Warren Buffett csak a fejét csóválja: legendás alapja bevásárolta magát a Google anyavállalatába, valamibe, amihez nem ért
Az egyik legnagyobb horderejű fogadás a mesterséges intelligenciára a legváratlanabb helyről érkezett. A Berkshire Hathaway, amelyet hat évtizede a konzervatív stratégiájáról ismert legendás befektető, Warren Buffett vezet (de már nem sokáig), a múlt héten közölte, hogy jelentős részesedést vásárolt az Alphabetben, a Google anyavállalatában.
Mindez egy olyan piaci környezetben történt, amikor a befektetők erős kétségeket fogalmaztak meg az MI-szektor túlértékeltségével kapcsolatban. Ráadásul a bevásárlás kifejezetten nem jellemző a Buffett-féle befektetési stratégiára, hiszen egy olyan vállalat papírjaiból zsákoltak be, amely hiába jól bejáratott, jövője egy bizonytalan technológiától függ.
Soha ne fektess olyan üzletbe, amit nem értesz
– figyelmeztet gyakran Buffett, és ez az elv védte meg Berkshire-t az 1990-es évek végének internetes lufijától és az azt követő összeomlástól. Az MI pedig nagyságrendekkel bonyolultabb annál, mint könyveket vagy kisállateledelt árulni a neten.
A Berkshire előre fizetett a növekedésért
A homályos technológiát kombinálva a prémium értékelésekkel biztosak lehettünk volna benne, hogy a legendás befektetőtől távol áll egy ilyet bevállalni.
- A Berkshire nagyjából a megelőző 12 hónap szabad cash flow-jának 40-szeresét fizette az Alphabet részvényeiért, csaknem ötmilliárd dollárért vásárolt be a papírokból.
- Ehhez képest az S&P 500 index átlagos FCF-szorzója 1991 óta 26 volt.
(A szabad cash flow vizsgálata a nyereség helyett jobban tükrözi azt a hatalmas tőkekiadást, amit a technológiai cégek az MI-be öntenek.) Ez jóval nagyobb felár, mint amit Buffett általában szeret-szeretett fizetni.
Mivel a Berkshire alelnöke, Greg Abel néhány héten belül átveszi a vállalat vezetését, az embernek az az érzése, hogy most már ő hozza a befektetési döntéseket.
Ha ez valóban így van, akkor ez egy nagyon más megközelítést vetít előre ahhoz képest, amit a Berkshire részvényesei megszoktak; arra való hajlandóságot, hogy többet fizessenek most a későbbi, nagyobb növekedés reményében. Buffett ilyet ritkán, ha egyáltalán valaha is tett.
Lufi vagy nem lufi?
A globális tőkepiac jelenleg talán legnagyobb kérdése az, hogy az MI-lázban részt vevő vállalatok mennyire túlértékeltek, és vajon mikor térülnek meg a szektorba befektetett százmilliárdok. Az MI körüli felhajtás tette az Nvidiát, az MI-processzorok vezető gyártóját a világ legértékesebb vállalatává. Több mint 60-szoros szabad cash flow-szorzón forog – ami 27 százalékos prémium az Alphabethez képest –, így
a vállalatnak a következő években hatalmas növekedést kell produkálnia, hogy igazolja az árazását.
A nagy kérdés az, hogy valójában mekkorát? Ahhoz, hogy az Nvidia hosszú távú piaci átlaghoz hasonló értékelési szorzóra essen vissza,
- évente 33 százalékkal kell növelnie szabad cash flow-ját a következő három évben, vagy
- 19 százalékkal öt éven át – attól függően, milyen hosszú kifutást adnak neki a befektetők. A vállalat kirobbanó harmadik negyedéves eredményei és optimista előrejelzései mindenesetre jó irányba mutatnak – állapítja meg a Bloomberg elemzése.
Az Nvidia tehát reális eséllyel „nőhet bele” a jelenlegi értékelésébe, és ennek hátterében az van, hogy már jelenleg is hatalmas a nyeresége
– még akkor is, ha figyelembe vesszük a jelentős, folyamatos MI-beruházásait. A profitabilitás hajtja a növekedést, és a növekedés különbözteti meg az ígéretet a megtérüléstől – ezért nehéz buboréknak nevezni az Nvidiát.
- A vállalat szabad cash flow-marzsa 44 százalék volt a szeptember végéig számított 12 hónapban, és
- a Wall Street 50 százalékot vár a következő évre.
- A 20 százalékos FCF-marzs már elitnek számít; az Nvidia profitabilitása ezen messze túlmutat.
(A cash flow-marzs azt mutatja meg, hogy az adott cég mennyire hatékonyan termel készpénzt a bevételeiből. A magas cash flow-marzs arra utal, hogy a cég hatékonyan alakítja a bevételt valódi, rendelkezésre álló pénzzé. Az alacsony cash flow-marzs esetében pedig félő, hogy sok bevétel „ragad be” készletekben, követelésekben, működési költségekben.)
Ennek ellenére egyes befektetők nem túl optimisták. Peter Thiel milliárdos fedezeti alapja és Masayoshi Son SoftBank-csoportja is megszabadult Nvidia-részvényeitől. Általánosságban pedig
a Bank of America legutóbbi intézményi befektetői felmérésében a válaszadók 45 százaléka vélte úgy, hogy az MI-lufi jelenti a legnagyobb kockázatot a piacokra nézve.
Növekedési kényszer
Ebben rejlik a magas tőzsdei értékelések kockázata. Az Alphabetnek is növekedést kell produkálnia, hogy hozza a befektetők által előre fizetett növekedést, bár kétségkívül kevesebbet, mint az Nvidiának, tekintve alacsonyabb árazását.
- A következő három-öt évre vetített 13-23 százalék közötti szabad cash flow-növekedés elemzői vélemények szerint visszaviheti az Alphabet értékelését egy észszerű szintre.
- A gond az, hogy az Alphabet kisebb profitabilitással gazdálkodhat: FCF-marzsa tavaly 19 százalék körül volt, és
- a Wall Street szerint idén is nagyjából ennyi lesz.
Ilyen magas értékeléseknél adódik a magas labda: hasonlítsuk össze az Nvidiát és az Alphabetet Buffett 2016 eleji döntésével, amikor Apple-részvényt vett – amely ma is a Berkshire legnagyobb befektetése.
Akkoriban az Apple a szabad cash flow 9-szeresén forgott, miközben a marzsa 27 százalék volt.
Egy ilyen kedvező értékelési-profitabilitási arány – amely ritka, főleg egy Apple-méretű és minőségű cégnél – rendkívül valószínűvé tette, hogy az Apple a profitabilitási képességét olyan növekedéssé alakítja, amely majd jelentősen megemeli az értékelését is.
Más szóval: a Berkshire szinte garantáltan pénzt keresett ezzel a befektetéssel. Az Apple 2016 óta évente 28 százalékos hozamot termelt osztalékokkal együtt. Ennek fele az értékelési szorzó emelkedéséből származott – az Apple ma nagyjából 41-szeres szabad cash flow-n forog –, a másik fele pedig a nyereségnövekedésből és az osztalékból.
Buffett: az Apple „olcsó volt, mint a föld”
Ebből az is következik, hogy egy mai Apple valószínűleg nem érdekelné Buffettet. Az Nvidiához és az Alphabethez hasonlóan az Apple jövőbeli hozamainak is növekedésből kell származniuk, tekintve a megemelkedett értékelést. Ha ez elmarad és a befektetők hirtelen rádöbbennek a bizonytalan jövőre, akkor a vállalat értékelése zuhanórepülésbe kezdhet. Ismét az omahai varázslót idézhetjük, aki 2016-ban kijelentette:
az Apple „olcsó volt, mint a föld”.
Egyelőre tehát úgy néz ki, hogy az MI-gigászok nem fújnak lufit, viszont annak meghatározása, hogy közülük melyik tud elég gyorsan növekedni, mielőtt a befektetők idegesek lesznek, mindenképpen szerencsejáték.
