Gazda Albert: Médiapatt helyett
A tökéletlen médiatörvény hiányosságainak minden körülmények között meghatározó befolyását jelzi: első nekifutásra annak ellenére sem sikerült a kuratóriumok csonka elnökségeit konszenzusosan teljessé tenni, hogy a parlamentből kizuhant MIÉP megszűnt akadályozó tényezőnek lenni. Az előző cikluson végighúzódó, látványos botrányokkal ékes ügy ily módon folytatódhat.
A rendre érdekfeszítő fordulatokat produkáló történet legújabb fejezete kapcsán a dolgok eleve egyértelműnek tűntek. A Fidesznek és az MDF-nek igaza volt, amikor arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a kisgazdapárt megszűnt frakciójának delegáltja nem sorolható egyik oldalhoz sem. Magyarán: nemcsak a szocialistáknak és a szabad demokratáknak, hanem az új oppozíció két pártjának is meg kellett adni a lehetőséget az újrajelöléshez, a számarányok kiegyenlítéséhez. Ez akkor sem vonható kétségbe, ha a leköszönő koalíció a tárgykörben egyáltalán nem bizonyult nagyvonalúnak az elmúlt esztendőkben.
Magához a médiatörvényhez visszatérve: noha tegnap estére némi vita árán, a házbizottság többszöri ülésének összehívását követően megszületett a kompromisszum, a problémák alapjában véve megoldatlanul maradtak. Hosszú távon ugyanis bármikor kerülhetnek ellenzékbe egymással nem feltétlenül barátságos pártok, tehát amíg a jogszabály összes olyan pontját nem módosítják, ahol ez indokolt lenne, addig nem lesz béke. A helyzet paradoxona: ahhoz, hogy az indokolt korrekciókat végrehajtsák, előbb meg kellene kötni a békét.
A Fidesznek és szövetségeseinek a magatartása ez ideig nem ebbe az irányba mutatott, de egy pillanatra meglepőnek tűnt az MSZP-SZDSZ páros gyorsan felülírt forgatókönyve is. A sebtében megkötött egyezség tényére mindazonáltal bizakodóan tekinthetünk.
