Akár bele is bukhat Putyin az orosz-ukrán háború befejezésébe, hiperinfláció és recesszió következhet be
Az Ukrajna 2022-es lerohanása óta eltelt három évben folyamatosan nőtt a nyomás, ám az orosz gazdaság végül nem süllyedt recesszióba. Viszont egy esetleges orosz-ukrán békekötés után nagyon nehéz kihívások várnak a Kremlre; a gazdasági növekedést felpörgető hadikiadásokatat vissza kell fogni, súlyos anyagi és társadalmi ára lesz a békének.
A washingtoni székhelyű Center for European Policy Analysis (CEPA) kutatóintézet szerint Oroszország gazdasági kilátásai a háború lezárulta után tovább sötétedhetnek. Ennek részben az az oka, hogy az ország „függővé vált” a katonai kiadásoktól gazdasága fenntartásában, részben pedig az, hogy Moszkvát számos olyan gazdasági probléma terheli, amelyek megoldása a harcok lezárulta után is hosszabb időt vehet igénybe – áll a központ friss jelentésében.
Még aktív harcok nélkül is magas szinten kellene tartani a katonai kiadásokat
– állítja Alekszandr Koljandr, a CEPA vezető kutatója.
Súlyos ára lesz az orosz gazdaság békegazdálkodásra való átállásának
Oroszország költségvetése szerint az ország
- 2025-ben rekordösszegű, 13,5 ezer milliárd rubelt költ a hadseregre (kb. a GDP 6 százaléka, a szovjet idők csúcs-aránya),
- szemben a tavalyi körülbelül 10,8 ezer milliárd rubellel.
- Közgazdászok szerint ez az ösztönző csomag hajtotta fel 2024-ben az orosz GDP-t 4 százalékra.
Sokan attól tartanak, hogy a pénzbőség eláraszthatja a piacot, hiperinflációt okozva, és hogy a Kreml erre válaszul befagyaszthatja a betéteket, vagy tömeges privatizációs programokat indíthat „azzal a céllal, hogy a megtakarításokat a tőzsdére terelje”.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek optimistább előrejelzések. Nyilvánvaló, hogy a katonai kiadások csökkentése kedvezően hatna a gazdaság más ágazataira, különösen akkor, ha egyes szankciókat feloldanának, ami növelné az importot, mérsékelné az árakat és enyhítené a pénzkínálatra nehezedő nyomást.
Az elemzők általában egyetértenek abban, hogy az orosz gazdaságot nem lesz könnyű visszaállítani a békeidős gazdálkodásra.
A hadiipari termelést folytató gyárakban a termelés csökkentése nagyjából a dolgozók egyharmadát feleslegessé teszi,
őket át kell képezni, és munkát kell találni nekik, ami tovább növeli az állami kiadásokat. Gyakorlatilag csatlakozni fognak a harctérről hazatérő több százezer veteránhoz - legalábbis munkerőpiaci szempontból.
Ezzel persze nyilván a Kreml is tisztában van, így jelenleg is számos veterán-progarm működik. Ezeknek azonban megvan a kockázata: elidegeníthetik a harctéri traumáktól terhelt veteránokat a társadalom többi részétől, utóbbiak sérelmezhetik, hogy a számukra folyósított jóléti kiadások radikálisan csökkennek.
Ha Moszkva el akarja kerülni a gazdasági összeomlást, a háború után is fenn kell tartania a jelenlegi szintű kiadásokat
– mondta Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet Oroszország-szakértője. „A katonai kiadások csökkentése munkahelyek megszűnéséhez és általános kiábránduláshoz vezetne számos orosz régióban.”
Ráadásul
Putyinnak újra fel kell töltenie a fegyverraktárakat, ami azt jelenti, hogy a katonai kiadások a háború után is évekig magas szinten maradnak
– mondta Alekszandra Prokopenko, az orosz jegybank egykori tisztviselője, a Carnegie Russia Eurasia Center munkatársa. „A békemegállapodás újabb sokk lesz a gazdaságnak, de kezelhető sokk.”
A Capital Economics elemzése szerint "a kiadások csökkenése rövid távon lassulást vagy akár recessziót is okozhat". A költségvetés katonai termelésre való összpontosítása azt is jelenti, hogy a polgári szektorok háttérbe szorultak.
A katonai és nemzetbiztonsági kiadások együtt a költségvetés több mint 40 százalékát teszik ki, meghaladva az egészségügyre, oktatásra és szociálpolitikára fordított összegeket együttvéve.
Munkaerőpiaci problémák jöhetnek, vége a "halálgazdaságnak"
Az orosz "békegazdaságot" a pénzügyi nehézségeken túl súlyos munkaerőpiaci problémák is feszítenék. Ahogy a háború elhúzódik, a hadiipari gyártók egyre több gyárat és irodát keresnek. Tavaly például egy dróngyártó teljes üzletközpontot bérelt Szentpéterváron, amelynek korábbi bérlői IT- és energetikai cégek voltak.
Több százezer ember halt meg a fronton vagy menekült külföldre, utóbbiak főleg a nyugaton is piacképes tudású, jól képzett szakemberek köreiből. A hazatérő katonák részben enyhíthetik a munkaerőhiányt, ám a harcolók többnyire alacsonyabb iskolázottságú, rosszabb helyzetű rétegekből kerülnek ki.
A közgazdászok által „halálgazdaságnak” (deathonomics) nevezett jelenség felszámolása további terhet róna a gazdaságra békeidőben.
A katonák magas bére, a csatában elesettek vagy megsebesültek családjainak nyújtott kártérítések és egyéb kifizetések a GDP 1,5 százalékát tette ki 2004 közepén
- állítja Vaszilij Asztrov, a bécsi Nemzetközi Gazdaságtudományi Intézet közgazdásza. Ezek a kifizetések a teljes fogyasztói kiadások több mint 3 százalékát adták – tette hozzá. "A háborúhoz kapcsolódó kifizetések a tavalyi év második felében tovább emelkedtek, valószínű, hogy gazdasági jelentőségük még nőtt is, ami azt jelenti, hogy csökkentésük negatív sokkot jelentene a magánfogyasztásra és a GDP-növekedésre” – mondta tette hozzá Asztrov.
Trump elnök ugyan beharangozta, hogy egy sikeres békefolyamat esetén az amerikai és nyugati cégek tömegesen térnének vissza Oroszországba, ezzel azonban óvatosan célszerű számolni.
A nyugati, ameriki befektetők valószínűleg nagyon óvatosak maradnak az orosz piacra való visszatéréssel kapcsolatban
a geopolitikai és reputációs kockázatok, valamint az állandó problémák – például a bürokrácia és a gyenge tulajdonjog-védelem – miatt.
Mit mutat a múlt?
A nagy háborúkat a legtöbb piacgazdaságban gazdasági visszaesés követi; a katonai kiadások a tapasztalatok szerint 40-80 százalékkal csökkentek.
- Az Egyesült Államok gazdasága például 6,9 százalékkal zsugorodott 1920–21-ben az első világháború után, és
- 10,9 százalékkal 1946-ban a második világháborút követően:
- 1945 és 1946 között, amikor az amerikai katonai kiadások a GDP 41 százalékáról 23 százalékra estek vissza, a gazdaság zsugorodása szinte elkerülhetetlen volt.
A Szovjetunió története is azt mutatja, hogy a katonai jellegű gazdaság felszámolása az 1980-as évek végén óriási válságot idézett elő,
mivel a csúcstechnológiai iparágak elvesztették az évtizedeken át biztosított állami támogatást, és kénytelenek voltak elbocsátani a legképzettebb munkásokat és mérnököket. elbocsátásra kerültek. Ugyanakkor – a szovjet esetet leszámítva, ahol a katonai gazdaságról a civil gazdaságra való átállás egybeesett a posztkommunista átmenettel, így egyedivé vált – ezek a visszaesések sosem voltak annyira mélyek vagy tartósak, hogy komoly politikai válságot idézzenek elő.
Az erős rubel tovább rontotta a helyzetet
Hasonló lehet a helyzet most Oroszország esetében is. A hadikiadások következtében felduzzadt költségvetés inflációs hullámot indított el, ami arra kényszerítette az orosz jegybankot, hogy az alapkamatot 21,0 százalékon tartsa. Ez megdrágította a hitelt, lehűtotte a gazdaságot. Így az orosz jegybank kénytelen volt az elmúlt időszakban 300 bázisponttal kamatot csökkenteni a recesszió elkerülése érdekében. A globális olajárak csökkenésével együtt mindez 2025 első negyedévének végére komoly költségvetési bevételkiesést okozott.
Aztán jött Donald Trump amerikai elnök első telefonhívása Vlagyimir Putyinhoz március 18-án, és a piacok hirtelen ráébredtek, hogy a tűzszünet – és a háború vége – talán közel van.
A rubel erősödött – részben a béke kilátásai miatt, de még inkább a rendkívül magas kamatszint miatt, amely a bankokhoz vonzotta a tőkét.
Magán- és intézményi befektetők egyaránt rubelre váltották devizáikat, hogy azokat orosz bankokban helyezzék el – köztük olyan orosz üzletemberek is, akik korábban inkább külföldön tartották pénzüket.
Néhány elemző azzal érvel, hogy miközben a növekedés kétségtelenül a hadiipari termelés bővülésének köszönhető, a gazdaság egésze nem annyira militarizált, mint sokan hiszik. Egy, a The Bell című orosz gazdasági portál által idézett, áprilisban közzétett jelentés szerint
a hadiipar aránya az orosz GDP-ben 5,1–7,4 százalék között mozog, attól függően, hogy a katonai termeléshez közvetlenül kapcsolódó egyéb iparágakat – például az acélgyártást – beleszámítják-e.
Még ha a katonai kiadásokat ennél magasabbnak is vesszük, az arány akkor is messze elmarad a második világháború idején az Egyesült Államokban tapasztalt, a GDP 41 százalékát kitevő szinttől.
Ez az alacsonyabb arány magyarázza, hogy a háború befejeződése és a hadiipari kiadások csökkenése esetén is miért nem várható azonnali, mély recesszió. Ugyanakkor az is tény, hogy Oroszország gazdasága a jelenlegi növekedési ütemét főként a háborús költekezésnek köszönheti – ennek visszafogása lassulást okozhat.
Oroszország gazdasága a 2022-es invázió óta alkalmazkodóképességét és ellenálló erejét bizonyította, a szankciók pedig nem döntötték be az országot. Ugyanakkor a katonai kiadások mérséklése és a békegazdaságra való áttérés komoly kihívásokat tartogat – még akkor is, ha ezek nem feltétlenül vezetnek azonnali vagy súlyos gazdasági válsághoz. A fő kérdés immár nem az, hogy Oroszország képes-e fenntartani a háborút, hanem az, hogy képes lesz-e alkalmazkodni a békéhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.