Külföldi lapszemle

Handelsblatt



A Deutsche Telekom (DT) árfolyama sülylyedt, nettó vesztesége nőtt, az adósság leépítése nem sikerült, a közgyűlés mégis fizetésemeléssel jutalmazta Ron Sommert, a vállalat vezetőjét. A közvélemény figyelmének ennyire a középpontjában álló vállalat várhatna a főnök jutalmazásával, amíg sikerei a részvényesek jövedelmét is növelik. A DT rossz kommunikációjának jele az is, hogy minden negyedévi jelentésében "sikerekről" ír, a legutolsóban is, amelyben rekordveszteségről számol be. A részletek a veszteségekről, amelyekkel a részvényeseknek addig együtt kell élniük, csak cseppenként, váratlan meglepetésként szivárognak a piacra. A DT hibás tájékoztatási politikája ily módon hozzájárul az árfolyam eséséhez, nem elindítja azt. A távközlési vállalatokat a csúcstechnikai ágazattal együtt felfelé szívta magával a spekuláció, hogy a léggömb kipukkanásakor annál nagyobbat essenek. Elvben azonban most is helyes Sommer hosszú távú terve, miszerint a régi telefonmonopóliumból növekvő vállalatot farag. A megvalósítás során drágán jutott leányvállalatokhoz a fellendülő szakaszban. Hogy túl sokat fizetett-e értük, az csak 2-3 év múlva lesz igazán megítélhető.



The New York Times



A hidegháború után a még létező egyetlen szuperhatalom elnöke sok tekintetben a 19. századi német vaskancellár, Otto von Bismarck külpolitikai aranyszabályát követi. Olyan politikai helyzetre törekszik, "amelyben minden hatalomnak szüksége van ránk, és lehetőleg távol tartjuk őket attól, hogy koalícióra lépjenek ellenünk" - idézi Josef Joffe, a hamburgi Die Zeit munkatársa az amerikai lapban. A világ mintegy 800 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, ebből 380-at Amerika. Az USA külpolitikája a kerékagyhoz és a belőle szétágazó küllőkhöz hasonlítható: Washington az agy, és arra törekszik, hogy jobb viszonyban legyen a küllőkkel, mint azok egymással. Példa rá az oroszokkal most kötött szerződés az atomtöltetekről. Stratégiájának csak egy hiányossága van, túl önző. Jobban kellene törődnie a konszenzussal, nemcsak koalíciókat építeni.



Financial Times



A FIAT több mint egy századon át Európa Ford-dinasztiájává tette az Agnelli családot, amelynek tagjai politikai és üzleti szálak központjaként az olasz ipar fejedelmeivé váltak. Ha az autógyártó részleg idegen kézre, valószínűleg a General Motorséba kerül, ez kínos volna Berlusconi kormányának, épp amikor rugalmasabb munkarend bevezetésén és a foglalkoztatás növelésén fáradozik. Az eladás lehetőségét nyilvánosan először most ismerte el a cég élén álló Giovanni Agnelli öccse, Umberto. Két évvel ezelőtt a GM-mel kötött kereszttulajdonlási és opciós megállapodást akkor a FIAT vezetői olyan biztonsági megoldásnak nevezték, amellyel senki sem akar élni. Most a versenytársak és a bankok egyaránt közelinek látják az eladást. E héten a vállalatnak hitelező bankok megállapodtak a mentőcsomagról, amelyhez azonban aktívák eladását és a vezetők kicserélését kötötték feltételül. A fiatal generáció nélküli Agnelli család már korábban próbálta diverzifikálni a konszern tevékenységét. De olaszországi politikai és üzleti befolyásuk tűnőben van.