Nem lehet hátradőlni
Még ha pezsgőpukkanások hangja öleli is körbe az Európai Bizottság tegnap közzétett országjelentéseit, akkor sem lehet szó nélkül elmenni a hazánk felkészülésével kapcsolatban megfogalmazott súlyos kritikák mellett. Öntömjénezés ide, ünneprontás oda, saját érdekünk, hogy a siker ne homályosítsa el az illetékes kormányzati döntéshozók látását - máskülönben nem leszünk versenyképesek az egységes uniós piacon.
A tennivalók listája hosszú. Egészségügyi reform, értékpapír-felügyelet megerősítése, privatizáció befejezése, gázpiaci liberalizáció, acélipar átszervezése, a közös mezőgazdasági politika fogadó intézményrendszerének kiépítése, az áfa és a fogyasztási adók harmonizációja, a kisvállalkozásoknak az eddiginél hatékonyabb támogatása a piacra jutásban, a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésük javításában kutatási infrastruktúra erősítése, megfizethető általános távközlési szolgáltatás biztosítása, számviteli rendszer összhangba hozatala az uniós követelményekkel - hogy csak néhányat említsünk azon feladatok közül, amelyek elsősorban az államigazgatási szféra előtt tornyosulnak, de elhanyagolásuk vagy rossz végrehajtásuk az egész ország versenyképességét ronthatja.
A tagság elnyerése ugyanis nem elsősorban a Kánaánba való megérkezést jelenti majd a gazdasági szereplők számára, hanem a verseny további erősödését. Ez ugyan már-már közhely, de éppen az ilyen ünnepi pillanatokban szükséges külön is hangsúlyozni. Mint ahogy azt is, hogy a Brüsszelből érkező nyomás a felkészülési feladatok elvégzésére, az időnkénti kormányzati morgás ellenére, az egyik leghasznosabb eszköz Magyarország modernizációjára/polgárosítására (politikai szimpátiától függően a nem kívánt szó törlendő).
Ennek fényében talán nem is baj, hogy a bizottság - sokak számára talán némileg váratlanul - újabb szigorú jelentést helyezett kilátásba 2003-ra. Noha az országjelentések közül megszokott formájában a most közzétett volt az utolsó, a folyamatos ellenőrzés és monitoring meghirdetésével Brüsszel jövőre még fenntartja a lehetőséget, hogy alaposan a körmünkre nézzen. A bizottsági elvárások 80-90 százaléka esetében nekünk is elemi érdekünk a teljesítés. Csak nehogy mindig a maradék 10-20 százalékra hivatkozzon az államigazgatás meg a politika, ha nem végez el valamit a "házi feladatból".
