Remélhetőleg a magyar fél tárgyalási mozgásterének megőrzését célozza az, hogy a leendő kormány legkompetensebb személyei egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesznek az EU-csatlakozási tárgyalásokon ideiglenesen már lezárt fejezetek sorsát illetően. Kovács László tegnap Brüsszelben amellett állt ki, hogy - kellő óvatossággal- ismét a tárgyalóasztalra lehet rakni korábban már félretett dossziékat is. Medgyessy Péter viszont azzal örvendeztette meg múlt héten Berlinben Schröder kancellárt, hogy alapelvként szögezte le: hazánk nem bolygatja meg azokat a témákat, amelyekben már megállapodás született.
Valóban nincs ugyanis még itt az ideje, hogy a magyar vezetés feltétlenül egy hangon beszéljen, hiszen a tárgyalásokat csak decemberben kell befejezni, s bármilyen irányú határozott kötelezettségvállalás ez ügyben csak szűkítené az előttünk álló bő fél év választási lehetőségeit. Kormányfő és külügyminisztere közti nézeteltérésekre EU-ügyekben számos példát találni a tagállamok körében is (lásd Joschka Fischer és Schröder EU-víziójának különbségeit, vagy Berlusconi és Ruggiero csatáit). Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon egyenesen komoly hagyománya van ennek a dichotómának - lásd például az uniós kérdésekben föderalista Martonyi és a "nemzetek Európájában" gondolkodó Orbán közti, alighanem szándékosan hangsúlyozott különbséget, vagy Kovács előző miniszterségének rendszeres "Horn-értelmezéseit". Kis országoknak még jól is jöhet, ha uniós ügyekben vezetőik különböző táborokhoz jelentenek kapcsolódási pontot.
De különben is: ki tudja, milyen uniós húzásokra kell tartalékolni még az ütőkártyákat?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.