Nyerőautomata vagy mákgubó?

A személyi jövedelemadó-tábla például a korábban ígérthez képest eltérő változtatása minden bizonynyal fontos a költségvetés bevételeinek biztosítása érdekében, ám a megalapozott képviselői véleményhez azt is tudni kellene, hogy forintban ez mit is jelent a büdzsének. A csomag persze több száz kisebb tételt is tartalmaz, ilyen például a mákgubó vagy a vegytisztítás magasabb áfakulcsba sorolása, de arra még nem volt példa, hogy a kormány háttérszámítás, hatástanulmányok nélkül küldje szavazásra adójavaslatát. A helyzet komikumát ráadásul az is emelte, hogy a közhangulatot megrontó, tervezett filléres intézkedések ellenére mindössze egyetlen "kacsa" dühítette fel a médiát - ez volt a könyvek megáfázása - ami miatt a Pénzügyminisztérium napokig volt kénytelen magyarázkodni.

Hogy a kormánynak van-e parlamentje, vagy a parlamentnek kormánya, nem most vetődik fel először, fiatal demokráciánk érettségét bizony ezek az "apróságok" minősítik. Meglehet, a képviselők a szakértői anyagok nélkül is képesek szavazni a javaslatról. Sőt, némely módosítást a hatástanulmányok ellenére sem támogatnak! A nyerőautomata-lobbinak például nem volt szüksége észérvekre, pontos hatásszámításokra, e nélkül is meg tudta győzni a képviselőket arról, hogy nem szabad megszavazni a kormány javaslatában szereplő adóemelést egyes játékautomaták üzemeltetésére. Konkrét számok ismerete nélkül az is talány marad, vajon mennyi költségvetési bevételről mondott le a kormány, amikor visszavonta indítványát a film-, video-, valamint DVD-gyártás 25 százalékos normál áfakulcsba sorolásáról.

Történelmi helyzetben mindezt egyetlen mondattal el lehet intézni: a módosításokat az európai uniós jogharmonizáció követeli meg. Például a mákgubó magasabb áfakulcsba sorolása minden bizonnyal fontos kérdés az EU-csatlakozási folyamatban, de azt is jó lenne tudni, miért kell már most meglépni ezt.

Az áfa- mellett az illetéktörvény változtatásai is számos apró tüskével rontják az adókoncepció emberbarát jellegét. Ha másért nem, hát az infláció leszorítása miatt meg kellett volna gondolni, mi szükség van számos illeték 30 százalékos emelésére. A gépjárműszerzési illeték köbcentiméterenként 10-ről 13 forintra nő, az államigazgatási eljárás után 1500 helyett 2000 forint fizetendő, de a postaköltség például a mai kétszerese, kettőszáz forint lesz. Nem a családbarát politika hozadéka, de abban is biztos vagyok, hogy nem a büdzsé sanyarú helyzete követeli meg a házassági bontóper illetékének hétezerről tízezer forintra emelését.

Azt, hogy mindez mennyit vesz ki a lakosság zsebéből - ma úgy tűnik -, nem is érdekli a képviselőket. Persze hiába is érdekelné őket, választ nem kapnak. A pénzügyminiszter szerint a költségvetés benyújtásakor, október legeslegvégére majd úgyis kiderül minden. Jelzem, ez csak félig-meddig igaz. Arra tényleg fény derül, hogy például a következő évi áfabevételi előirányzat mennyivel lesz magasabb az ideinél, ám azt, hogy a növekményből mennyi köszönhető a gazdaság növekedésének, mennyi az ügyvédi szolgáltatások, esetleg a mosodák, vegytisztítók magasabb áfakulcsba sorolásának, aligha lehet majd kiolvasni a költségvetési törvényjavaslatból.

Pedig a történet nem így indult. "Az alapjogok közé emeljük a nyilvánosság elvét! Nyilvánossá kell tenni és mindenki számára lehetővé, hogy megtudja, mire költik az adófizetők pénzét!" - olvasható a nagyobbik kormánypárt egyik, tavasszal készült kiadványában. A dokumentum, amely az átlátható, tiszta, ellenőrizhető állam vízióját rajzolja meg, úgy folytatódik: "Kötelezővé tesszük, hogy az állam gazdálkodását érintő minden kérdésre meghatározott időn belül válasz szülessen."

Érthető, hogy a költségvetés elkészítésének hajrájában a PM a háta közepére sem kívánja a kibiceket, a feleslegesen érdeklődő, tudálékos képviselőket. Az mindenesetre nem szerencsés, hogy a költségvetés átláthatóságát célzó reformintézkedésekkel párhuzamosan úgy születik az adókoncepció, hogy ahhoz nincsen nyilvánosságra hozott hatástanulmány. Az üvegzsebprogram így indul.