Az 1999-2000-es év túlzásai, az utóbbi két esztendő gazdasági nehézségei és a technológiai boom üres lufiként való elkönyvelése ellenére az Egyesült Államok gazdasága mély szerkezeti változáson ment keresztül a 90-es években. Ennek következtében a termelékenység növekedése az 1990-95 között mért évenkénti 1 százalékról 2 százalékra emelkedett az évtized második felében, sőt, 2001-2002-ben 3 százalékra gyorsult.
Az amerikai termelékenység javulásának mintegy 80 százalékát vezetik vissza az új információs technológiákra. Ráadásul az elért műszaki haladás eredményeinek használatbavétele még hátravan, ezért a termelékenység javulása nem átmeneti, hanem tartós jelenség. Ennek a jövőre nézve kritikus jelentőséget kell tulajdonítani, mert bármely ország hosszú távú gazdasági jóléte a termelékenység állandó emelkedésétől függ.
Mivel az új információs technológiák (it) minden fejlett államban könnyen elérhetők, ezért bárki arra gondolhatna, hogy a termelékenységnek minden országban gyorsuló ütemben kellett volna emelkednie, nem csak az Egyesült Államokban. Ez azonban nem történt meg. Miközben a termelékenység gyorsulva javult az USA-ban, az EU legnagyobb gazdaságaiban észrevehetően lassult. Mi az oka ennek az eltérésnek? A nagy európai gazdaságok miért nem profitálnak az információs technológiákból, jóllehet azok az Óvilágban szintén elterjedtek?
Az egyik - nem feltétlenül aggasztó - ok a munkaerő-piaci politikára vezethető vissza. A kilencvenes évek vége felé a nagy EU-államok ideiglenes munkaszerződésekkel ösztönözték a gyengébben képzett munkaerő foglalkoztatását. Ennek egyik eredménye azt lett, hogy Európában sokfelé eltolódás ment végbe a munkaintenzív termelés irányába, miközben a tőke/munka hányados szűkült. Ennek vitathatatlanul volt kedvezőtlen hatása a termelékenységre.
A másik ok az, hogy az it-beruházások inkább új keletűek Európában, mint az USA-ban. Bár 2001-ben a GDP-ből informatikai beruházásokra fordított hányad már nagyjából azonos volt az EU-ban és Amerikában, ez a helyzet úgy adódott, hogy Európában robbanásszerűen növekedett az ilyen eszközök beállítása, míg az Egyesült Államokban már előrehaladt a beruházások csökkenése. Mivel az irányzat egybeesett a világgazdaság ciklikus megtorpanásával, ezért az unió tagállamaiban még korai az új technológiákból származó hozam kutatása.
Van azonban egy harmadik, aggasztóbb különbség is az EU és az USA között. Az előző évtized első és második fele között az éves termelékenységnövekedés "reziduális" összetevője (a hatékonyság mérésének azon része, amely megmutatja, hogy az öszszes termelési tényezőt milyen eredménnyel használják) több mint 1 százalékkal csökkent Nagy-Britanniában, Olasz- és Spanyolországban, nagyjából állandó maradt Francia- és Németországban, miközben az Egyesült Államokban 0,66 százalékkal javult.
Az adatok egy része arra utal, hogy az európai teljesítmény különösen csalódást keltő volt azokban az ágazatokban, amelyeket az információs technológia intenzív felhasználóiként tartanak számon. A nagy- és kiskereskedelemben, továbbá a pénzügyi és más fejlett szolgáltatások körében a termelékenység nagyjából állandó szinten maradt Európában, miközben az Egyesült Államokban évente 4,5 százalékkal javult. Ezen túlmenően az informatikai eszközök gyártása - amely a többi szektornál gyorsabban szokott növekedni - az EU-ban kisebb és kevésbé dinamikus szegmenst képvisel, mint odaát.
Más szavakkal, Európa nem tudta kihasználni az új technológiákat, sem ezek felhasználójának, sem gyártójának minőségében. Ami a felhasználást illeti, az EU-ban sokat költöttek információs eszközökre, de gyakran nem produktív célok szolgálatában. Sokfelé használnak például mobiltelefont, de az eszköz valószínűleg inkább a szabad idő minőségét javítja, semhogy a munka termelékenységét emelné.
Az információs eszközök gyártását illetően az EU-országok messze az USA mögött haladnak, az ilyen szektorok sokkal kisebbek, részesedésük a világexporton belül zsugorodik. Nem véletlen, hogy a 90-es évek második felében Finn-, Ír- és Svédországban növekedett a leggyorsabban a termelékenység, tehát azokban az államokban, ahol az it-szektor a legnagyobb súlyt képviseli a gazdaságban.
De miért oly nehéz Európa számára, hogy produktív célokra jobban ki tudja használni az információs technológiát? Ennek talán köze van az EU és az USA között meglévő más különbségekhez. A nagy európai gazdaságok számos intézménye megfojtja a kezdeményezést, akadályozza az erőforrások mobilitását, és megnehezíti a leghatékonyabb, a legdinamikusabb vállalatok kiválasztódását.
Nem lenne meglepő, ha ezek az intézmények a legújabb technikai vívmányoknak a munkahelyeken való felhasználását is hátráltatnák. Ha ez az értelmezés helyes, akkor egyre erősebbé válik a kontraszt az USA és a kis észak-európai államok dinamizmusa, illetve a nagy európai gazdaságok stagnálása között.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.