Papírok a postaládákban

A Fidesz és partnerei ezek áldásaiból eleddig is részesültek rendesen. Az FKGP különféle eseteit -- amelyek egyike következtében Székely Zoltán, másika nyomán Szabadi Béla tudhatta meg, milyen pocsék érzés a póráz rossz végén baktatni -- e helyt nem indokolt részletesen elemezni, történeteiket jól ismerhetjük. Mint ahogyan mindenki a maga meggyőződése, netán pártkötődése szerint tudni véli a bíróság ítéletétől és az ügyészség álláspontjától olykor eltérő igazságot Várhegyi Attila, vagy a Tocsik--Szokai--Boldvai--Budai-féle esetekről is, hogy az utolérhetetlen Schlecht Csabát már ne is említsük.
De nincs béke: csapásokat adnak, csapásokat kapnak, hullanak a dokumentumok a postaládákba szakadatlanul. Horváth Béla legendás levélszekrénye például kiválóan alkalmas arra, hogy az életük értelmét az SZDSZ üzelmeinek leleplezésére feltett ismeretlenek elhelyezhessék benne bizonyítékaikat. Torgyán József hűtlen exfegyverhordozója pedig mi mást tehetne, mint hogy erkölcse által vezérelten a nyilvánosság elé tárja a szabad demokraták titkait. A legújabb szüzsé Medgyessy Péterről szól. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje esetleg lobbizással, más megközelítésben viszont befolyással való üzérkedéssel, vagy vesztegetéssel keresett 30 milliót még üzletember korában.
A sorolt és a most nem felidézett esetek közé persze nem ildomos egyenlőségjelet tennünk. Már csak azért sem, mert van, amelyben már ítélet született, van, amelyben még feljelentés sem, s vélhetően akadnak közöttük politikai koncepciós ügyek is.
Ahogyan a dolgok alakulnak, kénytelenek vagyunk azonban még valamit valószínűsíteni: vannak, illetve lesznek olyanok is, amelyek kirobbantásához még gyűjtik a muníciót a pártszékházakban. Postaládákkal meg tele az ország.