Az MNB is kiterítette lapjait: egyre tisztábban látszik az is, hogyan alakulhat a forint árfolyama

Az előzetes piaci várakozásoknak megfelelően ismét szinten tartotta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a hazai alapkamatot, a jegybank immáron kilencedik egymást követő ülésén hagyta változatlanul a hitelfelvétel költségeit. A döntés az előzetesen a VG-nek nyilatkozó elemzők szerint semmilyen szinten nem tekinthető meglepetésnek, hiszen az elmúlt egy hónapban romlottak a globális kockázatok, az iráni–izraeli konfliktus ugyanis ismét változékonnyá tette a nemzetközi hangulatot, miközben az inflációs folyamatok sem alakulnak a legjobban. 

Szigorú az MNB, de erre minden oka meg is van

Az MNB előremutató kamatpályáját tekintve az elemző úgy vélekednek , a körülmények ideális alakulása esetén szeptemberben vághatja meg ismét a kamatokat a Varga Mihály vezette testület, az alapforgatókönyv ugyanakkor továbbra is az év végi kamatvágásról szól a szakértők körében. A monetáris lazításhoz belső és külső tényezők kedvező alakulására is szükség volna, így az infláció tartós lassulására, valamint arra, hogy a geopolitikai feszültségek mellett a vámháború terén is felálljon végre valamilyen konszenzus, amire alapozva elkezdhetik építeni jövőbeli kereskedelmi kapcsolataikat a világ országai. 

A kamatdöntést követő sajtótájékoztatón Varga Mihály kiemelte, a májusi inflációs tényadat a jegybank céljában alakult, ugyanakkor a következő hónapokban gyorsulhat az infláció. 

– emelte ki a jegybank feje.

Varga Mihály arról is beszélt, a jelenlegi várakozások szerint az infláció 2027-ben érheti csak el a 3 százalékos jegybanki célt fenntartható módon, míg a jegybank a növekedési prognózisát is felülírta, e szerint 2025-ben 0,8 százalékkal nőhet a GDP, 2026-ban a külső és belső tényezők élénkítik a konjunktúrát, 2,8 százalékos, majd 2028-ban 3,2 százalékos lehet a növekedés. Mindennek pedig a kamatpályára is lehet majd hatása.

A Fed kettőt vághat az idén, az EKB-nál viszont már közel a zsinór vége

Az MNB számára ugyanakkor a hazai makrogazdasági kilátások és a fokozódó nemzetközi helyzet mellett a világ két meghatározó jegybankjára, az amerikai Fedre és az eurózóna monetáris hatóságára, az Európai Központi Bankra is figyelnie kell saját kamatpolitikájának meghatározásakor. A piac mindkét jegybank esetében relatíve biztos egy adott kamatpályában.

• A Jerome Powell vezette Fed az idén kétszer fogja csökkenteni a kamatokat a határidős opciók árazásai alapján, ezt a várakozást pedig maga a monetáris tanács is megerősítette a legutóbbi dot plot formájában. A kérdés szinte csak az, mikor vágnak másodszor Amerikában: az egyre biztosabb, hogy szeptemberben érkezik egy 25 bázispontos enyhítés, a második nyesés tekintetében azonban megoszlanak a vélemények október és december között.
• A Christine Lagarde-féle EKB viszont már nem hogy az idén nem fog kétszer kamatot csökkenteni, de lehet, hogy a belátható jövőben sem. Lagarde elnökasszony a legutóbbi kamatdöntés után már utalt rá, hogy a monetáris enyhítési pálya vége felé járnak, ami nem meglepő, látva, hogy az EKB már nyolcszor vágott a rátán, 2,35 százalékkal csökkentve az irányadó kamatszintet. 

Ami közös a két nagy jegybankban, hogy egyiküknek sem kell sietniük a kamatok módosításával a friss makroadatokat látva: 

• az EKB már a friss számok szerint letörte az inflációt, mely a célsáv alatt futott be, 1,9 százalékon májusban, még a megengedő kamatpolitika ellenére is, 
• Amerikában pedig ugyan még valamivel magasabb a pénzromlási ráta, a Fed által kevésbé figyelt CPI-adatok az elmúlt négy hónapban négyszer a várakozások alatt futottak be, egyre megalapozottabbá téve ezzel a kamatvágási várakozásokat, de mivel a növekedési oldal nem került gödörbe, erre egyelőre nincs kényszerítve a jegybank.

Miért fontos a Fed és az EKB kamatpályája az MNB-nek?

A Fed és az EKB kamatpályája a gazdasági lendület finomhangolásán túl a devizapiaci folyamatokra is nagy hatással van, a magasabb kamatok támaszt nyújtanak az ország devizái számára, az alacsonyabbak pedig csökkentik azok vonzerejét, így leértékelődéshez vezethetnek a saját valutáik árfolyamain. Az MNB-nek ugyan nincs célsávja a forint tekintetében egyik fontosabb fronton sem, a jegybanknak érdemes fél szemét a forint keresztjein tartania, mivel a jelentős devizapiaci elmozdulások az inflációs pályába is belezavarhatnak, így keresztbe tehetnek az MNB céljainak elérésének is. 

ami azt tekintve, hogy egy újabb háború robbant ki a közel-keleten, melybe Amerika is tevőlegesen becsatlakozott, nem tekinthető gyenge eredménynek. A forint a dollár ellenében még úgy is 2,5 százalékot erősödött az elmúlt egy hónapban, hogy a Fed kifejezetten szigorú a kamatpályájával, az euróval szemben pedig 0,5 százalékos pluszban jár ugyanezen időtávon a devizánk, ezen a fronton így perpillanat minden bizonnyal nincs miért aggódnia a jegybanknak. 

Az MNB ugyanakkor elképzelhető, hogy csak a Fed első vágása után nyúl majd a kamatokhoz (sőt, inkább valószínű, lévén a Fed szeptemberben vághat, a VG-nek nyilatkozó elemzők pedig nem várnak szeptember előtti vágást az MNB-től), ez ugyanis azt jelentené, hogy a két ország közti kamatkülönbözet nem nő, aminek lehetne negatív hatása a hazai piacra beáramló tőke mennyiségére az amerikai eszközök relatív vonzerejének növelésén keresztül. A pontos kamatpályákra ugyanakkor az addig érkező makroadatoknak lesz a legnagyobb hatása, így a várakozások az idő előrehaladtával folyamatosan tisztulnak majd.