Csúnyán fordult a naptári őszbe a forint, és rengeteg okfejtést olvashattunk a napokban arról, miként felelősek ezért a legutóbb megjelent gazdasági adatok. Ha azonban rápillantunk a közép-európai régió másik két leggyakrabban kereskedett devizájára, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a cseh korona és kivált a lengyel zloty gyengülését nem okozhatták a magyar adatok. Netán más tényezőket érdemes keresnünk.
A piacok olykor megtévesztő látszatokat nyújtva működnek, kiváló példa erre a szerdán publikált magyar kiskereskedelmi forgalmi adatok körüli forintárfolyam-mozgás.
Az adat tagadhatatlanul gyenge volt, éves alapon a forgalom 7,6 százalékkal esett júliusban. Habár ez már lassabb zsugorodást jelent, mint a júniusi 8,3 százalék – nem is beszélve a márciusi 13,2 százalékról –, feltétlenül azt jelenti, hogy az állami költségvetésnek gyengén folynak az áfajövedelmei, a Magyar Nemzeti Banknak pedig azt üzeni, hogy árukeresleti oldalról nincs inflációs nyomás, csökkenthetők a kamatok. Mindkét üzenet forint-negatív.
A kiskereskedelmi forgalom zuhanása azonban európai, és még markánsabban közép-európai jelenség, a csökkenés azonban egyre lassul, és van, ahol már meg is állt, ahogy mérséklődik az Az adatok nyilván hathattak a forintra, ha azonban közelebbről megvizsgáljuk, mikor és mi kezdett el gyengülni a devizapiacokon, rájövünk, hogy a számok legfeljebb részben okozhatták a forint szerdai gyengülését 386 közeléből egészen 390-en is túlra az euró ellenében.
A gyengülés ugyanis már azelőtt megkezdődött, hogy a KSH közölte volna a kiskereskedelmi adatokat. Ha pedig még megnézünk pár devizaárfolyamot, kiderül, hogy ugyanazt a pályát járta be a cseh korona és a zloty is, mint a forint. Ha a nap egészének az árfolyammozgásait figyeljük, azt látjuk, hogy a továbbiakban is tandemben mozgott a három deviza, legfeljebb hol egyik, hol másik sorolt kicsit a másik elé.
A grafikon délutáni szakasza lehet a reveláció: hirtelen hatalmasat gyengült a zloty, ekkor szúrt fel az euró 390 fölé a forint ellenében, és szakadt a cseh korona is. A közös ok: kamataiba csökkentésébe fogott a lengyel jegybank, emiatt a zloty majdnem két százalékot veszített az euró ellenében, miközben a forint és a korona csak mintegy fél százalékot.
Ebből az együttes mozgásból kikövetkeztethető, hogy – miközben a forint nyilván a magyar adatokat sem vette jónéven – a régiós devizagyengülés alapmozgatója egész nap a lengyel kamatemelés lehetett, amelyre széles körben számítottak a piacokon, és még a vártnál is nagyobbra sikerült.
Ha visszalépegetünk a grafikonon augusztus végéig, megint csak azt találjuk, hogy sorban jöttek olyan belföldi hírek, amelyekre rá lehetett akasztani a forint gyengülését,
alapvetően azonban a nemzetközi kockázatkerülés volt az ok (a lengyel zuhany mellett).
Az elmúlt öt napban a forint összesen 2,5 százalékot gyengült az euró ellenében, a szerdai piaczárására 389,27 környékére, de szinte csaknem ezzel megegyező volt a zloty vesztesége is, miközben a korona 0,9 százalékot adott le (az év korábbi szakaszában azonban jelentősen alulteljesített).
Általában is megfigyelhető volt az elmúlt napokban a nemzetközi hangulat elborulása, amely a feltörekvő piaci devizák gyengélkedését okozta, főként a kínai gazdaság lassulása miatti aggodalmak okán. Ehhez a globális áramlathoz képest eltörpül, ami a napokban a hazai hírekből foglalkoztatta a devizapiacokat: a technikai az állami költségvetés kihívásai, a gyengélkedő kiskereskedelem, illetve a félelem, hogy a Moody’s leminősíti a magyar államadósságot (amire egyébként nem is került sor).
