Orbán Viktor lekörözte az EU-t, itt a bizonyíték Brüsszelből – Magyar Péter örömébe azonban belerondít Merz
Az Eurostat a reggeli kiváló hazai GDP-adatok mellé tette az Európai Unió zömének adatait, így még kiáltóbb a kontraszt: Orbán Viktor távozó kormányának búcsúajándékaként a magyar gazdaság erőteljesen lekörözte az Európai Uniót, és az euróövezetet is, amelyhez utódja csatlakozni kíván. Akár bent, akár kint: az elmúlt évek megmutatták, hogy az eurózóna sötét felhőt vont a magyar gazdaság fölé is. A felálló új hazai kormányzatra is rá fog nehezedni ez a súly, a magyarok pedig duplán érzik meg, ha a 16 évnyi kormányzat jóléti intézkedései áldozatául esnek az eurócsatlakozási tervnek.
Amit ma megtudtunk: így teljesített az első negyedévben – amelyben már benne volt az iráni háború első hónapja – a magyar gazdaság és másik 14 EU-tagállam.
Szinte teljes képből vonhatunk le következtetéseket, hiszen ismertté váltak a legnépesebb és legnagyobb uniós gazdaságok számai. (Kivéve a régiónkból a lengyeleket, akikről amúgy is tudni, hogy túlnövekednek szinte mindenkit, miközben számolatlanul szórják a pénzt – őket követni nálunk igazi esztelenség volna.)
A magyar és az európai helyzet:
- a hazai gazdaság óriási meglepetésre az éve első negyedében a GDP éves alapon 1,7 százalékkal nőtt, az előző negyedévhez képest 0,8 százalékkal.
- Eközben az EU átlagban 1, illetve 0,1 százalékos növekedést produkált az Eurostat friss jelentése szerint.
- A számunkra gazdasági értelemben kiemelten fontos euróövezetnek még gyengébb, 0,8 százalékos éves növekedésre futotta.
A magyar ütemet 2025 utolsó negyedéhez mérten csak Finnország tudta hozni. Éves visszatekintésben a magyar növekedési ütemet – így az EU-átlagot is – néhány tagállam meg tudta haladni, élen az ibérekkel, de van egy nagy kivétel. Erről külön kell szólnunk. A magyarok ugyanis miattuk szenvedtek, olyan mértékben, hogy a kiváló idei első negyedév sem röpítette a hazai gazdaságot az élre éves összesítésben.
A német gazdaságot visszafújta a szél és a tehetetlenség
A magyar gazdaság lokomotívja számára alapvetően két fontos kérdés van, amelyek nálunk talán a leginkább számítanak más uniós gazdaságokhoz, és talán még a régióhoz képest is.
- Hogyan fut a német gazdaság szekere.
- Hogy alakul az energia ára? (Ha nő a számla, azt ki kell fizetni, akkor is, ha a magyar háztartásokat a leköszönő kormányzat alatt megvédte a rezsicsökkentés, az árstopok és a védett üzemanyagár.)
Az energia árával tudjuk, mi történt „a katonatisztként fizető” Európában több körben, a legújabb hullámban az iráni háború nyomán.
A német gazdasággal az Eurostat friss közlése alapján a következő történt január-márciusban.
Az előző negyedévhez képest 0,3 százalékkal bővült, amit akár még szépnek is nevezhetünk, ha például a 0,2 százalékos svéd visszaeséshez képest nézzük.
Az uniós és euróövezeti átlagot azonban más visszahúzta, és még satnyábban fest a dolog, ha az éves számot nézzük. Mindösszesen 0,3 százalékot sikerült produkálni Friedric Merz kancellár hatalomra lépése óta.
Egy olyan időszakban, amikor – lapozzon vissza, aki nem emlékszik –,
- szinte minden újabb statisztikai jelentést az a jóslat követte, hogy most már aztán tényleg itt van a sarkon a várva várt kilábalás és fellendülés a német gazdaság számára.
- Ahol Merz érkeztével az évtizedekre visszatekintő takarékossággal is szakítottak, reformokat és hatalmas költekezési programot ígérve.
A kilábalás nem érkezett. A német ipar szenved, a szenvedésre szenvedés érkezik és újabb elbocsátások.
A némettel szorosan integrált magyar gazdaságnak ez volt az alapélménye a történelmi közelmúltban, máig is – ennek a közeli végét pedig annyiszor ígérték, hogy nem most fogjuk elhinni.
Tavaly sajnos alig volt uniós gazdaság, amely lassabban növekedett volna a magyarnál. Egy biztosan volt: a német.
Nem az iráni háború az ok: ha véget ér, nem oldja meg a magyarok gondját
Azt gondolnánk, az európai energiaárakat újabb hullámban megemelő iráni háború az uniós – és gerince, a német – gazdaság baja. Ezért nem sikerül az ígért és remélt kilábalás, és ezért fogja vissza a magyar gazdaságot Németország?
Egyértelműen nem így van. Ha kételyünk lenne, vessünk egy pillantást az Eurostat lenti grafikonjára.
Látjuk, az energiaválság sokkját követően megkezdődött egy lassú kilábalás. Ebből lett mostanra a 0,3 százalékos német növekedés, ami inkább a stagnálás visszatérésének tekinthető.
A fontos részlet a „visszakonyulás” kezdetének időpontja. Bizony, ez nem az iráni háború kezdete – a közel-keleti konfliktus csak súlyosbítja a helyzetet.
A múlt év nem a remélt kilábalásról szólt Európában, és különösen a számunkra legfontosabb Németországban, hanem ennek az elakadásáról és visszafordulásáról.
Külön elemzéseket érdemel, mi ennek az oka. Mindenesetre az új magyar kormány – elődjétől egy kiváló alapot kapva az elmúlt negyedév hazai teljesítményével – ugyanazzal a nemzetközi környezettel szembesül, amely az elmúlt évek magyar gazdasági teljesítményét visszafogta.
Németországban – főleg a magyaroknak is kulcsfontosságú autóiparban és az energiaigényes szektorokban – folynak az elbocsátások és a gyárbezárások.
Merz koalícióján belül bősz viták zajlanak a reformokról, miközben Brüsszelből nyaggatják őket, hogy adjanak több pénzt az Ukrajna ügyével terhelt uniós költségvetésbe, a kormányzó politikai szövetség pedig rettegve várja a tartományi választásokat, amelyek a jobboldali AfD előretörését hozhatják.
Külön beszédben foglalkoztak a Bundestagban az Orbán-kormány eredményeivel: döbbenetes csönd lett a teremben – „ő volt a szikla, aki megtörte az őrület hullámait"
A meglepő magyarországi politikai fordulat Európára is hatással lesz, de Orbán Viktor hagyatéka tovább él az unió üléstermeiben.
