Történelmi mélyponton az óriásgazdaság gázimportja, ők már tudnak valamit: Európa bokán rúgta magát, fizet mint a katonatiszt

Kína tervez, az Európai Unió az árral küszködik – megint kiütközött a stratégiai különbség. Csak rá kell nézni a Kpler legújabb hajókövetési adataira és az európai gázárakra, miközben nem látszik sem az iráni háború, sem az EU–Oroszország-ellenségeskedés vége.

Az új, sokatmondó hír, amiről a Bloomberg számolt be szerdán: Kína LNG-importja a hajókövetési adatok szerint nyolcéves mélypontra eshet, mivel a közel-keleti háború által felhajtott árak visszafogják a keresletet.

A világ egyik legnagyobb LNG-importőrébe irányuló szállítások áprilisban várhatóan mintegy 3,5 millió tonnát tesznek ki, ami körülbelül 30 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál – állítja a hajózási adatokat követő Kpler. 

Az újraexport is visszaesett. Áprilisban az ország egyetlen szállítmányt sem adott tovább – derül ki a Bloomberg által összeállított hajókövetési adatokból –, ami éles ellentétben áll az egy hónappal korábbi helyzettel, amikor ezek az eladások történelmi csúcsot értek el, több mint 700 000 tonnával.

Kína manőverezik, mint a tengerész, az EU pedig fizet, mint a katonatiszt

Miért sokatmondó mindez? Tükrözi a különbséget Kína, és a versenyképességében egyre inkább mögé és az USA mögé szoruló EU energiastratégiájában.

A három közül az EU és Kína hatalmas energiabehozatalra szorul (miközben az USA előbb földgázban, újabban pedig olajban is nettó exportőrré vált). 

Néhány héttel ezelőtt még a következőt jelentettük:

Aki olyan jelentést kezdene kikutatni, hogy az Európai Unió keres a gázon, ne fordítson erre jelentős energiát – nem fog találni. Inkább az ellenkezőjét.

Ami 2026-ot illeti, napjainkat, Európát gazdasági arcul csapásként érte az iráni háború, Kína azonban – bár egy globális energiaár-emelkedésnek energiaimportőrként ők se örülnek – mintha felkészült volna. Nem is csak „mintha”: tartalékaikat feltöltötték, és mint a fenti jelentés mutatja: még adtak is el belőle, mikor senkinek nem volt elég – drágábban.

Az egyik pénzt keres, a másiknak meg van mit szórni, most még.

Kínának stratégiája van, az EU-nak meg kidobni való pénze: Peking somolyog

Ez csak az iráni háború története, amit ebből kiolvashatunk, az azonban hosszabb távra is igaz és tanulságos. Kína vs EU. 

• Kína stratégiailag kezeli az energiaellátást, ez ad lehetőséget számára a taktikázásra: hosszú távú szerződésekkel jó árakat garantálni, az azonnali piacon bevásárolni, mikor olcsó – eladni, mikor drága. A taktikázásban és mindig a kedvezőbb forráshoz fordulásban segíti, hogy bővíti beszerzési forrásait és keresi az olcsóbb megoldásokat. Az orosz gáz számukra nem büdös, és egyre erőteljesebben fordulnak az LNG-vel szemben az olcsóbb gázvezetékes beszerzés felé. 
• Az EU ezzel szemben úgy kezeli az energia árát, mint ami „nem számít”: mintha óriási versenyképességi tartalékai lennének, ha az energiaköltségekben hátrányos helyzetbe kerül is. Az azonnali piacon vásárol, annyiért amennyiért éppen kap, és az ukrajnai és az iráni háborúra egyaránt ráfaragott, visszatérő hullámokban. Beszerzési forrásait szűkíti – az Ukrajnáért való küzdelem fontosabbnak bizonyult, mint az olcsó orosz energia –, és a drágább felé fordul. Amikor az ukránok 2022-ben felrobbantották az Európa gázütőerének szánt Északi Áramlat vezetéket, a merkeli „megoldjuk” gondolat jegyében vállvonogatásnál többre nem futotta.

Az iráni háború energiapiaci sokkjára két hónap után sem talált választ.

A Bloomberg-hír szerint Kína most kevésbé csapolja meg a világpiacot LNG-ért, ami teoretikusan a kiürült gáztárolóit pánikban töltögető EU számára jó hír.

Ennek ellenére a holland TTF-gázárak emelkedtek – írja a Bloomberg –, mivel a kereskedők attól tartanak, hogy az Egyesült Államok esetleges, elhúzódó tengeri blokádja a Hormuzi-szorosnál tartósan megzavarhatja a globális energiaáramlást. 

Európában a gáztárolók töltöttsége április 27-én körülbelül 32 százalékos volt, szemben az ötéves szezonális átlag mintegy 44 százalékos szintjével. Nem állunk jól, miközben a Hormuzi-szoroson nem jut át az LNG, sőt a termelés hosszabb távra szenvedi meg ezt a háborút, és a világ akkor is gázra éhes, ha Kína pillanatnyilag nem. 

Európa 30 napos mozgóátlaga az LNG-importra április 28-án napi 220 000 tonna volt, ami 2,8 százalékkal magasabb az ötéves szezonális átlagnál – a hajókövetési adatok szerint. Magasabb áron.

A gáz ára: Kína rugalmas és a vezetékes beszerzés felé fordul

Az, hogy már Kína sem ad el külföldre LNG-t, arra utal, hogy az azonnali (spot) LNG magasabb költsége már meghaladja a továbbértékesítésből származó nyereséget. Az üzemanyag azonnali piaci ára Ázsiában is felszökött, mintegy 70 százalékkal magasabb a háború előtti szintnél. A közel-keleti konfliktus leállította a világ legnagyobb exportüzemét Katarban, és a harcok február végi kitörése óta szinte egyáltalán nem haladt át LNG-szállítmány a Hormuzi-szoroson. 

Miközben Kína bővíti vezetékes beszerzési kapacitását, az EU LNG-re szorul – ami Katarból még a legjobb esetben is jó ideig nem jön –, és maradék orosz vezetékes beszerzési forrását is lezárná, amely Magyarországot is ellátja. Az ígéret hosszabb távra, hogy a fosszilis energiáról amúgy is le akarunk mondani – de addig mi lesz? Erre a kérdésre csak egy válasz van: a drága import. 

A kínai tendencia idén is folytatódhat a háború miatt megugró árak következtében, ami már most arra késztetett egyes importőröket, hogy visszafogják beszerzéseiket, és alternatív energiaforrásokra támaszkodjanak.

Belföldön Kínában az LNG-ár az elmúlt hetekben szintén jelentősen megugrott. Az állami tulajdonú PetroChina gázmezőin végzett karbantartások miatti kínálatcsökkenés arra késztette a feldolgozóüzemeket, hogy emeljék áraikat, követve a vezetékes gáz aukciós árainak növekedését. Ez csökkentette az LNG költségelőnyét a dízellel szemben – áll egy kínai iparági hírportál, az LNG Industry Information hétfői bejegyzésében.