Itt a piros! Hol a piros?

A jegybanknak hála, nem unatkozhatnak a makroelemzők a piacon, kaptak házi feladatot a téli szünetre is. Az MNB újabb meglepetést okozott azzal, hogy tegnap 50 bázisponttal csökkentette kamatát. Igaz, hogy ezzel csak az Európai Központi Bankhoz igazodott, de december 2-i közleményének hangvétele alapján a piaci szereplők többsége passzív szigorítást várt. A szóban forgó közleményben ugyanis az szerepel, hogy az akkori monetáris kondíciók (9 százalékos alapkamat és 236-237 forint közötti euróárfolyam) 6 százalékos béremelkedés esetén konzisztensek az inflációs célokkal. Emellett az egész közlemény pedig a bérindexálásban rejlő kockázatokról szól, és az elmúlt évek tapasztalatai is azt mutatják, hogy az OÉT-ben kialkudott emelések a valóságban még nagyobbnak bizonyultak. Ez alapján tehát még azt is mondhatnánk, hogy az MNB-nek jól jött az EKB csökkentése, mert emelni nem emelhetett, de a passzív szigorítás indokolható.

A tegnapi döntés azonban azt mutatta, hogy ez a gondolatmenet nem helytálló.

A jelek szerint a jegybank számára az árfolyam mégis fontosabb eszköz az infláció leszorítására, mint a kamat. Ez jelen esetben azt is jelenti: jobban rettegnek attól, hogy a forint a sáv széléhez tapad, mint attól, hogy az ala-csonyabb kamatszint esetleg inflációt gerjeszt. Tehát sokkal inkább hisznek az árfolyamhatásban, mint a kamattranszmisszióban.

Az árfolyam irányítása azonban korántsem olyan egy-szerű, mint a kamat változtatása. Az MNB most olyan keskeny pallóra lépett, amelyen nem könnyű egyensú-lyozni, hiszen bármilyen irányú kamatváltozásra bármelyik irányba mozdulhat a forint is. Úgy tűnik, hogy a jegybank ezért elhatározta: annyira összezavarja a piacot saját kiszámíthatatlanságával, hogy azzal a spekuláció java részének elejét veszi. Ez esetben pedig felesleges a monetáris tanács egymás utáni döntései között logikai összefüggéseket keresni.

Ráadásul akkor a kamatszint gyakorlatilag másodrendű szempont, így a csökkentés józan ésszel is egyszerűen magyarázható. Ha feltesszük, hogy valójában semmire sincs hatással a kamatvágás, akkor teljesen érthető, hogy 50 bázisponttal lejjebb vitték a kamatot.

Mindez azonban csak nagy jóindulattal értelmezhető az inflációs célkitűzések rendszerének keretein belül, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres stratégia.