Az euróövezet éves harmonizált fogyasztóiár-indexe (HICP) márciusban 2,4 százalékkal emelkedett, ami lassulást jelent a februári százalékos növekedéshez képest – tette közzé szerdán az Eurostat. Az adat elmaradt a piaci konszenzustól, amely 2,6 százalékos növekedést várt az időszakra –írja az FX Street hírportál.
A maginfláció – azaz az élelmiszer- és energiaárak nélkül számolt infláció – eközben márciusban 2,9 százalékra mérséklődött, szemben a februári 3,1 százalékos emelkedéssel, és így ugyancsak elmaradt a 3 százalékos elemzői konszenzustól. Úgy fest tehát, hogy a szerda reggeli kötvénypiaci hozamcsökkenés pontos prognózisnak bizonyult, akárcsak a keddi német adatok.
Az eurózónában sem minden fenékig tejfel
Azért az euróövezetben sem minden fenékig tejfel. Havi szinten vizsgálva ugyanis a márciusi fogyasztói árak 0,8 százalékkal haladták meg a februári árakat, miután februárban 0,6 százalékos emelkedést regisztráltak az év első hónapjához mérten. A februárihoz képest a márciusi maginfláció is gyorsult, hiszen 1,1 százalékra nőtt az előző havi 0,7 százalékról.
Mint ismert, az Európai Központi Bank (EKB) éves inflációs célja 2 százalék. Az öreg kontinens HICP-inflációs adatai jelentősen befolyásolják az EKB kamatkilátásait és azok piaci árazását.
Az infláció fő összetevőit tekintve márciusban várhatóan a szolgáltatásoknál lesz a legmagasabb, azaz 4 százalékos az éves inflációs ráta, ezt követi az élelmiszerek, alkohol és dohányáruk 2,7 százalékos emelkedése, a nem energetikai ipari termékek 1,1 százalékos szintje, míg az energiaárak 1,8 százalékkal mérséklődhettek.
Az eurózónás inflációs adatok megágyaztak a monetáris lazításnak
Az euró-dollár kereszt az adatok közlését követően változatlanul 1,077-en áll, míg a közösségi deviza némileg erősödött a japán jennel szemben.
A Bloomberg szerint az inflációs adatok összességében a vártnál kedvezőbbek, ezért erősítik az EKB kamatcsökkentésének valószínűségét.
Christine Lagarde EKB-elnök korábban júniusra vette tervbe az első vágást, amit a bank kormányzótanácsának, azaz kamatdöntő testületének a többsége – azon belül a Németországot, Franciaországot és Spanyolországot képviselő tag is – támogat.
Az elemzők és a pénzpiacok egyöntetűen úgy vélik, hogy az irányváltás hatalmas megrázkódtatást váltana ki, amire a jelek szerint nincs is szükség.
