A földgáztörvény margójára

A földgázpiac részleges liberalizációját, majd annak teljes kiteljesedését ígérő földgáztörvény fontossága aligha vitatható; nemcsak azért, mert a földgázellátás minősége, költségei mind a termelésben, mind a lakosság fogyasztásában kitüntetett szerepet játszik, hanem mert az utóbbi fél évtizedben a földgáz árával kapcsolatos mindenféle törekvések, szándékok közvetlen politikai üzeneteket, tartalmakat hordoztak. Csak emlékeztetésül: a legutóbbi választások alkalmával a földgáz és annak árával kapcsolatos vélekedés volt talán az egyetlen jelentősebb, konkrét gazdaságpolitikai kérdés, amelyet a szavazó kegyeiért versengő pártok egymással szemben használtak.

A most elfogadott földgáztörvény fontosságát, jelentőségét nem kisebbítve említem, hogy a megelőző években is a parlament által szentesített jogszabály szabályozta a földgáz árának képzését. Ettől függetlenül, különösen a 2000-ben jelentősen megemelkedett világpiaci árakat követően, a kormányzat különböző szempontokra hivatkozva - a törvény előírásait semmibe véve, a mindenkori belpolitika rövid távú érdekei alapján - önkényesen csak az inflációhoz közel eső áremelést volt hajlandó érvényesíteni. A magyar kormányzati gyakorlat tehát arra figyelmeztet, hogy bár a földgáztörvény megszületésének jelentősége aligha becsülhető túl, az igazi kérdés mégis inkább az érvényesítés, a végrehajtás következetességében van.

A földgáztörvény végrehajtásával kapcsolatban azonban két körülmény most garanciaként jelentkezik: az egyik a közelgő, 2004 májusában valóra váló EU-tagság, a másik a mintegy 500 feljogosított földgázfelhasználó törvényileg biztosított szabad, hatósági gyámkodástól mentes szolgáltatóválasztása, amely a törvény és az EU szándékai szerint 2007 után teljes körűvé válik. Ami az EU-csatlakozást illeti, azt tartom fontosnak, hogy az EU mostani és jövőbeni szabályai következetesen a teljes liberalizáció irányába mutatnak. Ráadásul az egyes "nemzeti" gazdaságpolitikák útkeresései - amely Kelet-Európában és különösen nálunk a kormányzatok megkülönböztetett sajátosságai - keretek közé szorulnak, a következetes végrehajtás esélyei Magyarországon is javulnak.

Mindezek után jogosan tehető fel a kérdés, hogy a nemzetgazdaság és a földgázfogyasztók szintjén mit remélhetünk, várhatunk, és ami legalább ilyen jelentőségű, mit nem várhatnak a földgáztörvénytől. Amit nem várhatunk, hogy a földgázellátás egész rendszerében 2004. január 1-jével drámai átrendeződések lesznek, de ami biztosnak látszik, megállíthatatlanul beindul egy átrendeződési folyamat, amelynek hosszabb távú eredménye egyrészt a jelenlegi rendszer teljes átalakulása, másrészt - bár lehet, hogy a mostani szolgáltató-felhasználó konkrét szereplői nem változnak - kapcsolatuk, egész magatartásuk azonban új tartalommal telítődik meg, és valós, a költségeket, ráfordításokat többé-kevésbé tükröző gazdasági viszonyok és árak jutnak érvényre.

Amit biztosan nem várhatunk, az az, hogy a mostanra kialakult helyzetben a jogszabály a földgáz árának csökkenését eredményezi a nem feljogosított szektorban. A feljogosított felhasználói körben ugyan az árcsökkenés nem kizárt, de igazából nem is valószínű. A törvény szelleméből és írott szabályaiból inkább a lakossági földgázárak emelésének szükségessége adódik. Az egy külön kérdés, hogy átmenetileg a kormányzatnak lehetősége lesz az áremelkedésből fakadó tetemes többletköltségeket részben vagy egészben egy szociális megközelítésű kompenzációs rendszerrel ellentételezni.

Amit a magam részéről a földgáztörvénytől leginkább várok, az az, hogy az átláthatatlannak tűnő földgázpiac fekete dobozában tisztulási folyamat indul be, és a valóságos költségeket tükröző árakon keresztül mind a termelői, mind a lakossági szférában mód nyílik racionális fejlesztési és gazdálkodási döntések meghozatalára, amely hosszabb távon a magyar gazdaság számára mindenképpen költséges földgázhasználat racionalitását szolgálja.