Oroszország rászabadítja a világra a valaha volt legjobb szupertankot: ha nem lesz béke, Ukrajnában bevetik

Az orosz harckocsigyártás lassan nagy fordulóponthoz érhet: az Uralvagonzavod (UVZ) minden eddiginél nagyobb erőkkel dolgozik a jövő tanktechnológiáján. A cég szerint a most zajló fejlesztések nem csupán a jelenlegi háborús igényekre reagálnak, hanem olyan technológiai alapokat teremtenek, amelyek évtizedekre meghatározzák az orosz páncélos ipar irányát. Ha időben elkészül ez a titkos szupertank, akkor akár még az orosz–ukrán háborúban is bevethetik.

Az oroszországi UVZ, a Rostec részeként működő hadiipari óriás bejelentette, hogy új generációs páncélozott harcjárművek fejlesztésén dolgozik. A vállalat szerint olyan technológiai és tervezési alapokat fektetnek le, amelyek évtizedekre meghatározhatják az orosz tankgyártás jövőjét. A modern fejlesztések alapját a legfrissebb hadműveleti tapasztalatok adják, melyekből az orosz mérnökök igyekeznek minél több tanulságot átültetni az új szupertank gyártásába.

Az UVZ az egyetlen gyártó Oroszországban, amely tankokat és lánctalpas páncélozott járműveket állít elő. Az orosz harckocsigyártás 105. évfordulóján a cég kiemelte, hogy az ágazat fellendülőben van. Alekszandr Potapov vezérigazgató szerint a vállalat termékei,

• köztük a T–72B3M,
• a T–80BVM,
• a T–90M,
• valamint a BMPT és a BREM sorozat,

már bizonyítottak a harctéri körülmények között. Az orosz–ukrán háború kezdete óta a gyártási és a fegyverszállítási kapacitás többszörösére nőtt, és az elmúlt három évben több mint kétszáz módosítást hajtottak végre a páncélosokon, hogy növeljék azok tűzerejét, védelmét és mozgékonyságát.

Milyen lehet ez a titkos szupertank?

A bejelentésben említett, évtizedekre előre mutató fejlesztések több területet érintenek. A jövő szupertankjainak védelmét például a legújabb aktív védelmi rendszerek erősítik, melyek radarok és érzékelők segítségével képesek automatikusan megsemmisíteni a beérkező lövedékeket. Ehhez társul a kompozit anyagokból épített, kombinált páncélzat, amely a klasszikus acélt kerámia és reaktív elemekkel ötvözi. 

Az elektronikai rendszerek fejlesztése legalább ilyen hangsúlyos. A korszerű digitális tűzvezetés révén a szupertankok minden időjárási körülmény között pontosabban célozhatnak, miközben egyre inkább integrálódnak a hálózatközpontú hadviselésbe: drónokkal, műholdakkal és tüzérséggel osztanak meg adatokat valós időben. A jövő páncélosai emellett saját diagnosztikai rendszerekkel rendelkezhetnek, amelyek folyamatosan jelzik a meghibásodásokat, egyszerűbbé téve a karbantartást.

A hajtáslánc terén is új irányok körvonalazódnak:

• az erősebb dízelmotorok mellett megjelentek a hibrid és részben elektromos megoldások kutatásai, amelyek nemcsak hatékonyabbak, hanem halkabbak is, így nehezebb őket felderíteni;
• a futóműveket úgy tervezik, hogy nagyobb sebességet és jobb terepjáró képességet biztosítsanak, miközben kevesebb karbantartást igényelnek.

A legmerészebb elképzelések pedig a robotizációhoz kapcsolódnak. Az orosz mérnökök hosszabb távon részben vagy teljesen pilóta nélküli harckocsikban gondolkodnak, amelyek mesterséges intelligencia segítségével képesek célokat felismerni, veszélyt jelezni vagy éppen optimális útvonalat választani. Ezek a megoldások ma még csak kísérleti stádiumban vannak, de a vállalat szerint épp az ilyen irányok kijelölése biztosíthatja, hogy az orosz tankgyártás megőrizze vezető szerepét a világban.

Az UVZ tehát nem csupán a jelenlegi igények kielégítésére törekszik, hanem olyan technológiai bázist kíván létrehozni, amelyből évtizedekre előre lehet építkezni – a fejlesztések pedig egyszerre szolgálják a harctéri hatékonyságot és az iparág hosszú távú túlélését.

Putyin dilemmája: hadsereg vagy gazdaság

Az elmúlt három évben a háborús nyomás ellenére az orosz gazdaság elkerülte a recessziót, főként a rekordméretű katonai kiadásoknak köszönhetően. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy egy esetleges békekötés után Moszkvának komoly nehézségekkel kell szembenéznie: a hadiipari költések visszafogása munkahelyek megszűnését és társadalmi feszültségeket okozhat. Bár a hadseregre fordított források 2025-ben is a GDP 6 százalékát teszik ki, a gazdaság hosszú távon nem tartható fenn a katonai költekezésen. A béke ugyan új lehetőségeket nyithatna más ágazatok előtt, és enyhíthetné a szankciók hatásait, de a visszaállás a békeidős gazdálkodásra fájdalmas és költséges folyamat lesz Oroszország számára.