Kevesebb fogy a pokolian megdrágult csokoládéból – panaszkodnak a gyártók
Önmagában nem sokat ér, hogy a nyers cukor ára 2021-es mélypontjára esett a világpiacon, ha az egyik legfőbb felhasználási területén, a csokoládégyártásban nélkülözhetetlen másik alapanyag, a kakaó ára eközben bő egy év alatt a háromszorosára nőtt, és egyelőre nem is látni, mi törhetné le az árakat, növelhetné a termény kínálatát.
A világ legnagyobb kakaófeldolgozója és csokoládégyártója, a svájci székhelyű Barry Callebaut vezetése keserű szájízzel számolt be erről a fejleményről értékesítési jelentésében.
Nem úgy fogy a csokoládé, ahogy kellene
A 2024–2025-ös üzleti évének november 30-ával zárult első negyedében a vállalat az egy évvel korábbinál 2,7 százalékkal kevesebb félkész és készterméket tudott leszállítani megrendelőinek, összesen 565 238 tonnát, ami közel 3 ezer tonnával kevesebb, mint ami a vállalat által felkért független elemzők konszenzusában előzetesen szerepelt.
A kiesés egy részéért a megrendelőkkel folytatott áralkudozások elhúzódását tette felelőssé a svájci csokigyártó, ami nem is csoda, hiszen ekkora drágulás láttán minden piaci szereplő igyekszik a másikra hárítani a keletkező többletköltségeit. A másik tényező a raktárkészletek lefaragása, az édesipari vállalatok kisebb mennyiséget tartalékoltak a drága csokoládéból.
Mint tudjuk, a fogyasztó sokat elbír, ahogy az a Lindt & Sprüngli legutóbbi, erős számokat tartalmazó forgalmi jelentéséből is kiderül, de nem mindenki van olyan szerencsés alkupozícióban, mint a legendás csokigolyók és húsvéti csokinyuszik gyártója. A többi között
- az Unilever Magnum fagylaltjaihoz,
- a Nestlé KitKat szeleteihez csokit szállító, továbbá
- cukrászműhelyek,
- pékségek csokoládé- és kakaóellátását végző Barry Callebaut azonban nem szívbajos.
A Lindt & Sprünglihez hasonlóan nem szívesen engedne az üzemi haszonkulcsából, inkább elereszt néhány szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező vevőt. A többi viszont fizet, mint a katonatiszt. Ezt mutatja, hogy
a társaság negyedéves árbevétele a 2023-as bázisidőszak 2241 millió svájci frankjáról 3449 millióra katapultált,
ez 53 százalékos bővülés. Korábban a cég 300 millió frankos sikeres kötvénykibocsátást hajtott végre, hogy készpénzfedezete legyen a tavaly több mint 70 százalékkal megdrágult kakaóbab beszerzésére.
A lezárt negyedévben az értékesítés regionális megoszlása is érdekesen alakult,
- Nyugat-Európában 7,5 százalékkal,
- Közép- és Kelet-Európában 4,5 százalékkal,
- Észak-Amerikában pedig 1,9 százalékkal csökkent a kiszállított volumen, míg
- Latin-Amerikában 13,2 százalékkal,
- az Ázsia–Közel-Kelet–Afrika régióban pedig 6,4 százalékkal nőtt a csokikereslet.
A folyó üzleti évben a kakaó már várhatóan nem drágul látványosan tovább, ám a társaság az első negyedév tapasztalatait leszűrve 2–4 százalék közötti volumencsökkenést valószínűsít, holott korábban még stagnáló értékesítési mennyiségeket prognosztizált az üzleti évre. Eközben folyamatosan monitorozzák, hogy hol csökkenthetik a költségeiket.
Egy ilyenre már ráakadtak, az olaszországi Verbaniában lévő üzemüket eladásra hirdették meg még tavaly ősszel, garantálva a termelés folyamatos fenntartását március végéig, majd onnan a fokozatos leépítését június 30-ig. Addig eldől, hogy lesz-e vevő a gyárra, vagy végleg be kell zárni.
A Barry Callebaut beszámolóját nem fogadták kitörő örömmel a zürichi tőzsdén, az árfolyam 6,1 százalékkal, 1057 frankra zuhant kora délutánra.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
