Nem buborék, hanem hatékonysági robbanás lehet az amerikai tőzsde féktelen ralija mögött

A tavalyi év során megtört az a tőkepiaci alapvetés, miszerint a magas államkötvényhozamok gátat szabnak a részvénypiacok felfutásának: az amerikai 10 éves benchmark adósságrátája ugyanis a ritkaságszámba menő 5 százalék feletti hozamszinteket is megütötte, mielőtt a jelenlegi 4,1 százalék környékére korrigált, ezzel párhuzamosan viszont a tőzsdék nemhogy lefordultak volna, hanem szakadatlan menetelésbe kezdtek. Az S&P 500 például az idén története során először átlépte az ötezer pontos lélektani határt is, és ebben a régióban viszonylag váratlanul, stabilizálódni is tudott – jelenleg 5100 pont felett jár a kurzus.

Elemzők egy része ezért a jelenségért első körben a nehéz gazdasági helyzetnek és a magas kamatkörnyezetnek a vártnál jelentősen ellenállóbb amerikai részvénypiacot hibáztatták, buborékot kiáltva a tőzsdén. Sokak továbbra is ezen az állásponton vannak, van azonban egy újonnan előkerülő, merőben eltérő magyarázata is a végeláthatatlannak tűnő tőzsdei ralinak, ami még a kötvények vonzerő-növekedésének is ellenáll: a produktivitásrobbanás, ami többek közt a mesterséges intelligencia soha korábban nem látott térnyerésének is köszönhető.

Vélekedésük szerint, melyben a produktivitásnövekedést ugyanazon mennyiségű munkával nagyobb elérhető termelékenységként definiálják, ennek a jelenségnek köszönhető az is, hogy az infláció a ritka magas kamatkörnyezet ellenére is recessziós helyzet előállása nélkül lassult a jegybanki célsáv környékére, ahogy szerintük emiatt van még mindig brutális lendület a tőzsdéken is.

Makrogazdasági oldalról ugyanis azzal érvelnek, hogy a produktivitás MI által is megtámogatott berobbanása a vállalati kiadások növekedése nélkül (megugró bérek vagy látványos beruházások) ment végbe, ezzel elkerülhetővé vált az infláció további pörgetése. Ugyanezen termelékenységi növekedés pedig a cégek teljesítményében is meglátszott, ez pedig cserébe alátámasztotta a részvényárfolyamaik raliját is.

Ezt a tézist az amerikai gazdaság minden várakozást felülmúló ellenálló képessége viszonylag biztosan alátámasztja: hiába van az alapkamat évtizedes magasságokban, a GDP-növekedés a tavalyi év második felében végig 3 százalék felett tudott maradni, így a recessziós félelmek lassan valóban a múlté lesznek, helyüket pedig a puha landolás forgatókönyvének sikeres kivitelezésének elfogadása veheti majd át. 

A korábbinál magasabb hatásfok mellett működő vállalati termelékenység azonban a befektetők irányába azt a vélekedést erősítheti, hogy a gazdaságban, ezáltal a részvénypiacban is bőven van még növekedési potenciál, mielőtt elérik a platót: azt azonban mindenképpen érdemes lesz megfigyelni, hogy az MI-által kiváltott hatékonysági ugrás valóban eredményez-e hosszú távú termelékenységi növekedést is, nem csak egy átmeneti felfutást, mert erről látványosan megoszlanak jelenleg még a szakértői előrejelzések.