Venezuela megtámadása: homlokukra ütöttek a kínaiak, ezt kell csinálni Tajvannal is
Kínát „mélységesen megdöbbentette” Venezuela amerikai megtámadása – fogalmaz a külügyminisztérium szombati közleménye. „Javaslom ugyanezt a módszert Tajvan visszavételére a jövőben” – írja tetszésözönt aratva a Weibón egy kínai posztoló. Caracas és Tajpej 9 ezer kilométerre van tőlünk ellentétes irányokban, az ukrajnai háború azonban a küszöbünkön: érdekesebb nekünk Moszkva – mondhatnánk. Csakhogy egyazon, a bolygót körülölelő geopolitikai játékról és szereplőiről van szó: a következményei biztos léptekkel megtalálják az utat Magyarországra is. Jesszus, már Tajvannál vagyunk?
Venezuela megtámadása = Tajvan megtámadása?
Indításul, a zajló átrendezés a magyarokat előretekintve legalább három síkos ösvényen érintheti:
- Ha a venezuelai olajtermelést újraindítják, akár alacsony olajár lehet a következménye, ami nekünk jó, Moszkvát azonban rosszul érintené. Nem véletlen, a brazilokkal és a mexikóiakkal egyetemben Oroszország – amely területszerző háborút folytat Ukrajnában – elítélte az amerikai agressziót.
- Közvetlen hatása lehet az eseményeknek, ha kisiklatják az amerikaiak sürgette béketárgyalásokat, amelyek az igazat megvallva – ha folyton bizakodó nyilatkozatokat hallunk is – amúgy sem haladnak acélosan. Az EU elköteleződése pedig fenntartja a háború kiszélesedésének veszélyét.
- Ugyanezt a veszélyt hordozza, ha az orosz és amerikai mintát követve – Amerika az amerikaiaké, Kelet-Európa az oroszoké – Kína is a hadiösvényre lép, és lerohanja Tajvant. Erről nyílt, élénk vita indult.
Ezek a távlati veszélyek, nézzük, mi van most.
Kiegyezhet-e Kína az amerikaiakkal?
Ami közvetlenül a most még káosszal küzdő Venezuelát illeti – amelyet Donald Trump ígérete szerint az amerikaiak fognak menedzselni –, felmerül a kérdés: az ott komoly érdekeltségekkel rendelkező kínaiak kiegyeznek-e az amerikaiakkal, legalább a háttérben? Peking egyébként a többiekhez képest többórás késéssel reagált a venezuelai eseményekre, ami történhetett azért is, mert talán előbb ki kellett menekítenie az előző nap még Nicolás Maduro elnökkel tárgyaló kínai delegációt, de mindenképpen felveti a kérdést, mi zajlott a háttérben.
Az oroszok dühösek, ami nem csak hivatalos reakciójukból látszik. Egy nappal a caracasi bombázás után azzal vádolják az amerikaikat, hogy biomérgeket előállító laboratóriumok hálózatát segítenek fenntartani Ukrajnában, amely országgal Donald Trump elnök sürgetésére békét kellene kötniük.
Ugyanakkor szombati sajtótájékoztatóján a venezuelai támadásról „elég keményen üzent Trump a végén Putyinnak – nagyon elégedetlen az orosz hozzáállással a békéhez” – emeli ki Demko Attila biztonságpolitikai szakértő.
Az elemző ugyanakkor Facebook-posztjában arra is felhívja a figyelmet, hogy a sajtótájékoztatón
Kína és Oroszország csak marginálisan merült fel – pedig ez a lényeg. Trump jelezte, hogy vehetnek olajat (Kína) – de mi lesz a beruházásaikkal? Nos, azok alighanem majd „tárgyalások” tárgyai
– írja, és később hozzáteszi: „Ha a venezuelai olajtermelés jelentősen nő, az biztosan nem lesz jó Oroszországnak. Ha viszont káosz lenne Venezuelában, az még jó is lehet Moszkvának, mert leköt amerikai erőforrásokat. Meglátjuk.”
Maduro elfogása és Laj Csing-te
Kiegyezik-e Venezuelát illetően az amerikaiakkal Kína, besöpörve a megnövekedő olajszállításokat? – szintén meglátjuk.
Mindenesetre a venezuelai támadásra a hivatalos elítélés mellett született Kínában egy meghökkentő másik, spontán reakció is, amelyről a Bloomberg számol be.
Az amerikai támadás és a venezuelai elnök elfogása széles körű vitát váltott ki a kínai közösségi médiában: egyes felhasználók szerint az akció mintát adhat arra, hogyan kezelhetné Peking a Tajvannal kapcsolatos feszültségeket.
Trump hadművelete a venezuelai „erős ember” ellen szombaton késő este a kínai Weibo témáinak élére ugrott, és mintegy 440 millió megtekintést ért el az X-hez hasonló platformon. Sok kommentelő gyorsan párhuzamot vont a dél-amerikai ország sorsa és a ténylegesen független sziget között, amelyet Peking megfogadott, hogy visszaszerez.
A fent már idézett poszt mellé egy másik:
Az amerikai imperialisták villámgyors rajtaütése Venezuelában, amelynek célja Maduro és felesége elfogása volt, tökéletes mintát ad a hadseregünknek arra, hogyan indítson meglepetésszerű támadást a Békasziget ellen, és hogyan ejtse foglyul Laj Csing-tét
– írta egy hozzászóló, Tajvanra egy gúnyos, pejoratív kifejezést használva. Laj Tajvan elnöke.
Ellentmondás, netán trend – és egy nehézsúlyú közép-európai kommentárja
Amikor a politikusok elvekről beszélnek, akkor valójában vagy elvekről beszélnek, vagy érdekekről.
Az USA elítéli, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, majd elfeledkezik erről, aztán Oroszország elítéli az USA-t, mert megtámadta Venezuelát, ezt elítéli Kína is, aki nem ítélte el Ukrajna megtámadását. Mégis, mi van itt az elvekkel?
Nem csoda, ha zúg a fejünk tőle. Felfigyelt rá, és szóvá is tette egy vezető közép-európai politikus is, aki bőven kapott hideget s meleget Brüsszelből. Bejegyzést tett közzé, amely így kezdődik: a venezuelai amerikai katonai akció újabb bizonyítéka a második világháború után létrehozott világrend felbomlásának. Majd a szerző – Robert Fico szlovák miniszterelnök – arra tér ki, kíváncsi rá, hogyan fog reagálni az Európai Unió a venezuelai támadásra.
Az EU vagy elítéli az amerikai katonai erő alkalmazását Venezuelában – és így nagyjából következetes marad az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontjához –
vagy a szokásos módon megmarad farizeusnak
– zárta.
Arra számítok, hogy Peking hangsúlyozni fogja Washington felé: elvárja, hogy számára is ugyanazt a mozgásteret biztosítsák a nemzetközi jog alóli nagyhatalmi kivételek terén, amelyet az Egyesült Államok saját magának megenged
– írta a tajvani kérdésről a Bloomberg szerint Ryan Hass korábbi amerikai diplomata, a Brookings Institution vezető kutatója.
