A nagy AI-sztori: lélek nélkül nincs sláger – van, amit nem tud pótolni az MI a zenében
A mesterséges intelligencia megjelenése a zeneiparban egyszerre váltott ki lelkesedést és szorongást. Dalszerzők, producerek és előadók egyaránt felteszik a kérdést: vajon az MI alkotótárssá válik, vagy előbb-utóbb kiszorítja az embert a kreatív folyamatból? A nagy AI-sztori legújabb epizódjában Rácz Gergővel beszélgettünk, aki testközelből tapasztalja meg ezt a témát. A podcast állandó vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A nagy AI-sztori legújabb epizódját itt tekinthetik meg:
Rácz Gergő szerint az első MI-zenék megjelenésekor a zenészek körében is gyorsan megjelent a félelem, de hamar kiderült: a technológia inkább játékos kísérletként működik, mint valódi művészként. „A személyes élményt nem hozza meg” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a szakmában dolgozók egyértelműen felismerik az MI által generált megoldásokat. A hallgató viszont nem dallamokat elemez, hanem embert keres: egy világképet, egy személyiséget, amivel azonosulni tud.
Aczél Petra arra hívta fel a figyelmet, hogy a zeneipar már korábban is megélt technológiai töréseket:
- a szintetizátorok,
- digitális felvételek
- és otthoni stúdiók mind átalakították az alkotást.
Az MI ebbe a folyamatba illeszkedik bele, de nem lép át egy fontos határt. „Az autentikusság az, amit nem lehet automatizálni” – hangsúlyozta.
Az MI adminisztrátor lehet, de szerző nem
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a mesterséges intelligencia valójában rengeteg „láthatatlan” feladatot tud átvenni. Vágás, rendszerezés, technikai finomhangolás – ezek mind olyan munkák, melyek nem az érzelmi magból fakadnak. Rácz Gergő szerint éppen ez a helyes felosztás:
az MI lehet adminisztrátor, de nem lehet szerző.
„A gondolat és az érzés mögötte ott marad az embernél” – tette hozzá. Különösen izgalmas kérdésként merült fel a virtuális előadók és AI-énekesek jövője. Bár Ázsiában már léteznek teljesen szintetikus sztárok, a beszélgetők egyetértettek abban, hogy ezek inkább külön piacot hoznak létre, mintsem lecserélik az emberi előadókat. „Ha mindent az MI csinál, azt előbb-utóbb az MI fogja fogyasztani” – jegyezte meg Rácz Gergő.
A valódi törésvonal végül nem a technológiában, hanem az élményben fog megjelenni. Egy koncert, ahol a közönség együtt lélegzik az előadóval, nem reprodukálható képernyőn vagy avatárokon keresztül. A mesterséges intelligencia segíthet a vizualizációban, az előkészítésben, sőt az inspirációban is – de az a pillanat, amikor megszólal a gitár, és a közönség válaszol rá, továbbra is kizárólag emberi tér marad.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
- Fenyegetés vagy játékszer az MI? (00:30)
- Meg lehet különböztetni az MI-zenét az emberitől? (02:00)
- Szintetizátor, technológia és előzmények (02:50)
- Automatizálható a kreatív munka? (05:30)
- MI a videóklipekben és vizuális alkotásban (07:00)
- Hol húzódik az etikai határ az alkotásban? (15:30)
- Virtuális énekesek és MI-sztárok veszélyei (23:30)
- Miért verhetetlen az élő koncertélmény? (30:00)
- Mit nem tud pótolni az MI a művészetben? (32:00)
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
