Külföldi lapszemle

Financial Times



Jean-Marie Messier a tévétől a mobilig terjedő globális médiabirodalmat épített ki Vivendi Universal néven egy francia vízműből, ami nagyfokú bizalmat követelt a befektetőktől. Minden egyetlen ember álma volt. Két évvel a Seagram szórakoztató üzletágának felvásárlása után csekély bizonyítéka látszik a csoportban a szinergiának. Az amerikai szórakoztatóaktíva sokasága kényelmetlenül illeszkedik az európai Canal Plus fizetőstévé-csoporthoz. A francia Cegetel telekommunikációs csoport 44 százalékos része különösen gyengének látszik, közös portálja a Vodafone-nal semmire sem jutott. A Vivendi eredeti vízműve csak történelmi örökség, a szennyvíztisztító jókora méregkapszula. A médiabuborék kipukkadása óta Messier látomása nemcsak csáberejét vesztette el, hanem megvalósíthatatlannak is látszik. A Vivendi roskadozik az adósságok súlya alatt, ami a stratégiai problémákkal együtt hozzájárult a részvények árfolyamának eséséhez. A közművekben való részesedés csökkentése mérsékelné az adósságot, és segítené a Vivendit, hogy a médiára összpontosítson. A vállalatnak világos stratégiára, új vezetőre és minden valószínűség szerint radikális operációra van szüksége.



Handelsblatt



Az Ifo májusi jelentése az üzleti élet hangulatáról kellemesen lepte meg az elemzőket az áprilisi váratlan romlás után. Az előrelendülő index elérte a márciusi szintet. Az Ifo kutatója szerint a fellendülés Németországban még nem támaszkodik széles alapra. A helyzet megítélése és a várakozások javultak, de a fellendülés nem általános. Elsősorban a feldolgozóiparból és a nagykereskedelemből érkeztek kedvezőbb jelentések. A kiskereskedelem és az építőipar amúgy is túl hideg klímája még romlott is. A kérdés most az, hogy a fellendülés mikor éri el a munkaerőpiacot. A mélyponton már az első negyedben átjutottunk. Az Európai Központi Banknak most nincs oka emelni az irányadó kamatlábat.



The Washington Post



Ha őszintén hozzá akarjuk segíteni az alacsony jövedelműeket ahhoz, hogy boldoguljanak a munkaerőpiacon, még bátrabb lépéseket kell tennünk, a hat évvel ezelőtti jóléti reformot folytatva. Az akkori reform azért működik, mert a kongresszus és a kormányzók elég bátrak voltak, és munkához juttatták a nemzedékek óta a szegénység rabságában élőket. Most az a feladat, hogy a reform következő lépésével az épp álláshoz jutókat a munkaerőpiac stabilabb résztvevőivé tegyük. Túl kell lépnünk a rászoruló családok ideiglenes támogatásának programján (TANF), és azt úgy kell megváltoztatni, hogy az egyének a jóléti csekktől való függésből átkerüljenek a fizetési csekk függetlenségébe. A képviselőház már elfogadta az ehhez szükséges törvényt, most a szenátuson a sor. Az elnök terve a heti 40 óra munka, de a TANF-ot módosító terv ennél rugalmasabb, 24 óra munkán felül beszámít 16 óra továbbképzést, iskolát vagy drogfüggésről leszoktató programot is. Ezt a programot a magáncégek is helyeslik. A terv lehetővé teszi, hogy az államok ebben a keretben áramvonalasítsanak több helyi programot. Beolvaszthatnak más jóléti célokra szánt, de fel nem használható pénzeket. A jóléti program első része nagy siker, amerikaiak milliói ismerték meg a munka jutalmát, segélyből élő anyák találták meg önbecsülésüket. Felelőtlenség volna nem lépni tovább.