Pezsgőbontás

A Koppenhágában véglegesített pénzügyi csatlakozási feltételek értékelése a belpolitikai szimpátiák függvénye. Annyi mindenesetre leszögezhető, hogy a most véglegesített pénzügyi csomag csupán egy részét teszi ki a teljes megállapodásnak. Fontos részét, de a több ezer oldalas csatlakozási szerződésben sok olyan, a magyar gazdaság következő néhány évét közvetlenül is meghatározó további feltétel szerepel majd, amelyekről már jóval korábban megszületett az előzetes alku. Feltételes megállapodásként persze, hiszen a tárgyalók az unalomig ismételgették, hogy semmiről nincs megállapodás, amíg nincs mindenről megállapodás - most a sok feltételes mód helyébe végre kijelentő mód kerülhet.

S ezek alapján összességében mindenképpen indokolt a pezsgőbontás, az üzleti szféra szemszögéből is. A munkaerő-áramlás 2+3+2 éves korlátozása, vagy a termőföld 7+3 éves "védelme" persze csökkenti a csatlakozásból eredő makro- és mikrogazdasági előnyöket, de az ehhez hasonló átmenetekkel legfeljebb a hab került le a tortáról. Az egységes piac részévé váló gazdaság nem csupán nagyobb versenyképességi kihívásokkal szembesül, bár már önmagában ez is ok az örömre, hiszen hoszszú távon ezzel makro- és mikroszinten is egyértelműen jól jár a többség (leszámítva a csatlakozás miatt csődbe menőket, de ezek száma a hazai gazdaság felkészültségének köszönhetően valószínűleg alacsony marad). A többség számára a piacbővülés emellett forgalomnövekedést is jelenthet majd - a belföldi kereslet még a továbbra is zárt ágazatokban (például helyi igényeket kielégítő szolgáltatások) is bővülhet a GDP-növekedés gyorsulásából adódó jövedelememelkedésnek köszönhetően.

Azt pedig minden gazdasági szereplő érezni fogja, hogy a csatlakozással "csak" a lehetőségek szélesednek ki, de a sült galamb menetrendszerű érkezése továbbra sem várható. (UGy)