Németország az űrbe megy, feltámad a katonai szuperhatalom és nukleáris csillagháborúra készül

Deja vu érzése keletkezik a hosszú emlékezetűeknek a német védelmi miniszter, Boris Pistorius csütörtöki bejelentését olvasva, másoknak science fiction filmes emlékeik ébrednek fel. Németország, a feléledőben lévő egykori katonai szuperhatalom űrfegyverkezésbe fog, indulnak az eurómilliárdok, sőt tízmilliárdok, és a tekintélyes kormánytag a NATO-t is sürgeti, hogy vegye fontolóra „támadóképességek” kiépítését a világűrben. Ki ellen, könnyen kitalálhatjuk.

A „kilövési pont”: Pistorius osztja a NATO főtitkára, Mark Rutte közelmúltban megfogalmazott aggodalmait, miszerint Oroszország nukleáris műholdellenes fegyvereket telepíthet az űrbe – erről a miniszter  egy berlini űripari konferencián beszélt a Bloomberg jelentése szerint.

Németország eurómilliárdokat költ majd műholdjai védelmére, és a NATO-szövetségeseknek is fontolóra kell venniük, hogy támadóképességekre tegyenek szert a kozmoszban – mondta Pistorius, azt ígérve: az európai hatalom 2030-ig 35 milliárd eurót (41 milliárd dollárt) fordít űrprojektekre, azzal a céllal, hogy ellenállóbbá tegye a katonai űrrendszereket a zavarásokkal és támadásokkal szemben.

– indokolt. 

Konkrét példát is hozott. Két IntelSat-műholdat említett, amelyeket a német fegyveres erők használnak, és amelyeknek a mozgását szerinte orosz felderítő műholdak követték. Megjegyezte: kétségei vannak afelől, hogy ez az orosz műholdas tevékenység békés célú. „Ez megmutatja, milyen közel vagyunk ma már a valós fenyegetésekhez” – vonta le a konklúziót, az űrfegyverkezés szükségességét igazolva. A szervezeti kereteket is megkezdik kiépíteni: az ország a fegyveres erők űrparancsnokságán belül saját katonai műholdműveleti központot hoz létre – közölte.

Pistorius nyomvonalán: blöff vagy komoly ügy a Csillagháború 2.0, tényleg rakétarajtot vesz a világ és Európa a science fiction veszélyes világába?

Csillagháború kontra csillagbéke, Németország kontra Oroszország, Ronald Reagan kontra Friedrich Merz

Szó szerinti blöffnek a német védelmi miniszter víziója több okból sem vehető. 

• A minisztert komoly embernek tartják, 
• Németország hatalmas költekezései programba kezd hadiipari fókusszal,
•  Oroszország hadban áll Ukrajnával, a NATO-val pedig dacol,
•  atom- és űrhatalom, amely GDP-jét meghazudtoló léptékben képes fejlett technológiák létrehozására.
•  Eközben az európai média, élén a némettel, az elmúlt években átitatódott az oroszok támadó szándékait ecsetelő jelentésekkel.

Ami mégis elgondolkodtató:

• Mivel költségvetéseiket hosszú távra a fegyverkezésre és Ukrajna integrálására építené Németország és az Európai Unió is, ennek a megindoklásához folyamatosan szükségük van ellenségre. Ha azonban ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy nem kell mindent elhinni, amit az oroszok támadó szándékairól állítanak, fegyverkezni és űrfegyverkezni ettől még bőven lehet. 
• Kérdés, megvannak-e ehhez a technológiai és politikai képességei annak a Németországnak, amely épp most kapott össze a franciákkal az új európai szupervadászgép fejlesztésén. A pénzügyi képességei az adósságfék elengedésével kétségen kívül megvannak.
• Meg tudja-e valósítani a kancellári ciklusát a Bundestagban bukdácsolva kezdő Friedrich Merz, ami a legnagyobb amerikai elnökök sorában emlegetett Ronald Reagannek négy évtizeddel ezelőtt nem sikerült? Másképp teendő fel persze a kérdés, ha beáll mögé a NATO, beleértve az Egyesült Államokat (pont az utóbbi azonban különösen erősen kérdéses).

Csillagháború 2.0 vs. Csillagháború 1.0: zavar az erőben

Ronald Reagan csillagháborús programjára érdemes külön is kitérni.

A program, hivatalos nevén Stratégiai Védelmi Kezdeményezés (Strategic Defense Initiative, SDI), amelyet Reagan hirdetett meg 1983-ban, egy olyan rakétavédelmi rendszer kiépítését célozta, amely képes az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM-ek) megsemmisítésére, akár az űrből is.

Technikai  kivitelezhetősége már ekkor is erősen kérdéses volt, és nem is sok valósult meg belőle. Hozzátehetjük: azóta elképesztő mértékben fejlődött a technológia. Illetve mire komolyan felpöröghetett volna a program, összeomlott a Szovjetunió.

Pont az utóbbi fejlemény miatt volt mégis világra szóló siker a Csillagháború 1.0. Ez egy rendkívül költséges és technológiaigényes program volt, amelyet a Szovjetunió kénytelen volt komolyan venni, és pont akkor kényszerítette bele egy megnyerhetetlen versenybe, amikor Moszkva erőforrásai kimerülőben voltak. A program tehát megvalósítása nélkül is csillaghulláshoz vezetett: felgyorsította a Szovjetunió bukását.

Azóta Oroszország megerősödött. A történelmi párhuzam nyomán felvetődik: a német kezdeményezés nem a valamikori haditett megismétlését célozza valójában? Az erőben azonban a 80-as évek óta hatalmas zavar keletkezett. Pistorius az oroszokra hivatkozik, de a technológiai versenyben a kozmoszt illetően is a Nyugatnak azóta másik fő versenytársa támadt: a Moszkvával barátkozó Kína.  

Egy amerikai cég már benne van nyakig, Berlinben gyártják a kémszatelliteket

Mindettől függetlenül az amerikai űradat-szolgáltató Planet Labs bejelentette, hogy új berlini telephelyén kezdi meg új generációs, nagy felbontású műholdak gyártását. A műholdak polgári célokat szolgálnak majd – például a klímaváltozás megfigyelését és a közlekedési adatok gyűjtését –, de katonai és hírszerzési felhasználásra is készülnek.

Will Marshall, a Planet Labs vezérigazgatója újságíróknak elmondta: az amerikai cég több mint tízmillió eurót tervez befektetni új berlini műholdgyártó telephelyébe, azzal a céllal, hogy megduplázza Pelican műholdjainak gyártási kapacitását. A Bloomberg idézi Marshallt: