Egyre zajosabbak a kamatcsökkentési spekulációk a Wall Streeten, miközben az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed legalább két pénzügyi fegyvernek látszó tárggyal revolverezi a piacot. Az egyik a várva várt kamatcsökkentési periódus startpisztolya. A másik, kevésbé romantikus eszköz egy profán pénzpumpa. A 2008-as pénzügyi válság nyomán, majd a pandémia idején a piacokra öntött pénz java még mindig ott hullámzik a helyét keresve. A pénzügyi lefolyók eldugultak, s a Fed havi mérlegleépítését legfeljebb csordogálásként értékelhetjük. Szinte csak az hiányzik a válságkezelések címén szétporlasztott tengernyi likviditásból, ami időközben elinflálódott. Ami mozgásteret ad a pénzvezeték-szerelővé avanzsált jegybankároknak.
Bár mind a kamatpolitika, mind a mérlegpolitika alkalmas a gazdaság fékezésére és ösztönzésére is, nem egészen ugyanott hatnak, s a két eszköz használata külön döntést igényel. Mindenesetre érdekes, hogy a Wall Street Journal „Azt beszélik” rovata szerint
az amerikai jegybankárok komolyan fontolgatják a kombót: két kisebb döntést egy nagyobb helyett.
A nyílt piaci bizottság mostani kétnapos ülésén azonban kicsi az esélye, hogy változásokat jelentsenek be. A piac arra számít, hogy továbbra is a 5,25–5,5 százalékos sávban marad az egynapos kamat, és továbbra is havi 80 milliárd dollárral csökkentik a Fed jelenleg 7700 milliárd dolláros kincstári, jelzáloghitel- és egyéb eszközállományát. Annál izgalmasabb lehet az ülés utáni elnöki nyilatkozat szerda este, ahol Jerom Powell változásokat helyezhet kilátásba.
A befektetők elsősorban mégis a kamatlábra figyelnek. Nem véletlenül, hiszen a Fed kedvenc mutatója alapján már elérték az inflációs célt. Óvatosságra int ugyanakkor, hogy januárban két munkaerőpiaci adat is a gazdaság túlfűtöttségére figyelmeztetett. Mindenesetre, a határidős kamatügyletek azt sugallják, hogy
a befektetők esélyt látnak a márciusi negyedszázalékos kamatcsökkentésre, ám az elemzők inkább a júniusi kamatvágást tartják sanszosnak.
A jegybankárok azt is fontolgatják, hogy lassítják a mérleg leépítését, vagyis a mostaninál kevesebb pénzt vonnának ki a piacról. Seth Carpenter, a Morgan Stanley vezető globális elemzője, korábbi Fed-szakértő arra számít, hogy a májusi ülésén jelenti be a Federal Reserve az eszközeladások lassítását, ami júniustól kezdődne.
Érdekes helyzetet teremtene, ha a két döntés hatása egyszerre jelentkezne. Mert amíg a kamatdöntés elsősorban az inflációs és munkaügyi adatoktól függ, addig a mérlegdöntést a kincstári értékpapírokkal fedezett egynapos készpénzkölcsönzés költségeinek alakulása motiválja, mely
dugulásokra figyelmeztet a pénzügyi rendszerben.
Emlékezetes eset volt, amikor 2019 végén a Fed, a 2008-as pénzügyi válság után először, újra pénzt pumpált a piacokra.
Kérdéses a bankok reakciója. A tavaly márciusi bankpánik óta a pénzintézetek egy része a szokásosnál több készpénzt tartalékolnak. Ráadásul a Fed januárban bejelentette, hogy lezárja a bankmentő hitelkeretet, amivel újabban csak spekuláltak a bankárok.
Elemzők szerint a monetáris döntéshozók azt tesztelgetik, hogy a gazdaság képes-e a világjárvány előttinél magasabb kamatszintet kezelni, s hogy a bankok stressz-szintje milyen ütemű mérlegzsugorítás mellett marad elfogadható mértékű. Mindez kulcsfontosságú, hogy megvalósulhasson a sokat emlegetett puha landolás.
