Még mindig a hitelező nagybankoknak legalább 10 milliárd dolláros veszteséget okozó Archegos spekuláció során elkövetett hibákat elemzi a Wall Street Journal. Kiemelve, hogy néhány héttel az Archegos pakettek kényszerlikvidálása előtt a hitelezők még úgy gondolták, hogy az Archegos Capital biztonságos s a bankok birtokában lévő részvényeket könnyen lehet értékesíteni. Ehhez képest a svájci Credit Suisse 3,5 milliárd dollárt veszített, a japán Nomura 2 milliárd dollárt. Az amerikai Morgan Stanley és Goldman Sachs azért úszta meg olcsón az ügyletet, mert már a hitelezői egyeztetés idején megkezdték a likvidálást, s miután jól beágyazottak az amerikai piacba, személyesen tudtak felhívni részvénybefektetőket. Míg a Deutsche Bank Európában talált vevőt a részvényekre.
A veszteségek azért a hitelező bankoknál csapódtak le, mert az Archegos részvénycsere ügyleteket bonyolított,
vagyis úgy épített tőkeáttétes pozíciókat, hogy a részvények nem jutottak a birtokába, azokat a bankok vásárolták meg. Így az Archegosnak nyilvános bejelentési kötelezettsége sem volt a részvénypozícióit illetően. Az Archegos nyert, ha emelkedett a részvények árfolyama, emellett az osztalékot is eltehette, s fizetett a bankoknak, ha esett az árfolyam, továbbá a részvénykölcsönzés díját is rendesen fizette.
A világ bankjai ezt alacsony kockázatú ügyletként értékelik, mert azt gondolják, hogy a részvényt kölcsönző alapoknak elegendő pénzügyi fedezete van, s a részvények könnyen értékesíthető, likvid papírok. Joggal merül fel a kérdés, miért gondolta Warren Buffett már az ezredforduló táján, hogy ezek a részvénycserés tőkeáttétes ügyletek valójában „pénzügyi tömegpusztító fegyverek”?
A hedge fundok hitelezői általában elfelejtik feltenni azokat az egyszerű kérdéseket,
amit egyébként minden kölcsönkérőnek feltesznek a banki ügyintézők: vannak-e más bankoknál is hitelei és mi a szándéka a pénzzel? Az Archegos egyszerre vagy fél tucat nagy nemzetközi bankháztól kölcsönzött részvényeket, s így már kérdéses lett volna a fedezet elégségessége, a pénz felhasználására vonatkozóan pedig aligha nevezhető megnyugtatónak, hogy a hedge fundot vezető Bill Hwang nagy nyilvános részvénytársaságok papírjainak az árfolyam alakulására „tippelt”.
Magyarán, az összeomlásig nem tudták az Archegos „elsődleges brókerei”, vagyis a hitelező nagybankok, hogy még hány másik „elsődleges bróker” van, s hogy mi folyik a szomszéd irodában. Továbbá, miután Bill Hwang egyszer már megégette magát, s kénytelen volt 44 millió dolláros tőzsdefelügyeleti (SEC) bírságot és 5 éves eltiltást bevállalni, „családi irodaként” üzemeltette vállalkozását, ami valójában szerteágazó hedge fundként működött, de az egyes hitelezők mégis egy Wall Street-i befektetési kisvállalkozás kockázatával kezelték az Archegost.
Mindezeket a hibákat felnagyította a mostani túlfeszített piac.
Alig pár hónappal vagyunk túl a GameStop spekuláción, a long pozíciót építő redditorok és a shortoló hedge fundok összecsapásán. Az olasz Mediobanca elemzői szerint az Archegos által kölcsönzött részvények 2 hét alatt 124 milliárd dolláros értéket veszítettek.
Az amerikai tőkepiaci szabályozás épp azért ír elő alacsony fedezeti követelményt a részvénycserékre, hogy a piaci árak kilengése nélkül lehessen likvidálni ezeket a pozíciókat.
Nos, talán békeidőben ez a szabály hasznos volt, ám a járványügyi intézkedések nyomán tavaly elszabadult, majd az oltási kampányok hatására erősen rotáló részvénypiacon, ahol csúcsra futnak az indexek, s elképesztő a volatilitás, a SEC szabályai afféle cserkész útmutatóként hatnak. Miközben Hwang, akit csak „tigris kölyöknek” hívtak, szétkarmolta a piacot.
