megosztott mikrocsomópontokkal kísérleteznek.

Ezek lényegében kis elosztópontok, ahova a logisztikai cégek beviszik az áruikat, és az úgynevezett utolsó mérföldes kiszállítás már olyan, zérókibocsátású járművekkel történik, mint a teherbiciklik vagy a kis méretű elektromos autók.

A berlini KoMoDo projekt keretében öt nagy logisztikai szolgáltató osztozik egy mikrocsomóponton a városon belül, lehetővé téve az elektromos teherbiciklik közös használatát egy nagyjából 3 kilométeres körzetben. Ez a projekt csökkentette a teherautók által megtett kilométerek számát, egy év leforgása alatt mintegy 11 tonnával csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást, és érezhetően enyhítette a helyi utcák forgalmát. A lakosok számára ez nem csupán azt jelenti, hogy kevesebb a teherautók okozta torlódás az utakon, hanem azt is, hogy felszabadul a járda egy része is a gyalogosok számára.