Urkuti György: Megőrizni a mozgásteret

Remélhetőleg a magyar fél tárgyalási mozgásterének megőrzését célozza az, hogy a leendő kormány legkompetensebb személyei egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesznek az EU-csatlakozási tárgyalásokon ideiglenesen már lezárt fejezetek sorsát illetően. Kovács László tegnap Brüsszelben amellett állt ki, hogy - kellő óvatossággal- ismét a tárgyalóasztalra lehet rakni korábban már félretett dossziékat is. Medgyessy Péter viszont azzal örvendeztette meg múlt héten Berlinben Schröder kancellárt, hogy alapelvként szögezte le: hazánk nem bolygatja meg azokat a témákat, amelyekben már megállapodás született.

Valóban nincs ugyanis még itt az ideje, hogy a magyar vezetés feltétlenül egy hangon beszéljen, hiszen a tárgyalásokat csak decemberben kell befejezni, s bármilyen irányú határozott kötelezettségvállalás ez ügyben csak szűkítené az előttünk álló bő fél év választási lehetőségeit. Kormányfő és külügyminisztere közti nézeteltérésekre EU-ügyekben számos példát találni a tagállamok körében is (lásd Joschka Fischer és Schröder EU-víziójának különbségeit, vagy Berlusconi és Ruggiero csatáit). Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon egyenesen komoly hagyománya van ennek a dichotómának - lásd például az uniós kérdésekben föderalista Martonyi és a "nemzetek Európájában" gondolkodó Orbán közti, alighanem szándékosan hangsúlyozott különbséget, vagy Kovács előző miniszterségének rendszeres "Horn-értelmezéseit". Kis országoknak még jól is jöhet, ha uniós ügyekben vezetőik különböző táborokhoz jelentenek kapcsolódási pontot.

De különben is: ki tudja, milyen uniós húzásokra kell tartalékolni még az ütőkártyákat?