Bejött a St. Pauli forradalmi ötlete: már több mint 18 millió eurót gyűjtött szövetkezetével a német csapat
Tavaly novemberben a profi futballban egyedülálló kísérletbe kezdett a Bundesligában szereplő FC St. Pauli csapata. Ahogy arról a Világgazdaság is beszámolt, a klub vezetői szövetkezetet alapítottak azzal a céllal, hogy pluszbevételt szerezzenek a futballcsapat működtetésére.
Bő két hónappal az indulást követően a projekt sikeresnek mondható, bár az előzetesen kitűzött, 30 millió eurós célt még nem tudták elérni, január első hetéig ennek nagyjából a kétharmada, valamivel több, mint 18 millió euró folyt be a szövetkezet kasszájába − írta az 11Freunde című, német labdarúgással foglalkozó portál.
A csatlakozási kampányt két hónappal, március végéig meghosszabbították, a portálnak nyilatkozó szövetkezeti vezetők elmondása szerint az elmúlt hetekben is sokan jelezték, hogy csatlakoznának a kezdeményezéshez. A beérkezett jelentkezések feldolgozása folyamatban van, illetve szeretnének további érdeklődőket is bevonni, olyanokat is, akiket eddig nem sikerült elérniük.
A november 10-i indulást követő napokban különösen élénk volt az érdeklődés, az első három nap alatt 13 millió euró gyűlt össze, január eleji adatok szerint pedig már körülbelül 14 500 tagot számlál a szövetkezet. A szövetkezetet irányító testület vezetője és szóvivője, a civilben adószakértő Andreas Borcherding úgy fogalmazott: eddig főleg a helyi közösség tagjait, a Hamburgban és környékén élőket sikerült elérniük a kampánnyal, de szeretnék a távolabb élő szurkolókat, szimpatizánsokat is megszólítani, erre a közösségi média csatornáit, a Facebookot és az Instagramot használják majd kiemelten, illetve élőben a hazai és idegenbeli meccseket.
A kezdeményezés sikerére más csapatok is felfigyeltek, Oke Göttlich, az FC St. Pauli elnöke arról számolt be, hogy a közelmúltban az egykori szebb napokat látott, ám jelenleg a másodosztályban szereplő Schalke 04 vezetői érdeklődtek nála a szövetkezeti modell működésével kapcsolatban.
Hogy működik a St. Pauli szövetkezeti modellje?
Az FC St. Pauli otthona a 29 546 szurkoló befogadására alkalmas Millerntor Stadion, ennek a tulajdonjogát adták lényegében a szurkolók kezébe: a drukkerek résztulajdont vásárolhatnak a létesítményből, és ezzel egyben szövetkezeti taggá is válnak. Egy részvény 850 euróba kerül, ebből 750 euró maga a részvény ára, 32 euró fedezi az adminisztrációs költségeket, 68 euró pedig a szövetkezet tartalékalapjába megy.
Egy szurkoló több részvényt is vásárolhat, ám fontos kikötés, hogy a több részvénnyel nem jár több szavazat. A részvényesek a szavazati joguk mellett osztalékra is jogosultak lesznek, és el is adhatják a részesedésüket, de csak ugyanazon az áron válhatnak meg tőle, amennyiért eredetileg vásárolták.
A részvényesek, akik a vásárlással egyúttal szövetkezeti taggá is válnak, arról is dönthetnek majd, milyen célokra használják a stadiont a futballmeccseken kívül. A mérkőzésnapi bevételeket továbbra is teljes egészében a futballklub kapja meg, de azt például a szövetkezet fogja meghatározni, mennyi bérleti díjat kér el a klubtól a létesítmény használatáért.
Göttlich elnök rámutatott, a szövetkezetben taggá váló drukkerek döntéseikkel nagyban segíthetik a futballklubot, ha mondjuk a csapat kiesne a Bundesligából, csökkenthetik a bérleti díjat, ha pedig jobban fut a szekér, akkor meg is lehet emelni.
Ha a klubnak extra tőkére lenne szüksége, a stadion bérbe adható különböző rendezvényekre, lehet tartani akár koncertet, akár bokszgálát vagy állásbörzét. A befolyó bevételeket aztán megkaphatja a csapat, amiből megerősíthetik a játékoskeretet, felújíthatják az edzőpályákat, vagy amit éppen jónak látnak.
Minden potenciális részvényesnek írásos úton kell kérelmeznie a felvételét a szövetkezetbe, a kérelem elutasításáról vagy elfogadásáról a szövetkezet vezetése dönt.
A szövetkezet alapszabályában lefektették, hogy az új szervezet magának a futballklubnak a működésébe nem szólhat bele, ahogy olyan döntést sem hozhatnak, ami a St. Pauli érdekeit sértené.
„Ha például a szövetkezet úgy döntene, hogy eladja a stadiont a Red Bullnak, akkor a St. Paulinak joga lenne ezt megvétózni”
– fogalmazott Göttlich.
A felmerülő ötletekről – legyen szó akár egy új pálya építéséről vagy a stadion bővítéséről – a szakszervezeti tagok elektronikus úton szavazhatnak, majd a klub elnöksége a szakszervezet vezetőinek segítségével kidolgozza az opciókat a megvalósításra, amiről aztán újra voksolhatnak a drukkerek, hogy melyiket fogadják el közülük.
Annyi bizonyos, hogy minden pluszpénz jól jön a St. Paulinak, amely több bundesligás riválisához képest jóval szerényebb költségvetésből dolgozik. Az arányokat és a lehetőségeket jól mutatja, hogy a St. Pauli játékosainak összfizetése mindössze 4 százaléka annak a bértömegnek, amelyet a Bayern München kifizet a játékosainak.
A német klubok helyzetét általában nehezíti az úgynevezett 50+1-es szabály, amely kimondja, hogy minden egyesület részvényeiből 50 százaléknak plusz egy részvénynek, tehát a döntésekhez szükséges többségnek az egyesületi tagok tulajdonában kell lennie. Ez megakadályozza, hogy a klubok potenciális ügyeskedők vagy teljhatalmat gyakorolni akaró oligarchák irányítása alá kerüljenek, ugyanakkor elzárja a német csapatokat az olyan külső befektetőktől, mint amilyenek a PSG-t vagy a Manchester Cityt óriási vagyonukkal az európai futball élvonalába emelték.
